32. hét - avagy Áron, a "veszélyes" :)

Tegnap mentem a kórházba kontrollra.

Hát megnyugodtam kicsit. Megint alaposan megnézték, ugyanaz az orvos, aki múltkor. Mivel most azzal kezdtem, hogy finoman szólva is be vagyok tojva a múltkori vizsgálat óta, és hogy szeretnék mindent látni, az adatokat tudni, és hogy az is jó lenne, ha mindent mondana vizsgálat közben, készségesen mondogatott egy csomó mindent. Meg most nem volt bent az a fura doktornő, valahogy jobban tudtam kérdezni. Minden mérést rendben talált (na persze attól eltekintve, hogy a baba még mindig kicsi), nőtt is, kicsit lassabban, mint eddig, eddig ugye 14-15 nap volt a különbség, most 18-20. De továbbra is szimmetrikus, vagyis mindene ugyanúgy fejlődik, csak kisebb. Most 1290 gramm, persze ez nagyon kicsi az elvárható 2 kilóval szemben, de mondjuk ha meg azt nézem, hogy ezek után fog még hízni, és mondjuk egy átlag baba 250-300 grammot is simán hízik 1 hét alatt, akkor ha még csak 200-at szed fel, akkor is lesz 2,5 kiló feletti, ami kicsi, de abszolút nem kórosan az. Meg tényleg lehet, hogy a végén is ugyanúgy hízik, mint eddig, más baba meg jól bezsírosít 3-3,5 kilóra, aztán kibújik 36-38 hetesen... Ha meg maradna 40 hétig, lenne egy 4-4,5 kilós óriás. Lehet, Áron meg kihúzza 42 hétig, és azalatt szedi még fel a heti 200 grammjait.

Beszéltünk az amniocentézisről is, mondtam, hogy én nem szeretném, mondta, hogy ha bármi miatt mégis javasolt lenne, akkor előtte természetesen leülnek velem és részletesen megbeszélnek bármit, amit nem értek, nem tudok, és a végső döntés az enyém. Mondta, hogy két célja van ennek, az egyik ugye a kromoszóma rendellenesség kizárása, ami - ha baj van, akkor tök felesleges, max tudjuk és kész. Ha meg nincs baj, akkor megnyugtató, de emiatt nem akarok kozkáztatni, mégiscsak egy nem teljesen veszélytelen vizsgálatról van szó. A másik oka, hogy ha valami olyan nem kromoszóma, hanem egyéb fejlődési rendellenessége van (vesebaj, szívbaj, stb.), akkor lehet, hogy születés után azonnali beavatkozást, gyógyszert, műtétet igényel a baba, vagy legalábbis alapos megfigyelést speciális tünetekre vonatkozólag, szóval ha előre tudják, hogy ilyen baj van, akkor előre ott egy doki, azonnal tud segíteni, stb. Hát ha ilyenre utaló jel van, akkor így még a 38. héten is meg tudnak szúrni, és ha akkor szülést indítana be a vizsgálat, akkor azért az nem annyira gáz, mint most... Szóval egyelőre jegeljük ezt az amnio dolgot.

Aztán elment a doki a főorvos nőciért, aki mikor visszajött, belekukkantott az adatokba, engem jól végignézett, megállapította, hogy továbbra is mini vagyok, és azt mondta, hogy a vértesztek meg az UH-k fényében továbbra sincs semmi gond, egyre több okot lát arra, hogy a baba simán kicsi, nem pedig valami baja van. És hogy 3 hét múlva találkozunk. Szóval a múltkori agonizálás helyett most kb. 1 perc alatt elintézte, sokkal megnyugtatóbb volt, mint a múltkor a hümmögése.

A vizsgáló doki pedig kiemelte, hogy amit ma látott, azzal nagyon elégedett, a baba teljesen jól van, jó helye van odabent, és mint megtapasztaltuk, erős, aktív, mozgékony baba, ezt ő is jó jelnek tartotta. (Fogalmazzunk úgy, hogy Áron nem könnyítette meg a vizsgálatot, rettentő ficánka volt, és nagyon rugdosódott. :)

 Kicsit most megkönnyebbültem, baba meglesz, aztán meglátjuk, hogy mi a helyzet.

És végül Janka szenzációs gyerekszája:

Janka: „Hogy is fogják hívni Tomi kistesóját?”
Luca: „Áron.”
J: „Hú, hát akkor én nem fogok hozzányúlni, mert kisgyerekeknek az nagyon veszélyes!”
Luca aztán elmagyarázta neki, hogy az áram a vezetékben van, az Áron meg egy fiúnév.

:))