Aaron Daniel Keegan

Áron baba ma hajnalban 2:24-kor Megszületett!

Ahogy vártuk, nem egy óriás, 47 cm és 2130 gramm, de jól van, alszik, eszik egyre ügyesebben, nagyon jó baba. :-)

Baby Aaron arrived this morning at 2:24, 4 pounds 11 and 47 cm. He is Small but doing great!

38+1 - a célegyenesben...

A hétfői ultrahangon ezúttal Kistesó nem kápráztatott el minket a méreteivel. 37+4 naposan 1871 grammra saccolták - remélem legalább negyed vagy fél kilóval elmérték, és ennél azért nagyobb lesz. Az egy hét alatt az UH szerint csak 20 grammot szedett magára, így megkaptuk a döntést: 1 hét múlva, vagyis július 8-án reggel be kell mennem a kórházba, és beindítják a dolgokat.

Igazából nem tudom, mit gondoljak, még mindig elképzelhetetlen, hogy egyszercsak kibújik és onnantól itt lesz, ez meg, hogy viszonylag tudom is, mikor, még furcsább. Az indításnak sem örülök túlzottan, nagyon el tud húzódni a dolog, akár 2-3 napig is eltarthat, persze lehet, hogy pont mi leszünk a kivétel, és gyorsan megy.

Szóval folyik a visszaszámlálás, próbálok nem aggódni, pihenni, kihasználni mindenre az utolsó pár napot, előkészíteni azokat a napokat, amikor nem leszek itthon - ki tudja, meddig kell majd bent lennem... Vasárnap Tomi Éviéknél alszik majd, remélem, nem lesz baj, eddig nagyon lelkesen áll hozzá, de sose aludt még sehol máshol egyedül, kivéve mamáékat, de hát az neki épp úgy "otthon", mint "itthon". Szerda este pedig jön papa végre, már nagyon várjuk!

Hát ennyi. :)

37+1

Ezennel Kistesó hivatalosan is érettnek nyílváníttatik, ha akár ma megszületne, már nem számítana koraszülöttnek, a súlya ellenére sem. Huhh... hát ezt megúsztuk eddig! :)

Hétfőn voltam ultrahangon, ahol igen kellemes meglepetésben volt részem: Kistesó nemhogy tovább lassult volna, de szép nagyot nőtt az elmúlt 10 napban! A számok szerint behozott 1 hetet, most 3-4 héttel van lemaradva, nem 5-tel. És a múltkori 1550-ről 10 nap alatt feljött 1843-ra, ezek persze becsült értékek, de akkor is. Most a fő-doktornéni mért, nem az eddigi pasi, lehet, hogy máshogy mérnek, ez is benne van, de akkor is nőtt ügyesen. Minden egyéb (placenta, köldökzsinór, magzatvíz, vizelet, vérnyomásom, baba szívhang) tökéletes, jól elvan odabent. Jövő hétfőn kell mennem megint, remélem, addig szépen ül ott bent és nem akar kitörni, növessze csak még magát kicsit. Hétfőn aztán megint megnézik és valószínűleg akkor megkapom a dátumot szülésre a 38. hétre. Nekem már mindegy, csak nőjjön, erősödjön. Szerintem amúgy számított, hogy feküdtem sokat, jókat ettem, aludni is sikerült néha rendesen.

Csak így tovább Kistesó, tessék szépen növögetni!

Takaró

Pár hónapja megint előálltam egy fantasztikus ötlettel, hogy mama mit kössön a leendő dédunokájának. Mivel kispulcsik vannak még Tomiról, ruha rengeteg öröklött, babatakaró is van vagy 6, vékony is, vastag is,  mondtam, kössön olyan négyzetekből álló kis gyerektakarót, amire rá is lehet majd fektetni a babát, meg belebugyolálni, meg ha nagyobb lesz, egy kis gyerekplédnek használni. Így sokkal jobban és tovább ki fogjuk használni, mint egy újszülöttnek való apró takarót.

Tominak is kötöttek annak idején Évivel, gondoltam, ennél alább Áron se adhatja. :)

Tegnap megkaptam a fényképeket anyukámtól, NAGYON tetszik, mama ismét remekelt, szerintem gyönyörű lett!!

Köszönjük szépen!!!!


My Granny made this knitted blanket for baby Aaron, isn't it beautiful?? I love it!

35 hét

Lassan a végére érünk. Lehet, hamarabb is, mint szeretném...
Tegnap megjártam a kórházat. Alapjában véve nincs változás, továbbra is kicsike Kistesó, kicsit még jobban le van maradva. 35 hetes vagyok, és 30 hetes méretei vannak. 1550 gramm, ami nagyon mini, ennyi idősen egy átlag baba 2500 inkább, a nagyobbacskák meg 3 kiló fölöttiek is, vagyis kétszer akkorák. 

Mindenét megnézték, majd széjjel rugdalt, nagyon nem tetszett neki, hogy piszkálják. A köldökzsinórt örökké eldugta, szegény doki vagy 5 percig kergette egy 10 mp-es mérés kedvéért. A véráramlással is minden oké, szóval kap elegendő oxigént, tápanyagot, van elég vize is, igazából jól elvan, csak lassul egyre a növekedése, hogy mitől, azt továbbra sem tudni. Persze kutakodtam a neten, ha nem is gyakori ez a probléma, azért előfordul, szép számmal találtam ilyen eseteket, ahol vagy ki sem derült a születésig, hogy kisebb a baba, vagy számítottak rá, kicsi is lett, mégsem találtak okot rá. A babák ugyan kicsik voltak, de a későbbiekben ez nem okozott gondot, ugyan lassabban, de fejlőttek, nőttek, csak egyik se egy langaléta gyerek. Közben az is kiderült, hogy Derek egyik nagynénjének is 2 gyereke született 2 kiló körüli súllyal végighordott terhességgel. A 60-as évek idején ultrahang nem volt, sőt inkubátor se nagyon, neki a babákat egy porcelán kádba kellett jó vastag takaróba fektetni, amit előtte forró vízzel átmelegítettek, hogy az tartsa őket melegen!! Fura ilyenekre gondolni, azért a mai orvosi helyzet kicsit megnyugtatóbb. A gyerekek gond nélkül felnőttek amúgy a későbbiekben. De lehet, hogy tényleg lappang valami mini-baba gén a családban, csak Tominál nem tört elő.

10 nap múlva kell visszamennem, akkor megnézik megint, és el kell dönteni, hol jobb neki, kint vagy bent. Valószínű azon a napon (24-én megyek megint) el is döntik majd, hogy mikor szülessen meg, mert így fogalmaztak, én már többet nem nagyon tudok tenni érte, ha tovább lassul vagy megáll a növésben, akkor jobb lesz idekint neki. Szóval Papát nem nagyon fogja Áron megvárni sajnos, pedig örültem volna, ha még egy kicsit kirándulhatunk, de mindegy, hát ezzel nincs mit tenni. 

Ma megyek a magyar doktornőhöz, főleg konzultálni, véleményt, magyarázatokat, tanácsot kérni.

32. hét - avagy Áron, a "veszélyes" :)

Tegnap mentem a kórházba kontrollra.

Hát megnyugodtam kicsit. Megint alaposan megnézték, ugyanaz az orvos, aki múltkor. Mivel most azzal kezdtem, hogy finoman szólva is be vagyok tojva a múltkori vizsgálat óta, és hogy szeretnék mindent látni, az adatokat tudni, és hogy az is jó lenne, ha mindent mondana vizsgálat közben, készségesen mondogatott egy csomó mindent. Meg most nem volt bent az a fura doktornő, valahogy jobban tudtam kérdezni. Minden mérést rendben talált (na persze attól eltekintve, hogy a baba még mindig kicsi), nőtt is, kicsit lassabban, mint eddig, eddig ugye 14-15 nap volt a különbség, most 18-20. De továbbra is szimmetrikus, vagyis mindene ugyanúgy fejlődik, csak kisebb. Most 1290 gramm, persze ez nagyon kicsi az elvárható 2 kilóval szemben, de mondjuk ha meg azt nézem, hogy ezek után fog még hízni, és mondjuk egy átlag baba 250-300 grammot is simán hízik 1 hét alatt, akkor ha még csak 200-at szed fel, akkor is lesz 2,5 kiló feletti, ami kicsi, de abszolút nem kórosan az. Meg tényleg lehet, hogy a végén is ugyanúgy hízik, mint eddig, más baba meg jól bezsírosít 3-3,5 kilóra, aztán kibújik 36-38 hetesen... Ha meg maradna 40 hétig, lenne egy 4-4,5 kilós óriás. Lehet, Áron meg kihúzza 42 hétig, és azalatt szedi még fel a heti 200 grammjait.

Beszéltünk az amniocentézisről is, mondtam, hogy én nem szeretném, mondta, hogy ha bármi miatt mégis javasolt lenne, akkor előtte természetesen leülnek velem és részletesen megbeszélnek bármit, amit nem értek, nem tudok, és a végső döntés az enyém. Mondta, hogy két célja van ennek, az egyik ugye a kromoszóma rendellenesség kizárása, ami - ha baj van, akkor tök felesleges, max tudjuk és kész. Ha meg nincs baj, akkor megnyugtató, de emiatt nem akarok kozkáztatni, mégiscsak egy nem teljesen veszélytelen vizsgálatról van szó. A másik oka, hogy ha valami olyan nem kromoszóma, hanem egyéb fejlődési rendellenessége van (vesebaj, szívbaj, stb.), akkor lehet, hogy születés után azonnali beavatkozást, gyógyszert, műtétet igényel a baba, vagy legalábbis alapos megfigyelést speciális tünetekre vonatkozólag, szóval ha előre tudják, hogy ilyen baj van, akkor előre ott egy doki, azonnal tud segíteni, stb. Hát ha ilyenre utaló jel van, akkor így még a 38. héten is meg tudnak szúrni, és ha akkor szülést indítana be a vizsgálat, akkor azért az nem annyira gáz, mint most... Szóval egyelőre jegeljük ezt az amnio dolgot.

Aztán elment a doki a főorvos nőciért, aki mikor visszajött, belekukkantott az adatokba, engem jól végignézett, megállapította, hogy továbbra is mini vagyok, és azt mondta, hogy a vértesztek meg az UH-k fényében továbbra sincs semmi gond, egyre több okot lát arra, hogy a baba simán kicsi, nem pedig valami baja van. És hogy 3 hét múlva találkozunk. Szóval a múltkori agonizálás helyett most kb. 1 perc alatt elintézte, sokkal megnyugtatóbb volt, mint a múltkor a hümmögése.

A vizsgáló doki pedig kiemelte, hogy amit ma látott, azzal nagyon elégedett, a baba teljesen jól van, jó helye van odabent, és mint megtapasztaltuk, erős, aktív, mozgékony baba, ezt ő is jó jelnek tartotta. (Fogalmazzunk úgy, hogy Áron nem könnyítette meg a vizsgálatot, rettentő ficánka volt, és nagyon rugdosódott. :)

 Kicsit most megkönnyebbültem, baba meglesz, aztán meglátjuk, hogy mi a helyzet.

És végül Janka szenzációs gyerekszája:

Janka: „Hogy is fogják hívni Tomi kistesóját?”
Luca: „Áron.”
J: „Hú, hát akkor én nem fogok hozzányúlni, mert kisgyerekeknek az nagyon veszélyes!”
Luca aztán elmagyarázta neki, hogy az áram a vezetékben van, az Áron meg egy fiúnév.

:))

30. hét

Tegnap voltam a háziorvosnál konzultálni a múlt heti kórházi eseményekről.
Hát kicsit megnyugtatott, meg persze háborgott ő is azon, hogy nem adnak ki adatokat, leleteket. Ők a menyével jártak így. Itt ugye úgy megy az ellátás, hogy terhesgondozásra a kórházba járok, ott van a vérvétel, uh, minden. Mivel most nem vagyok félprivát ellátásban, privátban meg pláne nem, minden alkalommal más lát. (Mondjuk a félprivátban is ez volt.) De azon túl, hogy kicsit többet kell várni, semmi különbség nincs, most, hogy ugye baj van, vagy lehet, többet néznek, mint anno a fizetős problémamentes terhességem alatt. Minden kórházi vizsgálat között mennem kell a háziorvosomhoz is, ő olyasmiket csinál, mint egy védőnő.
Na ma ott voltam, a háziorvosnál. Neki 2 extrája van: magyar, jártas a magyarországi dolgokban is, és képzett nőgyógyász. Viszont nincs ultrahangja és hozzáférése az adatokhoz, leletekhez, csak azt tudja, amit a dopplerral meghallgat, kézzel kitapogat, meg én elmesélek neki. 

Ezek alapján mondta a következőket:
Szerinte is igazam van, tök fölösleges 32 hetesen amniocentézist csinálni. Persze, meg lehet állapítani, ha baj van, na és? Akkor mit lehet csinálni? Semmit. Vagy megszülöm előbb, ha kell, vagy később, de attól nem gyógyul meg, bármi baja is van. Ő a Down-t, mint lehetséges bajforrást elutasította, annyit mondott, hogy van pár olyan kis méretet okozó végzetes rendellenesség, amivel biztosan menthetetlen a baba, de szerinte is ezt már kellene látni UH-n. Ott pedig ugye semmi rendelleneset nem találtak. Azt is mondta, hogy szerinte az a 30 hetes magzat, aki ennyire tudatosan csinál dolgokat (megint megtámadta a kezét meg a doppler fejet, még véletlenül se rúgott mellé, mindig célba talált), nem lehet beteg. Persze ő csak kézzel tudta tapogatni, de azt mondta, oké, a gyerek nem egy óriásbébi, de ő nem érzi aggasztóan kicsinek sem. Kiírt egy hétre, hogy pihenjek, töltődjek fel, csináljak olyasmit, ami boldoggá tesz, egyek jókat, kényeztessem magam, növesszem a babát nyugiban, stresszeljek minél kevesebbet. Hát igyekszem majd. :)
Kioktatott, hogy mit meg hogy mondjak 2 hét múlva, mikor UH lesz, hát meglátjuk... Remélem, akkor egy kommunikatívabb vizsgálót fogok ki....

