2012. szeptember 7., péntek

Poncius

Egyik reggel Tomi befejezte a kaját éppen, elvettem a tányérját, megdícsértem. Erre ő:

-Azt a Ponciusát! (Ld. még: Magyar népmesék: Ábelesz kóbelesz) - és vihog. :))
-Anya, azt mondtam, azt a Ponciusát! -én is nevetek, hogy milyen vicceset mond.
-Anya, de mi az hogy Ponciusát??

Próbalom elmagyarázni, hogy az olyan, mint hogy irgum-burgum, vagy hogy ejnye-bejnye, vagy a mindensegit. Erre ő elhűlve:
-Anya, akkor az csúnya beszéd!

Megnyugtattam, hogy azért ez még az elmegy kategória, főleg hogy a mesében írták, akkor nekünk is szabad mondani. :))

Másnap reggel pedig vidáman elrikkantotta magát:

-Ez jó kis csapatmunka volt!!

Aztán megkérdezte, mi az a csapatmunka. :) Vasárnap reggel mesét szokott nézni, a youtube-on keresek neki csodálatos történeteket, úgyis mint Bob a mester, Szirénázó szupercsapat, T-Rex expressz, Barney és barátai (?), Miki egér, stb. De népszerű a Bogyó és Babóca is nagyon, és teljesen lenyűgözte a Hófehérke (Disney) is. A lényeg: nézhet bármit, azt se bánom, ha sokáig, de csakis magyarul. Kb. 1 órát szokott mesézni, hát, ilyen okosságokat tanul, mint a "csapatmunka". :) Ma azt is közölte velem lefekvéskor:

-Én lehetek a város kapitánya.

Nem bánom, ha a mesékből tanul meg ilyesmit anélkül, hogy egyáltalán értené, mert olyan kis ügyes nyelvtanuló, mindig megkérdezi tőlem, ha nem ért egy szót, és okosan figyel egész addig, amíg sikerül elmagyaráznom, amit kérdez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése