Diófa

Szegény Tomi a télies idő miatt nem nagyon jutott ki Baracsra a 3 hetes otthonlét alatt. Pedig nagyon vágyott rá! Szombaton végül volt olyan jó idő, hogy Dédimamától hazafele megálltunk egy órácskára. (Fel kellett tankolni Mama lekvárjából, kérem, el is utaztak a drága üvegek Dublinba, és már a spájzban várják sorsukat. Nem sokáig, azt hiszem! :)

Alig nyitottam ki neki a kocsiajtót, rongyolt fel a dombtetőre, és önfeledtek kiáltozott: A diófám, a diófám!! Fél pillanat, és már a fán is volt!

Valóban az ő diófája, Papa ültette neki, mikor született.
Mondtam is, hogy hamarosan ültethet egy másikat is, Kistesónak! :)

Thomas loves the garden at my parents' village house. He missed it poorly now, as the weather was too cold to spend any time there. (The house is not heated up and is basically unused and empty during the cold seasons.) We managed to spend an hour there on one of the last days. I barely opened the car door, he was off running up the hill, shouting "my walnut tree", and in a blink of an eye he was already up the tree. :) It is indeed his tree, my dad planted it for him when he was born. Now he very soon has to plant another one. :)