IUGR

Tegnap voltam megint ultrahangon. A helyzet változatlan, Kistesó továbbra is kicsi, tartja a 2 hetes lemaradást. Én ezt pozitívumnak tekinteném, a kórházban viszont nemhogy megnyugodnának, hanem egyre jobban nézik, hümmögnek, brummognak, persze semmi konkrétumot nem mondanak. A kismama itt laikus, úgy vannak vele, hogy biztos nem értek semmit a dolgokhoz, amit nem mondanak, az nem tartozik rám, úgyse fognám fel. Az orvos pl. kellemesen meglepődött, mikor rákérdeztem a placenta helyére, minőségére, működésére, és mint egy jó kisiskolást, megerősített, hogy igen, valóban, lehet az elégtelen működés az oka annak, hogy a baba nem nő rendesen. A többi kérdésemet viszont nagyon udvariasan, de nagyon határozottan belém folytották, vagy úgy tettek, mintha ott se lennék, vagy mondták, hogy várjak, majd mindjárt, egyszerre csak egyet csinálunk, de aztán a mindjártból az lett, hogy megintcsak nagyon udvariasan, de vezettek is már kifele a vizsgálóból. Megértem, hogy sok a dolguk, és tényleg nagyon alaposan megvizsgáltak, de nem ártana, ha meg is mondanák, hogy mit vizsgáltak és mire jutottak...

Mindegy, az volt az érzésem, hogy bár megint semmi furcsát, semmi rendelleneset nem találtak, a baba továbbra is arányos, nem maradt le jobban a fejlődésben, súlyra kicsi, de hát az egész család kicsi, mégsem fogadták el ezt oknak, és semmi megnyugtaót nem mondtak. Ellenben 3 hét múlva, mikor vissza kell mennem, akkor magzatvízmintát akarnak venni. Ezt én egyáltalán nem szeretném, egyrészt félek a vizsgálat veszélyeitől, másrészt pedig ha le is veszik a mintát, mi történik? A vizsgálat kromoszóma rendellenességet hívatott kizárni vagy diagnosztizálni, de kérdem én, van-e értelme ilyen idősen ennek? 12 hetesen még megértem, pláne más országban, ahol az anya eldöntheti, hogy esetleg nem szeretné a beteg magzatot kihordani. Na de egy 29 hetes babával ilyen döntést már nem lehet meghozni, legalábbis én képtelen lennék, viszont ha bármi bajra fény derülne, végigidegeskedném és szomorkodnám a terhesség utolsó részét, kinek jó az. Szóval egyelőre úgy vagyok ezzel, hogy inkább elzárkóznék a magzatvíz vételtől, de meg fogom beszélni ezt a nőgyógyász háziorvosommal.

Amúgy azon kívül, hogy 3x megnézték a babát, pár másodperc erejéig 4D-re is átkapcsolták a gépet, és úgy is mindent rendben találtak, legalábbis amit sikerült kihúznom belőlük, agyon nyomkodták a hasamat, mert Kistesó nem nagyon volt közreműködő a mérésekkor, semmi problémát nem találtak. Mindene rendben van, minden szerve szépen működik, az én belsőségeim is (méhlepény normális helyen, rendesen működik, megfelelő mennyiségű magzatvízben lubickol a baba, a köldökzsinór "nagyon megnyugtatóan" pulzált, ahogy kell. A szívét is nagyon sokáig nézték, arra is azt mondta nagy nehezen az orvos, hogy nem lát semmi aggasztót.

A kartonjára ezúttal hivatalosan is felvezették, hogy "IUGR", vagyis intrautirene growth restriction = intrauterin (méhen belüli) növekedési retardáció.

Jövő héten konzultáció a háziorvosommal, remélem, ő fényt derít pár dologra, amire a kórházban nem tudtam rákérdezni, vagy hiába kérdeztem. 3 hét múlva pedig újabb ultrahang.

Az IUGR-ról itt lehet olvasni.

Áron, a bulldog

Tegnap elmentem a körzeti orvoshoz kontrollra. (Ez itt olyan, mint otthon a védőnői találkozók, annyi extrával, hogy ha kell, tud gyógyszert írni meg kiírni. Mást nem nagyon csinál, mint egy védőnő, vérnyomást mér, meghallgatja a babát, megtapogatja a hasam, vizeletet vizsgál, néha súlyt is mér, bár engem az első alkalom óta nem mért. Meg mivel ez a hölgy nőgyógyász is, ha bármi panaszom van, ilyen téren is ellát.)

Én: rendben.

Szívverés babánál pipa: szépen, erősen, egyenletesen vert. 

