Tegnap voltam a háziorvosnál konzultálni a múlt heti kórházi eseményekről.
Hát kicsit megnyugtatott, meg persze háborgott ő is azon, hogy nem adnak ki adatokat, leleteket. Ők a menyével jártak így. Itt ugye úgy megy az ellátás, hogy terhesgondozásra a kórházba járok, ott van a vérvétel, uh, minden. Mivel most nem vagyok félprivát ellátásban, privátban meg pláne nem, minden alkalommal más lát. (Mondjuk a félprivátban is ez volt.) De azon túl, hogy kicsit többet kell várni, semmi különbség nincs, most, hogy ugye baj van, vagy lehet, többet néznek, mint anno a fizetős problémamentes terhességem alatt. Minden kórházi vizsgálat között mennem kell a háziorvosomhoz is, ő olyasmiket csinál, mint egy védőnő.
Na ma ott voltam, a háziorvosnál. Neki 2 extrája van: magyar, jártas a magyarországi dolgokban is, és képzett nőgyógyász. Viszont nincs ultrahangja és hozzáférése az adatokhoz, leletekhez, csak azt tudja, amit a dopplerral meghallgat, kézzel kitapogat, meg én elmesélek neki.
Ezek alapján mondta a következőket:
Szerinte is igazam van, tök fölösleges 32 hetesen amniocentézist csinálni. Persze, meg lehet állapítani, ha baj van, na és? Akkor mit lehet csinálni? Semmit. Vagy megszülöm előbb, ha kell, vagy később, de attól nem gyógyul meg, bármi baja is van. Ő a Down-t, mint lehetséges bajforrást elutasította, annyit mondott, hogy van pár olyan kis méretet okozó végzetes rendellenesség, amivel biztosan menthetetlen a baba, de szerinte is ezt már kellene látni UH-n. Ott pedig ugye semmi rendelleneset nem találtak. Azt is mondta, hogy szerinte az a 30 hetes magzat, aki ennyire tudatosan csinál dolgokat (megint megtámadta a kezét meg a doppler fejet, még véletlenül se rúgott mellé, mindig célba talált), nem lehet beteg. Persze ő csak kézzel tudta tapogatni, de azt mondta, oké, a gyerek nem egy óriásbébi, de ő nem érzi aggasztóan kicsinek sem. Kiírt egy hétre, hogy pihenjek, töltődjek fel, csináljak olyasmit, ami boldoggá tesz, egyek jókat, kényeztessem magam, növesszem a babát nyugiban, stresszeljek minél kevesebbet. Hát igyekszem majd. :)
Kioktatott, hogy mit meg hogy mondjak 2 hét múlva, mikor UH lesz, hát meglátjuk... Remélem, akkor egy kommunikatívabb vizsgálót fogok ki....
Szerinte is igazam van, tök fölösleges 32 hetesen amniocentézist csinálni. Persze, meg lehet állapítani, ha baj van, na és? Akkor mit lehet csinálni? Semmit. Vagy megszülöm előbb, ha kell, vagy később, de attól nem gyógyul meg, bármi baja is van. Ő a Down-t, mint lehetséges bajforrást elutasította, annyit mondott, hogy van pár olyan kis méretet okozó végzetes rendellenesség, amivel biztosan menthetetlen a baba, de szerinte is ezt már kellene látni UH-n. Ott pedig ugye semmi rendelleneset nem találtak. Azt is mondta, hogy szerinte az a 30 hetes magzat, aki ennyire tudatosan csinál dolgokat (megint megtámadta a kezét meg a doppler fejet, még véletlenül se rúgott mellé, mindig célba talált), nem lehet beteg. Persze ő csak kézzel tudta tapogatni, de azt mondta, oké, a gyerek nem egy óriásbébi, de ő nem érzi aggasztóan kicsinek sem. Kiírt egy hétre, hogy pihenjek, töltődjek fel, csináljak olyasmit, ami boldoggá tesz, egyek jókat, kényeztessem magam, növesszem a babát nyugiban, stresszeljek minél kevesebbet. Hát igyekszem majd. :)
Kioktatott, hogy mit meg hogy mondjak 2 hét múlva, mikor UH lesz, hát meglátjuk... Remélem, akkor egy kommunikatívabb vizsgálót fogok ki....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése