Kedves Janka!

Jövőd iránti aggodalmamból adódóan szeretném tudomásodra hozni, mit mondott nekem a vőlegényed.

Arról beszélgettünk, milyen nehéz is a felnőttek élete, bizony nem minden reggel akarunk felkelni és munkába indulni.

Tomi: Én soha nem fogok dolgozni.
Én: Na de akkor hogy lesz pénzed, hogy ennivalót vehess majd?
T: Á, majd vesz a feleségem!!
(Nem tudom, hova lett az eddigi ellenkezés, hogy ő aztán sose nősül meg, inkább majd jól elfut.)
É: Ajjaj, jobb lesz akkor, ha ezt Jankának megmondod, hogy előre felkészüljön!
T: Nem a Janka lesz a feleségem ám.
É: Hát ki?
T: Nem tudom.
É: Mi baj Jankával, szerintem tök jó feleség lenne, nem gondolod?
T: Háááát.... Az a baj, hogy Janka sokkal többet tud beszélni magyarul, mint én.
(Ehemmm, ebben totál nem vagyok biztos, lehet egyáltalán a nonstopnál többet beszélni??? Bár igaz, ami igaz, Janka is tud dumálni rendesen.)
T: Meg Janka nem tud angolul.

Na itt megnyugtattam, hogy Janka majd szépen megtanul angolul, ezzel nem lesz gond, na de afelől enyhe kétségeim vannak, hogy majd ő dolgozik és kiszolgálja Tomit kajával. :D

Szóval Janka, ígérem, dolgozok még a hozzáállásán, de azért szólni akartam, csak tudd, mi vár rád! :)
Puszil jövendő anyósod! :)

 

Egyik kedvenc képem a két banditáról. :)