Karikás Miki

Egyik nap Tomi közölte velem, ő nem hisz a Mikulásban. Az csak egy bácsi, aki felöltözik. Kérdeztem, hogy arra gondol-e, aki az iskolába, vagy oviba jön, de nem, hanem a kéményen érkezőre gondol, aki éjjel az ajándékokat hozza, itt Santa Claus néven működik. Kisebb szünet után rákérdezett, hogy ugye így van? Hát... nem akartam lelőni a poént még, de tudom, a suliban sokan már nem hisznek benne. Visszakérdeztem, mit gondol erről:

T: Szerintem csak egy bácsi.
Én: Na de akkor hogy jut el mindenkihez egy este alatt?
T: Hát KARIKÁSOSTORRAL!

Nyeltem egy nagyot. :D
Aztán kifejtette, hogy minél nagyobbat csap "rájuk" (a rénszarvasokra), annál gyorsabban repülnek. És hogy hiába 3 óra egy repülőút csak Magyarország-Írország közt, a rénszarvasai azok már csak ilyenek. Odacserdít nekik a karikással, és már repülnek is.

Ennyiben maradtunk, nem erősítettem meg a Mikulás igaziságát sem, de nem is cáfoltam. Derek szerint amíg elhiszi, hogy a rénszarvasok repülnek, addig nincs gond a mesével.

Kedves Janka!

Jövőd iránti aggodalmamból adódóan szeretném tudomásodra hozni, mit mondott nekem a vőlegényed.

Arról beszélgettünk, milyen nehéz is a felnőttek élete, bizony nem minden reggel akarunk felkelni és munkába indulni.

Tomi: Én soha nem fogok dolgozni.
Én: Na de akkor hogy lesz pénzed, hogy ennivalót vehess majd?
T: Á, majd vesz a feleségem!!
(Nem tudom, hova lett az eddigi ellenkezés, hogy ő aztán sose nősül meg, inkább majd jól elfut.)
É: Ajjaj, jobb lesz akkor, ha ezt Jankának megmondod, hogy előre felkészüljön!
T: Nem a Janka lesz a feleségem ám.
É: Hát ki?
T: Nem tudom.
É: Mi baj Jankával, szerintem tök jó feleség lenne, nem gondolod?
T: Háááát.... Az a baj, hogy Janka sokkal többet tud beszélni magyarul, mint én.
(Ehemmm, ebben totál nem vagyok biztos, lehet egyáltalán a nonstopnál többet beszélni??? Bár igaz, ami igaz, Janka is tud dumálni rendesen.)
T: Meg Janka nem tud angolul.

Na itt megnyugtattam, hogy Janka majd szépen megtanul angolul, ezzel nem lesz gond, na de afelől enyhe kétségeim vannak, hogy majd ő dolgozik és kiszolgálja Tomit kajával. :D

Szóval Janka, ígérem, dolgozok még a hozzáállásán, de azért szólni akartam, csak tudd, mi vár rád! :)
Puszil jövendő anyósod! :)

 

Egyik kedvenc képem a két banditáról. :)

Versikék

Tomi ezeket a fantasztikus verseket tanulta Mamától, harsogva és vihogva mondogatja őket. :)

Jóska-poloska
Felmászott a toronyba
Megkérdezte, hány óra
Fél tizenkettő
Ott szalad a mentő
Utána a katona, macska lesz a vacsora
Felesége siratja, kiskutyája ugatja

Volt egyszer egy ember,
Szakálla volt kender
Fölmászott a fára
Leesett a sárba
Két kutya húzta
Harmadik meg nyúzta

Gyagya versek, gyagya gyerek, gyagya kép :)

:)

Száll a hinta...

Papa, hintázzál engem!! - Hangzik el naponta 78-szor.

Tomi és Papa naphosszat hintáznak. Illetve Tomi ül a hintán, Papa pedig órákig (nem viccelek) löködi. Magasabbra és magasabbra, hogy Tomi feje a leveleket érje. :)

Közben pedig magas- és mélyröptű beszélgetéseket folytatnak a legegyszerűbb 5 éveseknek való témáktól kezdve a bugyuta kis ritmusos, saját költésű mondókákon át az univerzum mélységeit és egyéb természet- és más tudományos témákig. Lenyűgöző, hogy Tomit minden érdekli, a Pókember, a gyerekszülés, Áron anyagcseréje, az Odüsszeia, a találós kérdések, a csillagászat, a torna, fáramászás, stb. A lista végtelen. És kérdez, és kérdez és kérdez. Papa pedig válaszol, válaszol, és nem tudom, hogy nem röhögi magát szét időnként. :D

Thomas and Papa are spending their days in the garden - mostly on the swing. They are having long and very deep conversations about basically everything, from the simplest little things, silly made up rhymes, to ancient Greek literature and history (my dad is a literature-history-philosophy teacher...), space, Aaron's nappies, nature, animals, Spiderman, etc. The list is really endless. Thomas is asking forever and Papa is answering forever - and does his very best not to burst out laughing sometimes. :)
And the swing is just going and going for hours...

Tomi ír

Egyik este Tomi nagy komolyan közölte Derekkel: Apa, én most írni fogok valamit. Derek mondta, hogy jó.
Erre Tomi odabattyogott az asztalához, és az első kezébe akadó papírra gondosan rákörmölte:

Kövér kutya

Ma reggel pedig újfent prédikációt tartottam, hogy ideje lenne bicajozni. Tud 2 keréken, csak elindulni nem. De annyira bizonytalannak érzi magát, hogy besokkolja magának, hogy nem tud, és meg se akarja próbálni. Emiatt időnként szekálom, hogy gyakorolni kell, több példával is beszéltük már, hogy semmi se megy, ha nem gyakoroljuk. Hümmög, és továbbra se hajlandó. Az ultimátum: Janka bicaján most meg fog otthon tanulni - azon nyilván könnyebb, mert Janka már tud. :) Ma reggel is erről beszéltünk, a példám pedig ez volt: hiszen olvasni, írni is mennyit gyakorlunk, az is nehéz dolog, mégis egyre jobban megy. Erre ő tök magabiztosan, még a kezével is hanyagul legyintett:

Áááá, írni nagyon könnyű, hiszen én is leírtam már, hogy fat dog!

Hát tényleg, erre nem tudtam mit mondani, csak egyetértettem. :)

Uborka

Tomi elmélyülten legózik a szobájában, közben egy általa összeállított népdalmontázs dallamára énekli a köv. szöveget:


"Jesszus maris uborka, jesszus maris uborkaaaa".


:D

Evolúció

Tomi mostanában többször is érdeklődött, hogyan lett az ember. Mert addig OK, hogy kell hozzá anyuka meg apuka, de hogyan lett az ELSŐ anyuka meg apuka?? Próbáltuk az ő szintjén előadni a dolgokat (nem a vallási vonalon, hanem a darwinin haladtunk), de nem értette meg, mert újra és újra előjött a kérdés.

Na, ma hajtogatás közben előadást tartottam az ember evolúciójáról, hogyan is lettünk mi a majomból.
Részletesen elmagyaráztam, hogyan és miért állt a majom 2 lábra, ki is próbáltuk, hogy jééé, tényleg messzebb látni így, és tudjuk a kezünket is használni, ha a lábunkon állunk csak, és nem négykézláb.

Tovább vezettem, hogy ha már a kezünk szabad, akkor tudunk botokat meg éles köveket is használni.

És hogy az egyre okosodó félmajom-félember hogyan fedezte fel, hogy a véletlen tűzbe esett sült hús jobb, mint a nyers.

És hogy hogyan lett nagyon hideg "egyszercsak" (=jégkorszak), és hogy olyan okosak voltak, hogy ruhát készítettek, barlangokba bújtak.

És hogy fokozatosan egyre kevesebb szőr lett a testükön.

Itt végére értem a hajtogatásnak, és előkerestük a laptopon a képeket is:


Majomtól emberré




Az éles kő



Vadászat fegyverekkel, és lám, ruhájuk van



Barlangi ősember



Ez a kép nagyon megfogta, hiszen itt gyerekek is vannak. Ezt is megbeszéltük, hogy van, ami azóta is pont így van: a gyerekeket az anyukájuk dajkálja. :)

És felfogta, megértette, teljesen lenyűgözte a dolog. Olyannyira, hogy nehéz szívvel sóhajtott fel:

Anya, azt akartam, hogy ősember legyek....

Megnyugtattam, hogy elég gyakran az. :)))

Egyesítés

Tegnap reggel mentünk a suliba, Tomi mereng magában a repülésről. (Mármint, hogy mikor megyünk már Mo-ra.) Aztán felsóhajt:

Anya, milyen jó lenne, ha egyesíteni lehetne Magyarországot, meg az angolt (Brit sziget??), meg Írországot... És akkor apa el tudna vezetni autóval a papáékhoz.

Hát tényleg. :))) Ezek szerint egyébként akkor felfogta, amit többször beszélgettünk, hogy tenger, sőt, két tenger is van közöttünk (meg még vagy 1000 km, ha partot érünk Franciaországban, de ez ugye mellékes, mert apa majd elvezet). Aztán még arról is álmodoztunk, hogy milyen jó lenne az is, ha a mamáék itt élnének a szomszédban, és ő csak közölné, hogy átmegy a mamához, és kimegy az utcára és máris a mamánál van, csak bekopog és közli, hogy megjött, az mennyire jó lenne. :) (Hát még nekem. :))) Meg hogy akkor és annyit alhatna ott, amennyit csak akar. :)

Na nem baj, nemsokára megyünk... Már alig várjuk!

Örömöddel, Juliska néni!

A múltokor megemlítettem már, hogyan szoktunk a törölközőkkel Juliska nénizni, Mariska nénizni, és így tovább. (Szívem Mariska nénis bejegyzés.)

Ma reggel, minden hétvégei csokikrémes kenyeres reggelijét elfogyasztva, Tomi odahúzott magához, és a fülembe suttogta:

Anya, tessék örömöddel adni nékem, Juliska néni, egy kis csokikrémet! - és vihog.

Miután én is, meg Mama és Papa a skype másik oldalán is kinevettük magunkat, kapott is egy kiskanállal nyalogatni, pedig nem szokott, csak kenyérre kenve jár csokikrém. :)

További érdekességeket is mondott ma reggel, nagyon termékeny volt. :)

Szüleim épp azt mesélték, hogy Bora megint csúnyán kinyalta a lábán levő dudort, Tominak pedig magyarázták, hogy nem érti, miért szidják, hogy ne nyalja, nem tudja, hogy a nyalogatástól csak rosszabb lesz.
Erre Tomi: És ha kutyaszón mondanátok neki?

Aztán pedig felidézte, hogy ő látott egyszer egy fotót, amin a hóember "fejeslábon" (fejjel lefele) volt. :)

Velem pedig bizalmasan közölte, hogy "akik irányítják az időt, azt mondták, hogy fog esni egy kicsi hó itt is. (Tegnap időjárás jelentést néztek reménykedve apával. :)

Kétnyelvű gyerekszáj

Apa: Thomas, bejöttél ma reggel, mikor aludtam, hogy elköszönj meg puszit adj?
Tomi: Neem.
Apa: Miért?
Tomi: Hmmm, nem volt kedvem angolul beszélni....

Derek: Thomas, did you come in this morning to say good bye and give me a kiss?
Thomas: Eee, noo.
Derek: Why not?
Thomas: Just didn't feel like speaking English...

:))

Angyalvárás

24.-én arra ébredtünk, hogy az angyal egy pompás kis fenyőt hagyott az erkélyen! Tomi teljes lázba jött, egész délelőtt várta, hogy az angyal becsempéssze a díszeket is, mi meg díszíthessünk, hogy aztán hozhassa Jézuska az ajándékokat végre.
Még papucsot se volt hajlandó vásárolni (nagy bánatára elszakadt a papucs a mézeskalács buli fergetegében), értünk kellett volna jönnie papával, de ő kerek perec kijelentette: "Én ebből a házból nem mozdulok." Így az angyal csak nagy trükkök árán tudta becsempészni a díszeket, de végül sikerült neki. :)

Fel is díszítettük a fát együtt:

Aztán újabb feszült várakozás: mikor érkeznek vajon az ajándékok?? Eltelt a délután, este, vacsoráztunk, még mindig semmi.

Lementünk a szomszédba Anci mamához, hátha oda megjött már a Jézuska. És igen, ott már ajándékok voltak a fa alatt!! Biztos amiatt, mert ők a másodikon laknak, hamarabb odaért a Jézuska. :)

Végül hazamentünk, és láss csodát!! Hozzánk is megérkezett VÉGRE!

Nagyon örült mindenki mindennek, igazán izgalmas, szép ajándékokat kaptunk!

Kis virágom

Ma reggel suliba menet a lányiskola udvarán végig szaladt Tomi. Mikor átértünk, megfogtam a kezét, hogy az ő iskolájához vezető parkolóban ne fusson. Mondtam, ha átértünk, futhat megint. Erre ő:

-Nem akarok már futni.
-Elfáradtál?
-Nem... - mereng ábrándos hangon -, csak nem akarok elhervadni, mint egy virág....

:)

Szívem, Mariska néni!

Háttérinfó: esténként fürdés után hülyéskedni szoktunk Tomival: a törölközőjét a fejére rakom, mint egy kendőt, és hülye hangon ilyesmiket mondok neki: Na de Mariska néni! Micsinál kend! Öltözzék mán, no! Erre ő röhög, és közli hogy nem Mariska néni. Én: Akkor Juliska néni? Neeem! (vihog) Akkor Pista bácsi? Lujzi néni! Gyuri bátyám! Stb., végigmondok neki egy csomó néni-bácsi nevet. Nagyon szokott nevetni ezeken. :)

Ma reggel elég agyvérzés közeli állapotban leledzettem, miután kisírt magának 1 (majd még 1) dínó vonatot, amit hősiesen végighallgattam, majd utána erősen oda kellett hatnom, hogy hagyja abba a drámai zokogást, mert úgyse nézhet többet, majd kb. másfél órán keresztül vasalható gyöngyöket pakoltunk, aminek a fele (többször) a földön landolt, fölszedtük, kiborult, hagyjuk abba, rakjuk még, kész vagyok, mégse, vasald meg, így nem lehet, mert nincs összefüggő felület, ok, fejezzük be, segíts, de ne úgy, de én akarom, de csak kéket, csak fehéret, mégis színeset, stb. stb. stb. váááááá!!!!

Na ezek után végre kész lett, mondtam, akkor öltözzön, én meg pakolásztam. Egyszer csak hallom - gyanúsan hamar - hogy jön le. Látom, a nyári rövidgatyája van rajta, meg egy pár kesztyű és semmi más. Épp kezdtem volna papolni, hogy húzás öltözni, hideg van, stb., mire ő ördögi fejjel:

 

Helló Szívem, Mariska néni!! - És vihog a huncutságán.

Mondanom se kell, nem papoltam, hanem jól megkergettem felfele a lépcsőn, megcsikizve meg elnáspángolva a nyári gatyás fenekét, nagyon visított. :) Ennyit a szigorról, Mariska néni. :D

 

Szájhagyomány

Tomival a hétvégén Kolompost halgattunk, a dalaink közt van regölős is. Elmagyráztam neki nagyvonalakban, mi a Regölés, miért és mit mondanak a regölők a kedves gazdának, meg a "csúny ködmönös" utálatosnak, jót nevettünk a ráolvasásokon.

Ugyanígy ismerkedik a nyelvtörőkkel is, egyáltalán nem tudja őket kimondani, de nagyokat kacag, ahogy próbálja, pláne, ha mi is eltévesztjük.

Ma reggel meglepetve hallottam, hogy két kis műanyag dínó a következő párbeszédet folytatta - jobban mondva az egyik mondottcsúf ráolvasást a másiknak:

"Legyen olyan óriási az orrod, mint az ipafai papnak!!"

Biztos ők is hallgatták a Kolompost. :)))

Felfedezések

Tomi izgatottan felszáguld az emeletre, látom, a kezében egy nagy sütőtök, amit a konyhában talált. (A hosszúkás fajta, nem a kerek.)

Teljes extázisban: Anya, nézd csak, mekkora gombát találtam!

Ma reggel szöszmötölök a fürdőben, becsattog pisilni. Elintézi, közben:

Anya, tudod, milyen érdekeset fogok mondani? Amikor belepisilek a vécébe, úgy néz ki a pisi, mint az ablaktisztító!

(Márminthogy kékeszöld lesz, mert a víz zöld a wc-ben levő valami szertől. :)


Thomas ran upstairs with a butternut squash:

Anya, look, I found a huge mushroom!!

Today I was in the bathroom, he came in to do a wee. In the meantime he says:

Anya, do you know something interesting? When I pee into the toilet, it looks like window cleaner!

Meaning that it looks bluish green, because there is some cleaning stuff in the water. :)

Jézuska

Tegnap este lefekvéskor belépek Tomi szobájába, kb. 2 tonna játék szanaszét a földön.

Én: Jézus, Mária, Szent József!
Tomi: Jézus, Mária Szent József! - utánoz idétlen hangon. - Anya, mi az, hogy Szent József?
Én: Hát tudod, a Jézuskának az apukája. Úgy hívták, József. Szent József.
T: A Jézuska apukája..... - mereng. - Anya. Én szeretem azt, hogy Jézuska, szerintem az nagyon szép név!

:)

Szabálykövető

Ma rengeteget rohangáltunk. Kaja bevásárlás, kerékjavítás, majd autócsere (lecseréltük egy barátunk kisbuszára a kocsit, hogy el tudjuk hozni az Ikeából a szekrényeket), Ikea, stb. Előre felvázoltam a dolgokat Tominak, csak hogy tudja, ma nem kifejezetten gyerekbarát napunk lesz. A kaja-kerékcsere állomás után közölte, ő megvár minket a kocsiban, mielőtt a kisbuszért indulnánk. Hát, jó. Igaz, nem nagyon szeretjük egyedül az autóban hagyni, de mivel csak annyi időre álltunk meg, hogy kipakoljuk a hűteni való ételeket, kinyitottam neki az autó ablakot, Derek pedig kioktatta, hogy nem szállhat ki az üléséből, nem beszélhet senkivel, ha bármit akar, meg kell várnia, hogy kimenjünk és meghallgassuk. Ezek után bejöttünk az első adag kajával, aztán Derek kiment a következőért, pakolt ki a csomagtartóból, közben meg valamit mondogatott még Tominak. Mondja, mondja, de választ nem kapott. Végül már elég ingerülten:

D: Thomas, nem hallod, hogy beszélek hozzád? Válaszoljál!
T: De apa, azt mondtad, hogy ne szóljak senkihez!!!

:D

Itt pedig az Ikeás vásárlásunk eredménye. Holnap lesz mit csinálni....

 

A leendő szekrényeink, polcaink, lámpánk, egyebek. :)

Today we had a very hectic day. We ran to one shop to the other all day. I outlined the plans to Thomas, so he is not upset we aren't having a child-friendly day. He was OK with the plans, but he said to us, he'd wait for us in the car, while we load the food into the fridge. We are not very happy to leave him alone in the car, but since it was just a few minutes, we agreed. I left his window open and Derek instructed him about how he needs to stay in his seat, is not allowed to talk to anyone, and needs to wait for us if he wants something. We took the first load in, Derek went out to get the rest. While getting stuff out of the carboot, he was talking to Thomas - getting no response. He said rather angrily:

D: Thomas, are you listening to me? I'm talking to you, will you answer me?!
T: But apa, you said I'm not allowed to talk to anyone!!!

And on the picture our purchase from Ikea, our wardrobes, light, shelves and other stuff. :) We will have a very busy day tomorrow...

A Jani...

1.
Vasárnap sétáltunk, Tomi meglátott egy csapat seregélyt egy antennán meg a drótokon üldögélni:

Anya, nézd, a madárok milyen szépen kidíszítették magukat!

2.
Este küzdöttünk a vacsival. (Tomi utálkozott, én meg próbáltam rávenni, hogy egyen, a végén már etettem.) Egy falat kiesett a szájából az asztalra, ahelyett, hogy kézzel vette volna fel, a szájával odahajolt, és próbálta bekapni. Persze a szájában levő cucc szintén az asztalra potyogott. Én épp kezdtem volna szidni, meg szörnyülködni, milyen disznó, mikor ő felmérte a helyzetet (mármint hogy még több kaja van az asztalon), és újra az asztalra borult a szájával, így a maradék kaja is landolt az addigiak mellett. Nagyon guszta volt, nyilván enyhén idegesen rámordultam, meg emelt és kétségbeesett hangon kezdtem előadást tartani, hogy nem igaz, hogy így kell enni, mint egy malac, gondolkozzon már, mit csinál, stb. Erre Tomi sírós hangon, könnybe lábadt szemekkel:

Anya, de a Juhász Jani is mindig ezt csinálja!!

MIVAAAN??? Ezek után megbeszéltük, hogy a "Juhász Jani karosszékben, cigánykártya a kezében, uzsedáré uzsedom" NEM egyenlő azzal, hogy valaki a szájából az asztalra okádozza a kaját.... Hát éljen a kultúra. :) Kicsit elgondolkodtam, miket érthet meg a népdalokból, amiket ő is tud, meg a mesékből, amit nézünk.

3.
Ma pedig kifejtette nekem, egész kacifántosan megfogalmazva (hogy ilyenkor nem tudom felvenni videóra!!), hogy azt álmodta, hogy egy buta bohóc rosszalkodott - szerintem ijesztgethette -, és ő kiabált, hogy anya, anya, rúgd meg ezt a bohócot! És én mint hős megrúgtam. :)

4.
Vacsi közben monologizál, ill. elég egyértelműen 2 szereplős párbeszédet folytat egyedül. Gondoltam, biztos valamelyik meséből tanulta, meg is kérdeztem, hol hallotta ezt. Válasz:

A fejemben volt.

:)

Poncius

Egyik reggel Tomi befejezte a kaját éppen, elvettem a tányérját, megdícsértem. Erre ő:

-Azt a Ponciusát! (Ld. még: Magyar népmesék: Ábelesz kóbelesz) - és vihog. :))
-Anya, azt mondtam, azt a Ponciusát! -én is nevetek, hogy milyen vicceset mond.
-Anya, de mi az hogy Ponciusát??

Próbalom elmagyarázni, hogy az olyan, mint hogy irgum-burgum, vagy hogy ejnye-bejnye, vagy a mindensegit. Erre ő elhűlve:
-Anya, akkor az csúnya beszéd!

Megnyugtattam, hogy azért ez még az elmegy kategória, főleg hogy a mesében írták, akkor nekünk is szabad mondani. :))

Másnap reggel pedig vidáman elrikkantotta magát:

-Ez jó kis csapatmunka volt!!

Aztán megkérdezte, mi az a csapatmunka. :) Vasárnap reggel mesét szokott nézni, a youtube-on keresek neki csodálatos történeteket, úgyis mint Bob a mester, Szirénázó szupercsapat, T-Rex expressz, Barney és barátai (?), Miki egér, stb. De népszerű a Bogyó és Babóca is nagyon, és teljesen lenyűgözte a Hófehérke (Disney) is. A lényeg: nézhet bármit, azt se bánom, ha sokáig, de csakis magyarul. Kb. 1 órát szokott mesézni, hát, ilyen okosságokat tanul, mint a "csapatmunka". :) Ma azt is közölte velem lefekvéskor:

-Én lehetek a város kapitánya.

Nem bánom, ha a mesékből tanul meg ilyesmit anélkül, hogy egyáltalán értené, mert olyan kis ügyes nyelvtanuló, mindig megkérdezi tőlem, ha nem ért egy szót, és okosan figyel egész addig, amíg sikerül elmagyaráznom, amit kérdez.

Nyaralás = nyelvi fejlődés :)

Tomi is segített barackot szedni. Mikor tele volt 2 láda és 3 vödör, körbenéz, és tök komolyan így szól:

-Mama, bazi sok van már! - Mama hangosan röhög, majd megfulladunk mindketten a barackfák alatt.
-Mama, a bazi sok azt jelentni, hogy nagyon sok! - magyaráz Tomi rögtön. :))

Hát ezt a Szelidin tanulta. Csakúgy mint a következő szintén igen választékos szófordulatot: "Tuti, hogy az én nagypapám volt!" És: "Tuti, hogy szeretem a palacsintát!"

További érdekességek:

Ma éjjel a pajtában aludtam. (Mikor rákérdeztem, megmondta, hogy a Bob mesterben tanulta a pajta szót. :)

Továbbá egyik nap ezzel jött elő a gyerekszobából: Anya, mit jelent, hogy "más állás után kell néznem"? - ez is a Bobból származik.

Tomi amúgy nagy dícséretet kapott magyarból. A Szelidi nyaralásban volt velünk éppen elegendő pedagógus, köztük óvoda pedagógus is. Többször is megállapították, hogy nagyon szépen beszél magyarul, még egy átlag magyar gyerekhez képest is, nemhogy az ő helyzetéhez képest. nagyon büszke vagyok rá! :)