Na de előtte. Megtapogatta a doktor néni a hasam, hogy minden a helyén van-e, hát, a mi Kistesónk gyakorlatilag megtámadta a kezét. :) Többször, erősen, célt nem tévesztve megrugdalta, annyira, hogy majdnem felkiáltottam a fájdalomtól, ez messze túl volt a kellemetlen ficánkolás határain. Nagyon nem tetszett neki a zaklatás, a kb. 20 mp-es tapogatás alatt végig rugdalt, majd hátat fordított a kéznek és odafeszített, azt hittem, szétrepeszti a ház falát. 

Tomi is aktív baba volt, de ennyire??? Rá viccesen azt szoktuk mondani, olyan, mint Bora (tényleg meghökkentően hasonlít a természetük néha), na ezek szerint Áron baba egy agresszív kis bulldog. :) Egyébként így reagál bármire (pl. az asztalom a munkahelyen, ahogy ülök), ami akár hajszálnyira a hasamhoz ér, addig ficereg, döfköd, amíg helyet nem csinál magának, vagy meg nem szűntetem a "kuckóját" zavaró tényezőt. Az egyedüli dolog, amit nem támad meg, az Derek keze, ha Derek ismerkedni próbál, akkor bezzeg azonnal elhallgat, nem mozdul, és egy két óvatos böködés után elrejtőzik. :) Kis rendetlen. :)

A doktor néni is osztotta a véleményem, hogy az a baba, aki ennyire aktív, erős, mozgékony - kb. óránként produkál egy ilyen show-t, éjjel is, van, hogy 10-20 percekig megy a buli - az nem valószínű, hogy bármiben hiányt szenvedne, továbbra se aggódjak a méretei miatt. 

Jövő héten kontroll, akkor megint megmondják, hogy nőtt-e, nem nőtt, minden rendben van-e odabent.

Aaron the Bulldog.

I went to my GP yesterday for a checkup. She did the routine tests, everything looks and sounds fine. She listened to baby's heartbeat - nice, strong and steady. Before that she felt my belly if everything is in the right place, and Baby Aaron basically attacked her. :) He very deliberately kicked against her hand again and again, so strong, that I had to keep myself from crying out in pain. He kept on kicking, and as that nasty (actually very gentle hand) still kept messing with his "den", he just turned his back and squeezed it against my belly and the hand, I thought I'd burst really. He was clearly NOT happy about the 20 second examination. :) The doctor said, this must be a good sign, as a baby who doesn't get enough nutrition or air (and hence is smaller than it should be) wouldn't kick and jump around so vigorously. I mentioned that he is very active, he does this if anything touches my belly, or he just moves around a lot, every hour at least, sometimes for 10-20 mins continuously. The only thing that doesn't trigger his jumpy behaviour is Derek's hand, if he puts his hand there, baby keeps very still and goes hiding. Cheeky. :)

27+0

Kistesó ma 27 hetes. :)

Tegnap voltam ultrahangon, hát.... még mindig kicsike! Most épp 24+3 hetesnek mérték 26+6 helyett. Nem láttak semmi más aggasztót, arányos, mozgékony, mindene megvan, elég magzatvize van, a köldökzsinór tökéletesen működik, szóval azon kívül, hogy kicsi, semmi gond vele. De továbbra is 2 hetente meg akarják nézni, ezt nem bánom.

Megint a feje fölött tartotta a lábait. :) Ki tudja, lehet, hogy születőben a jövő világklasszis akrobata tornásza, egyelőre a méretei is jók a sporthoz, meg hajlékony is. :)

A szülésznő, aki csinálta az utlrahangot,  még annyit mondott, mintegy megnyugtatásképp, hogy mivel hiába is keres, szerencsére semmi rendelleneset nem lát, lehet, hogy Tomi volt a családban a kakukktojás, a mi méreteinkhez képest elég nagy baba volt a 3,41 kilójával, Kistesó pedig szimplán egy nekem megfelelőbb méretű baba. Hát remélem. :)

Képeket is kaptunk:

Lábacska

Fejecske meg egyebek: orra, szája, álla, pocakja, meg valamelyik végtag - elvileg a keze, de könnyen lehet, hogy valami láb nyomult oda. :)

I had a growth check for baby yesterday. He is still small. He measured over 2 weeks smaller than he should be, but otherwise he is perfectly proportioned, very active, everything looks good with him and me as well, he has plenty of fluids, the umbilical cord functions perfectly too, so he gets whatever he needs. He is just small. The midwife figured, maybe Thomas was too big for our family, thus being a normal size baby, as we are all rather smaller than average, even up to great-grandparents in both families, with very few taller family members, who are still of quite average height. They want to do growth checks every 2 weeks, which I don't mind, at least they monitor him closely.
He had his feet above his head again. :) Maybe I'm carrying the world's best gymnast. :)

Aaron - Áron

Sikerült!! Végre meg tudtunk egyezni Kistesó nevét illetően. Nem volt könnyű menet!
Lássuk, mi okozta a nehézséget. :)

1. Én 99,9%-ra lányt éreztem, egyáltalán nem is tudtam esetleges fiú neveken gondolkozni. Még amikor kiderült, hogy kisfiú, akkor is csak lány nevek jutottak eszembe!

