Erre Tomi odabattyogott az asztalához, és az első kezébe akadó papírra gondosan rákörmölte:
Kövér kutya
Ma reggel pedig újfent prédikációt tartottam, hogy ideje lenne bicajozni. Tud 2 keréken, csak elindulni nem. De annyira bizonytalannak érzi magát, hogy besokkolja magának, hogy nem tud, és meg se akarja próbálni. Emiatt időnként szekálom, hogy gyakorolni kell, több példával is beszéltük már, hogy semmi se megy, ha nem gyakoroljuk. Hümmög, és továbbra se hajlandó. Az ultimátum: Janka bicaján most meg fog otthon tanulni - azon nyilván könnyebb, mert Janka már tud. :) Ma reggel is erről beszéltünk, a példám pedig ez volt: hiszen olvasni, írni is mennyit gyakorlunk, az is nehéz dolog, mégis egyre jobban megy. Erre ő tök magabiztosan, még a kezével is hanyagul legyintett:
Áááá, írni nagyon könnyű, hiszen én is leírtam már, hogy fat dog!
Hát tényleg, erre nem tudtam mit mondani, csak egyetértettem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése