Szívem, Mariska néni!

Háttérinfó: esténként fürdés után hülyéskedni szoktunk Tomival: a törölközőjét a fejére rakom, mint egy kendőt, és hülye hangon ilyesmiket mondok neki: Na de Mariska néni! Micsinál kend! Öltözzék mán, no! Erre ő röhög, és közli hogy nem Mariska néni. Én: Akkor Juliska néni? Neeem! (vihog) Akkor Pista bácsi? Lujzi néni! Gyuri bátyám! Stb., végigmondok neki egy csomó néni-bácsi nevet. Nagyon szokott nevetni ezeken. :)

Ma reggel elég agyvérzés közeli állapotban leledzettem, miután kisírt magának 1 (majd még 1) dínó vonatot, amit hősiesen végighallgattam, majd utána erősen oda kellett hatnom, hogy hagyja abba a drámai zokogást, mert úgyse nézhet többet, majd kb. másfél órán keresztül vasalható gyöngyöket pakoltunk, aminek a fele (többször) a földön landolt, fölszedtük, kiborult, hagyjuk abba, rakjuk még, kész vagyok, mégse, vasald meg, így nem lehet, mert nincs összefüggő felület, ok, fejezzük be, segíts, de ne úgy, de én akarom, de csak kéket, csak fehéret, mégis színeset, stb. stb. stb. váááááá!!!!

Na ezek után végre kész lett, mondtam, akkor öltözzön, én meg pakolásztam. Egyszer csak hallom - gyanúsan hamar - hogy jön le. Látom, a nyári rövidgatyája van rajta, meg egy pár kesztyű és semmi más. Épp kezdtem volna papolni, hogy húzás öltözni, hideg van, stb., mire ő ördögi fejjel:

 

Helló Szívem, Mariska néni!! - És vihog a huncutságán.

Mondanom se kell, nem papoltam, hanem jól megkergettem felfele a lépcsőn, megcsikizve meg elnáspángolva a nyári gatyás fenekét, nagyon visított. :) Ennyit a szigorról, Mariska néni. :D