Bora mostanában

Nagyon jó volt találkozni Borcsikával, annyira aranyos, olyan jó kutya! - már amikor nem kibírhatatlan. :))) Beagle, na, mást nem is várunk tőle. Csupaszív, bújós, aranyos, kedves, de mérhetetlenül falánk, ilyenkor visít, tolakszik, szuszog, prüszköl, nyávog. Persze mindenben részt kell vennie, fel is háborodik, ha valamiből kimarad, ilyenkor is nyávog, vagy rombol. :) Az, hogy lassan 12 éves, nem akadályozza meg abban, hogy 1 éves lüke kölök módjára viselkedjen...

Az újdonság: Bora félig megsüketült. Nyáron ugye nagyon beteg volt, 2 hétig is élet-halál közt lebegett, máig nem tudjuk, mi volt a baj. Az állatorvos szerint több dolog is lehetett. Nyilván kezelte, ahogy tudta, és az egyik gyógyszer várható mellékhatása volt a hallás csökkenése, vesztése - meg is történt. Kicsi ár ez annak fejében, hogy él... Vicces szegénykém, egyáltalán nem hall bizonyos hangokat, engem és Tomit pl. nem hallott, csak ha üvöltöztünk neki  (vagy Tomi csak úgy általában is szokott). Apukámat hallja néha, de pl. az utcán úgy kell ordítani neki 2 méterről is. Emiatt én el se engedtem, apa is ritkábban szokta, a mezőre pedig nem mehet Bora többet, még az autó dudát se hallaná többszáz méterről.  (Arról nem beszélve, hogy bár a lábai rendben vannak, azért nagyon sérülékeny, gyenge, és nem fogná vissza magát, ha vadászni kellene...)

Ami viszont nagyon érdekes, anyukámat (akinek nagyon hasonló a hangja az enyémhez) majdnem mindig hallja a kutya! Főleg, ha anya szidja - elég gyakran, mert Borcsika nem is lenne Borcsika, ha nem kellene folyton rászólni valamiért. :)

Hát ez van, ennél nagyobb baja ne legyen...

Borcsi otthon várt minket, teljesen kómásan ébredt, mikor a reptérről megérkeztünk. Alig fogta fel, mit lát, mikor végre megértette, hogy tényleg megjöttünk, akkor gyorsan sírt nekem sokat és nyalogatott megszállottan, majd beindult a nyisd-már-ki-hadd-dugjam-bele-a-fejem-mit-hoztál-nekem-de-gyorsaaaan-nyissad-mááááár-add-ideeeee!!!!!! gépezet. :)

(Itt is feltűnő volt a süketség: ő éppen a szobában tobzódott, mikor egy kis madár- és Európa-látta finomságot ejtettem a fém táljába - jó nagyot csendült, de Bora nem hallotta meg.)
Esténként imádtuk egymást, reggelente ordibáltam vele, hogy NEM mehet be Tomi mellé az ágyba, majd mikor Dereket felfedezte, azonnal bebújt mellé, és aludtak édesen együtt, volt ám hortyogás.... Napközben is többször is, lelkes alvótársak. :)
Karácsonykor persze ő se maradhatott ki, készült róla csontos fotó is, de annyira bemozdult, hogy használhatatlan. Derek telefonján megnézem majd még, hogy van-e valami jobb neki.

Itt még keresi a sajátját, majd megszerzte, és elvonult rágni

Itt már megrágta, amit akart, és viszonylag lenyugodva társasági életet él, egyik simogatószolgától a másikig vándorolva - természetesen a legón át-keresztül, hol máshol, Tank Aranka. :)

Itt nagyon segített Dereknek reklámújságot olvasni. :)

Ölbe Borcsi :)

Szemmel láthatólag szenved...

A reptérre felkísért minket, mint mindig - jobb így neki, így sokkal kevésbé stresszel, mintha nem jöhet. Fekszik szomoró fejjel a csomagok közt pakoláskor, jön kicsit lemondóan, de nagyon iparkodva, le ne maradjon. Kiszállunk a kocsiból Pesten, akkor egyet szusszan, jól megnéz magának,mintha gondolná, hogy "na, menjél, már megint..." és elmegy sétálni valakivel. Mikor anyáék kijönnek nélkülünk és hazaindulnak, szomorkodik, de messze nem úgy, mint amikor ott kellett maradnia a lakásban, és úgy mentünk el.

Mióta visszajöttünk, elemében van, egyik alkalommal, hogy egyedül maradt, ellopott egy másfél literes cseresznyelét, kirágta, és elérasztotta vele az egész előszobát, főleg a párnáját. Anyukám kicsit nem örült....

Tegnap pedig szintén egyedül maradt, volt egy adventi koszorú - már nincs... Elintézte. Mondjuk én is megsértődnék, ha nem vinnének el egy névnapi buliba, ahol csupa olyan ember van, akiket szeretek és még egy tonna finom kaja is. :))

Szóval Bora jól van, főleg a nyári eseményekhez képest. Fizikailag meglepően jól, lelkileg is, kiegyensúlyozott, vidám, turbó, mint volt, intenzív mindenben.
Én így szeretem! :)