Tomit ritkán éri baleset. Pici baba kora óta vagy nagyon ügyes, vagy meggondolt, óvatos, vagy ezek mind együtt. Inkább szemügyre veszi a dolgokat, majd lassan kitapasztalja, tökéletesíti a technikát, hogy aztán teljes erővel belevesse magát a történésekbe, akármi is legyen az.
Így volt a mozgásos mérföldkövekkel is: viszonylag korán kezdett el mindent, forogni, kúszni, mászni, állni, járni, majd eltartott egy darabig, míg lassan, megfontoltan tökéletesítette a dolgokat. Viszont emiatt nem esett sokat, nem voltak félelmetes fej beverések, nem nagyon kellett rá vigyázgatni, mintha tudná, mik a határai, mennyire képes. Később, mikor már egészen hajmeresztő dolgokat is csinált, akkor is bízhattam benne, hogy tudja, mit csinál, jobb, ha nem szólok bele, mert az csak elvonja a figyelmét, és úgy valóban leesik, beveri magát, stb.
Eddig mindössze tucatnyi kisebb baleset érte csak, ebből talán 3-4 esetben folyt a vér (elharapta a száját, lenyúzta a bőrét, stb.). A legveszélyesebb a színpados balesete volt, amikor kb. 70 cm magasról hanyatt esett a fejére, és kapott egy jó kis agyrázkódást. Hozzáteszem, az sem figyelmetlenség volt, igazából nem tudjuk, hogy volt, de 30 gyerek futkosott a színpadon, a helyet nem ismerte, könnyen lehet, hogy valaki nekiment véletlen, vagy hogy neki ne menjenek, ösztönösen hátralpett, és nem tudta, hogy a háta mögött már nincs talaj. Akkor egy éjszakát a kórházban töltött megfigyelésen, valóban rosszul volt. Másnapra viszont kutya baja se volt, gyakorlatilag a csillárról kellett levakarni hazajövetel előtt, annyira magához tért.
Mostanában viszont egyre több baleset éri, remélem, ez csak annak tudható be, hogy fizikailag nagyon jó erőben van, ügyes, mozgékony gyerek, és csak simán elbízta magát egy kicsit, valamint tényleg 150%-on csinál mindent. Villámgyorsan fut, gurul, vetődik, bukfencezik,ugrik, mászik, egyensúlyoz, kész katasztrófa még nézni is. Nem is csoda, hogy a suliban hetente legalább egyszer történik valami, a tenyerét, vagy a térdét nyúzza le, de volt már, hogy nekiesett valami padnak, annyira rohant, alig egy centire a szeme mellett lett is egy jó nagy seb. Ezekkel nem nagyon szoktam törődni, tudom, milyen, egy turbó energia bomba, nem csoda, ha folyton valami történik...
Múlt vasárnap azonban önmagát is felülmúlta, olyan jó kis lyukat sikerült a fejére ütnie, hogy mentünk az ügyeletre...
Hogy történt? Hát... Csukott szemmel sétált az utcán, ezt persze velem nem közölte, így nem fogtam a kezét. egyszercsak puff, belesétált egy téglaoszlop élébe. Nagyon gyorsan történt, pedig nem sietett, én csak egy szörnyű hangot hallottam, ahogy lefejelte a követ, majd jött is a kétségbeesett sírás, fordult felém, és már ütött is át a vér a fehér sapkán, ami rajta volt... Folyt le szegénynek az arcán, egy kisujjkörömnyi mély lyukat csinált magának, utólag láttam, hogy a sapka is kilyukadt!! Szerencsére egy kedves szomszéd épp jött ki a házából, hozott ragtapaszt, majd haza is hozott minket. Itt történt ugyan a környéken, de lett volna jó 10 perc, mire hazatámolygunk... Derek megszakértette a lyukat, és úgy éreztük, mivel a fején van, nem ártana orvoshoz menni vele. Gondoltuk, hogy semmi vészes, korántsem produkált olyan tüneteket, mint az agyrázkódáskor, nem tűnt annyira komolynak sem a dolog, hogy varrni kelljen, de azért biztos ami biztos, elvittük. Igazunk volt, csak lefertőtlenítették, meg ragasztócsíkokkal összefogták neki. Kedden nem mehetett tornára, de amúgy semmi baja nem volt, nem is fájlalta. Szépen gyógyul neki, még sebes, de már tapasz nélkül sem fog szétnyílni.
Csütörtökön szerzett mellé egy, azaz kettő lenyúzott tenyeret, az iskolában esett egy jó nagyot a reggeli csöngetés előtti nagy játékban.
Ma pedig, mivel a fején a luk lassan meggyógyul, sikerült egy újabb jó nagy repedést összehoznia. Míg én bementem az Ikeába megkeresni a kerti bútort meg a napernyőt, addig ők a játszótéren vártak kicsit a napsütésben. Nem voltam bent 5 percet, csörög a telefon, jöjjek ki, mert nekiesett, vagy ráesett valamire, és felrepedt a szája. Bevallom, mérges voltam rá, mert nem volt véletlen az esés, Derek többször rászólt, de hetek óta olyan, mintha a falnak beszélnénk, meg se hallja. És ez még a jobbik eset, rosszabbikban meghallja, és ahelyett, hogy szót fogadna, visszafelesel és nem csinálja, amit kellene. Hát meg is lett az eredménye. A felső ajka a jobb sarokban jól felrepedt, ez nem vérzett úgy, mint a feje, mert egyből bedagadt neki, de azért nagyon odavolt, szerintem jobban is fáj(t) neki, mint a fejseb. Végül orvoshoz nem mentünk vele, nem találtuk olyan súlyosnak. A repedés kisebb, mint a fején volt, varrni biztos nem kellene. Olyan helyen van, amit még csak leragasztani se lehet, lemostuk, lefertőtlenítettük neki. Enni tud, beszélni tud, a fogát én mostam meg, mert egyedül fájt neki, de ezen kívül semmi baja sincs, csak jó ronda a szája...
Most kalandmegvonásban van, 1 hétig nem bicajozhat, nem mászhat fel sehova, nem ugrálhat, mint egy bolond majom, semmiféle veszélyeset nem csinálhat. Akárhányszor megpróbálja, az orra alá dörgöljük, hogy ha szót fogadott volna, akkor mindez nem történik, most meg kell várni, hogy a sérülései begyógyuljanak. Csendben duzzog és sajnálja magát, de nem mert visszadumálni eddig. :)
