A múltokor megemlítettem már, hogyan szoktunk a törölközőkkel Juliska nénizni, Mariska nénizni, és így tovább. (Szívem Mariska nénis bejegyzés.)
Ma reggel, minden hétvégei csokikrémes kenyeres reggelijét elfogyasztva, Tomi odahúzott magához, és a fülembe suttogta:
Anya, tessék örömöddel adni nékem, Juliska néni, egy kis csokikrémet! - és vihog.
Miután én is, meg Mama és Papa a skype másik oldalán is kinevettük magunkat, kapott is egy kiskanállal nyalogatni, pedig nem szokott, csak kenyérre kenve jár csokikrém. :)
További érdekességeket is mondott ma reggel, nagyon termékeny volt. :)
Szüleim épp azt mesélték, hogy Bora megint csúnyán kinyalta a lábán levő dudort, Tominak pedig magyarázták, hogy nem érti, miért szidják, hogy ne nyalja, nem tudja, hogy a nyalogatástól csak rosszabb lesz.
Erre Tomi: És ha kutyaszón mondanátok neki?
Aztán pedig felidézte, hogy ő látott egyszer egy fotót, amin a hóember "fejeslábon" (fejjel lefele) volt. :)
Velem pedig bizalmasan közölte, hogy "akik irányítják az időt, azt mondták, hogy fog esni egy kicsi hó itt is. (Tegnap időjárás jelentést néztek reménykedve apával. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése