Lovacska

Tomi farsangkor lovagnak fog beöltözni. Jelmezünk van, úgy turkáltam egyszer neki fillérekért. Kardunk is van, azt pedig egyik Ikeás építkezős hálóújítós napunkon csináltam neki egy papírdobozból. Majd kicsit fel kell újítani, meg lovagiasabbá tenni egy kis alufóliával, esetleg valami mágikus drágakövet szerkesztek rá neki, és kész is.

Viszont még mindig ott volt a ló kérdése, hiszen a lovag nem lovag hátas nélkül! El is határoztam, hogy Derek majd rajzol egy lófejet, amit botra ragasztunk, kifestek, szép fonal sörénnyel. Tomi nem tudta elképzelni, hogy néz ez ki, így google barátunkhoz fordultam segítségért. Na igen, de hogy is kell erre rákeresni??? Hogy magyarul van-e ennek a régi játéknak neve, nem tudom. Angolul se tudom. Közben németül legalább megtudtam egy kollégámtól, de mindegy, akkor és ott nem találtam. Végül 1(!!) db. valamire való képet sikerült fellelni. (Bezzeg véres lófej az volt bőven, mittudomén, melyik filmben volt, Keresztapa vagy egy hasonló maffiásban, de nem győztem odébb kattintgatni.)

Ezt a képet találtam:



És micsoda szerencse!! Egyből szuper elkészítési útmutatóval! Nem hittem a szememnek. :)
Tominak is azonnal megtetszett, kijelentette, pont ilyet szeretne. Egyetlen baj volt ezzel: bár a minta részletes, kiváló, szerény varrási képességeimet erőst meghaladja... Mondtam is neki, hogy sajnos anyád ezt nem tudja megvarrni. De Tomi nem lenne Tomi, ha neki nem lenne egy megoldása mindenre: Nem baj, anya, majd Kriszta megvarrja!

Uhh, hát, mondtam, majd megbeszélem Krisztával, aki a kolleganőm, és szuper dolgokat varr, kis kabalákat, és jobbnál jobb táskákat, nagyon ügyes. Megmutattam Krisztának a mintát, megtetszett neki, és rábólintott, megvarrja a lovacskát. Hurrá!!

A héten el is készítette, mondtam neki, szemekkel, kitöméssel, kantárral, botra szereléssel ne vesződjön, megcsinálom én, így is örök hálám, ha a fejet megvarrja.
Így én vettem kantárnak valót, meg turkáltam egy béndzsa párnát fillérekért, kibeleztem, és az lett a tömőanyag. Bot volt itthon, a fene tudja, minek a része volt egykoron, Tomi ágya mögött kallódott. Most rendeltetését lelte. :) A fej pedig egy régi szétment farmeremből lett. :)

Ilyen lett a táltosunk, "gyémántos" kantárral:

Kriszta, nagyon köszönjük, a lovagjelölt még nem látta, reggel biztosan nagyon megörül majd neki! :)

A minta pedig még egyszer: Innen.