2. Megint olyan nevet kerestünk, ami angolul és magyarul is jól hangzik, se nem öreges, se nem tucat, se nem túl különleges, se nem elcsépelt, divatnév, vagy elavult. A Thomas-Tommy-Tomi nagyon bejött nekünk, erős, ismert, de nem túlzottan gyakori név, időtálló, de nem egy különleges kuriózum. Ráadásul még hasonlóan ejtik is a becenevet angolul és magyarul is.

3. Tomi jött haza egyik nap az Aaron névvel, nekünk is szinte egyből megtetszett, de annyira nem töprengtünk még rajta, mert akkor még lányt vártunk. :)

4. Mikor kiderült, hogy fiú, felvetettük megint az Aaron nevet - Tomi pedig abszolút elutasította! Ő ekkorra már az Adam név mellett voksolt, nekünk azonban az Aaron jobban tetszett. Viszont mivel az ő véleményét is kikértük és fontosnak tarjuk ezügyben, és ezek után nem akartuk figyelmen kívül hagyni, megkezdődött a keresés.

Nem sok sikerrel. Rengeteg olyan név van, ami vagy egyik, vagy másik nyelven tetszik, de nincs párja (pl. Attila, Hunor, vagy Sean, Conor, stb.), vagy egyik nyelven tetszik, a másikon nem. (Pl. nekem az Edward, Eddie tetszik, de magyarul Edvárd, Eduárd?? NEM!) Vagy egyik nyelven tetszik, a másikon esetleg elmegy, de egyáltalán nem is hasonlítanak. (Pl. James-Jakab.) Sikerült a kört az Adam, Aaron, Robert, Richard listára szűkíteni, amin toronymagasan vezetett Aaron, de Tomi továbbra is hajthatatlan maradt, neki nem jó az a név.
Végül addig rinyáltam, hogy nem lesz neve a gyereknek, hogy anyukám lázadozva elővette az utónévkönyvet, hogyaszondja, nem igaz, hogy nincs még egy normális név, ami mindkét nyelven jó lenne!! A-Z-ig átolvasta a fiú neveket, mindet. Hát, nincs jobb név. :) De legalább jól szórakoztunk a vadabbnál vadabb neveken. :)
Ekkor jött az ötlet: Tominak elmeséltem, hogyan kutatta ki a neveket Mama, és hogy szerinte is a legszebb meg a legjobb nekünk az Aaron lenne, és nézze csak meg, mennyi név van a könyvben, de egyik se a megfelelő, nincs más választás, Aaron lesz a Kistesó.
És láss csodát - 5 perc csendes elmélkedés után elfogadta, és az éppen akkor készülő rajzára rá is körmölte nagy igyekezettel, hogy "Aroonn". :) Merthogy az ő testvérét akkor így fogják hívni. Azóta semmi kifogása a név ellen! :)

ÁRON:

Az Áron jelentése (bibliai név, talán héber eredetű): ihletett, tisztánlátó, vagy a bátorság hegye.

Névnap: ápr. 2., pont jó egy júliusi babának. :)

Azért én még Kistesózom egy ideig biztos, már csak babonából is...

AARON:

Aaron (אהרן) is a Hebrew masculine given name. It is derived from the Hebrew name Aharon which is most likely of Egyptian origin. According to other theories, the name could be derived from various Hebrew roots meaning "high mountain", "mountain of strength" or "enlightened"

So yes, we picked the name for our little one. :) Thomas gave us a bit of trouble, he refused to accept the name for a while, but I managed to turn him around. :) So Aaron it is!

22. hét

Tegnap voltunk a nagy ultrahangon. Mindent rendben találtak, a baba kicsit kisebb, mint kellene, emiatt gyakrabban kell valószínűleg majd nézegetni, hogy fejlődik-e továbbra is rendesen.

Amúgy mindene megvan - annyira, hogy kisfiú. :) Szóval nem jöttek be a megérzéseim, én 100%-ra, vagy legalább 99,9%-ra biztos voltam benne, hogy lány. Olyannyira, hogy tegnap este neveken töprengve is szinte csak lány nevekre tudtam gondolni, hiába mondták tegnap, hogy fiú, és láttam saját szememmel is a "bizonyítékot". Na pont emiatt akartam tudni, hogy legyen időm hozzászokni, hogy kisfiú. (Okos kollegák egyből lecsaptak, hogy naaa, és csalódott voltál??? NEM. Nem mondom, hogy örülnék, ha mégis lány lenne, meg nagyon fura, hogy rosszul éreztem, de kit érdekel, hogy mi a végeredmény, csak rendben meglegyen, nem?? Hülyét kapok az ilyenektől.)

Elég nehezen lehetett a gyermeket vizsgálni - ugyanis a kezeit nem nagyon volt hajlandó a mellkasa elől elvenni, a lábait pedig felváltva dugdosta a szájába, nyalogatta, vagy a feje fölé tartotta. :) Nem is értem, hogy hogy lehet ez kényelmes póz, de annyira rossz nem lehet neki, mert szinte a teljes UH alatt (25-30 perc) ebben a pozitúrában volt, ha ki is mozdult, akkor is rövidesen újra a szájába tolta a lábujjait. :)
Az UH-t se nagyon díjjazta, amikor épp nem nyújtó gyakorlatozott, akkor erősen döfölte az UH készüléket. :)

3 képet kaptunk, lefotóztam őket:

Fej, egy kis aggyal, meg jóóó nagy pocival

Head with a little brain and a biiig tummy.

Az orra előtt-fölött az a valami az a lába...

That little thing above his nose is his foot...

Itt talán jobban látszik, kb. a homlok fölött halványan rajzolódó lábujjak. Nem, nem a fejéből nő ki a lába, megnéztük!! :)

Maybe here more visible: just about the forehead the faint silhouette of tiny toes, No, his feet don't grow out of his head, we got that checked. :))

So we went to the 22. week scan today. Baby is doing OK, he is a bit small for his age, so he needs to be monitored a bit more frequently. No probs, next check up very soon in Hungary. He - yes, it's a boy again! - was very active, he was doing gymnastics all the time, feet constantly in his mouth or above his head. He wasn't very happy about the scan, kept banging against the scan device, and refused for a while to show his heart as well, he kept covering it with his hands. :)

So my feelings were wrong - I was nearly 100% sure it is a girl this time. In fact I still feel it is a girl, very weird... It was quite obvious, he is a boy though, but just to make things sure, we'll check again at the next scan. :)

21. hét

Pocakhír:

Ma este először láttam is, ahogy bökdös, tornászik a baba a pocakban. :)

21 hetes pontosan.

13+6

Ma megvolt az első hivatalos itteni vizsgálat, mindent rendben találtak.

Nem kaptunk valami szuper képet, ez a legjobb:

Következő kör a 20. héten, az majd a "nagy ultrahang" lesz, ott részletesen lemérik, megnézik mindenét, remélem, akkor megtudjuk azt is, kisfiú vagy kislány. :))

Kistesóvárás

Ahogy a Gólyahírben megírtam, Tomi várja a legrégebben a kistesót - igazából az ő vágyakozása, örökös kérdezése, és egyéb egyértelmű tesóváró tevékenysége ültették el a bogárkát a fülembe, majd én pedig Derek fülébe. :)

Úgy 2 éve kezdte az egészet, még talán 3 éves sem volt, mikor beszélni kezdett a testvéréről, meg volt győződve róla, hogy neki is van, és hogy Michael a neve. Először azt hittük, csak valamit összekever, de nem, egyértelműen emlegette az ő "brother"-jét, aki vele a bölcsibe jár. (Nincs, és nem is volt Michael nevű gyerek náluk, egyáltalán nem is ismerünk Michaelt, relytély, honnan vette a nevet!)

Emiatt sokat beszélgettünk arról, mi is az, hogy testvér, felfogta, hogy az apa és anya MÁSIK gyereke, aki ugye nincs, szóval nincs is neki tesója. Na innen jött, hogy havonta, kéthavonta megkérdezte, anya, van-e már baba a hasadban? Mondtuk, hogy nincs, mi ezzel letudtuk a témát.

De nem ő. Kifaggatott minket, hogyan is kerül az a kisbaba oda be, és hogy jön majd ki. (Nem mentünk bele konkrét részletekbe, annyit mondtunk, hogy apa beleteszi a babát anya hasába, aki akkor még olyan pici, hogy nem is látni, és a baba lassan megnő, és ha nem fér el, kibújik alul egy lukon.
Ezzel teljesen elégedett is volt, el is olvastuk a szakirodalmat (AnnaPetiGergő: Kistestvér érkezik.) Azonnal tudta, hogy ő is olyan jó nagytesó lesz, mint Anna, sőt, mint Bálint, a magyarországi barátja, aki az abszolút példakép, amit nem is bánok, mert Bálint egy szent, de tényleg. :)

Többször is azon kaptam, hogy készül, sőt, fel van készülve a kistesóra, de legalábbis a nagytesó szerepre:
Egy alkalommal mentem be a szobájába, az ágya alatti fiókot rángatta és egy zseblámpával kukkolt befele. Mikor megkérdeztem, mégis mit csinál, azt felelte, nézi, van-e az ágyának kereke. Mondom, miért? Hát hogy amikor megszületik majd a "babája" (sokáig így utalt a testvérre), akkor el tudjuk húzni az ő ágyát, hogy elférjen a tesó ágya az övének a helyén. (Azt hiszem, itt adtam be végleg a derekam, hogy tesó kell...)

Próbáltunk rávilágítani, hogy a baba sokat alszik, majd csöndben kell lenni - nem baj, majd ő addig olvas, mondta Tomi. Azzal is érveltünk, hogy a babák sokat sírnak - Nem baj anya, majd megölelgetjük és énekelünk neki, és egyből jobb kedvre derül.
Azt hiszem, profi nagytesó van a házban... Ha gyakorlatban fele ennyire jól megy majd, akkor semmi gond nem lesz.

Többször sarokba is szorított engem (bezzeg az apját nem!!) ilyesmi kérdésekkel: Anya, van már a hasadban baba? Miért nincs? Apa nem rakta még be? Pedig próbáltátok? Mindig próbáljátok? Minden nap??? Ma is???!!!
(Vááááá!!!) :DDD

Boltban is többször előfordult, hogy valami babának valót meglátott, és meg akarta velem vetetni - nem magának, a "babájának", és be kell látnom, teljesen reális baba cuccokat választott ki. Őstehetség?

Erika barátnőmnek pedig bizalmasan eláraulta, hogy lesz őneki tesója majd: "Anyám megpróbál szerezni nekem egy babát, csak még nem sikerült."

:DD

Így hát a hosszas várakozás után bizony nagyon boldog volt, hogy megtudta a Nagy Hírt: a kezébe adtuk az ultrahangos fotót, megkérdeztük, tudja-e mi az. Tudta. És amikor megmondtuk, hogy ez bizony az én hasamban készült fotó, és az ő testvére van rajta, teljesen el volt képedve, bolond mosollyal a fején kiabálta, hogy Wow, nem is tudtam!!! Azonnal megnézte a hasam, hogy nő-e már, ezt folyamatosan ellenőrzi, mindig meg kell neki mutatni azt is, hogy a baba most épp mekkora, össze kell hasonlítani valami dologgal, amit ismer.

Aznap volt a karácsonyi koncert az iskolában, teljesen felajzva ment be - ahogy a többiek is. Egyik kisfiú mutogatta neki: Nézd, kaptam új cipőt! - tök boldog volt vele. Tomi meg diadalittasan visszaordított: ÉN MEG EGY ÚJ BABÁT!!!!
Na ezt überelje valaki. :)

Minden érdekli a dologból, mindent tudni akar, és meg kell mondjam, tök logikus kérdéseket tesz fel: Hogy lehet, hogy nem tudjuk még, fiú-e vagy kislány? Honnan tudjuk, hogy mikor akar kijönni a baba? Mit eszik majd és hogyan? Hogy lehet, hogy majd lesz tej a mellemben? Neki miért nem? Biztos nem? Mit szól a baba ahhoz, ami kaját én megeszek, és az ugye a hasamba megy, mit szól, ha meglátja? Hol fog aludni? Mit tanul meg először? Hogyan tanul meg mosolyogni? (Itt kijelentette, hogy rá fog elsőre mosolyogni a testvére - hát szerintem is, egész biztos vagyok benne. Melyik kisbaba ne mosolyogna ilyen rendes nagytesóra???)

Nagyon készül, egy csomó mindet eltesz, hogy majd a testvérének adja, vagy épp amiatt, nehogy a baba kezébe kerüljön, és baj legyen belőle.

Neveket is keres. Először Lucy-nak akarta nevezni, aztán mondtuk, hogy ha kislány lesz, valószínű Liza lesz.  Erre másnap előállt azzal, hogy mi lenne, ha a "Liza baba" fiú lesz, akkor Adam lenne a neve? Hát, végülis... Mondjuk mi Derekkel közben kiötlöttük az Aaron nevet, ez nekem jobban tetszik, mint az Adam, és ott van még mint esetleges jelölt, a Robert is. (Nekem még mindig fáj a szívem a leszavazott Richard miatt, de Derek nem akarja, nehogy csúnyán becézzék - ezt meg is értem.)

Szóval babavárás teljes gőzerővel, nagyon készül a nagytesó! :)

Gólyahír :)

Túl a 12. héten, itt is örömmel tudatjuk, hogy Tominak kistestvére lesz. :)

Így írom, mert azt hiszem, ő várja a legrégebben, igazából az ő fejéből pattant ki az ötlet is, ezzel fülünkbe ültetve a bogarat, vajon nem lenne-e mégis jobb, ha négytagú család lennénk. Hát, most majd júliustól megtudjuk! :)

Itt van tehát a "kistestvér". :)