Bora gyógyulgat

Ahogy azt a szülinapos posztban leírtam, Bora vasárnap estére megbetegedett. Húsvét lévén állatorvosunk nem volt elérhető, az ország másik felén volt, így szegény Boriska a vasárnap estét és éjjelt eléggé megszenvedte. Szinte alig aludt, az algopyrinek ellenére csak lázasan lihegett, nem jól volt. Reggel a harmadik gyógyszer hatott végre neki, akkor kicsit abba tudta hagyni a lihegést és aludt egy nagyot.

Akkorra szinte biztos voltam benne, hogy mellgyulladása van, az egyik emlője köré egy óriási dudor nőtt. Felhívtuk az állatorvost, mondta, hogy ez bizony könnyen lehet, álvemhességtől, hormon zavartól. Akinek volt ilyen, az tudja, hogy nem egy szuper dolog, nem csoda, ha szegény vén kutyát így kikészítette. Az orvos (egyébként barátunk) mondta, hogy kora délután eljön, megnézi, ad neki gyógyszert, addig is mehet az algopyrin. Addigra már jobban volt Bora, a láza lement, nem remegett meg lihegett, csak aludt kimerülten, de 4 óránként nagyon kellett neki a láz- és fájdalomcsillapítás. 

Mikor a doki megérkezett, megtekintette a duzzanatot. A daganat gondolatát egyelőre elvetettük, mert nagyon hirtelen nőtt neki a púp, és szerencsére azóta lassan, de le is apad neki. Kapott antibiotikumot, meg egy hormon injekciót, ami elnyomja neki az álvemhességi tüneteket, és ezentúl a tüzelését is, mert az váltja neki ki az egészet. (Könnyen lehet egyébként, hogy a tavalyi nagy betegség alapja is ez volt, amibe majdnem belepusztult: egy lázas gyulladás, ami elfajult, mert nem tudták, mit kezeljenek, először vérképet néztek, majd szí-, majd vesebajra gyanakodtak, de egyik kezelés sem hatott neki. Pedig egy jó hírű állatkórházba vitték akkor. Végül a barát-állatorvosunk, és a felesége, az én háziorvosom általános gyulladásra való antibiotikum kúrája, immunerősítés és sok-sok szeretgetés, babusgatás mentette meg, hiszen addigra TankBorbála csontsoványra fogyott és gyengült.)

Tegnap egész nap csak aludt, az előző éjjelt is nyugodtan átaludta, csak ritkán remeg és liheg kicsit. Ivott rendesen, enni viszont semmit nem akart. A gyógyszereit kis falatokban lenyomtam neki a torkán, még kolbásszal se volt hajlandó csak úgy megenni, viszont nem hányt. Az esti antibiotikum után az utcán is élénkebb, érdeklődőbb volt már, nem csak 2 perces egészségügyi sétát tett, hanem a zuhogó eső ellenére szimatolni, sétálgatni szeretett volna kicsit. Mikor pedig feljöttek, enni kért. Kutyakaját vagy bundás kenyeret nem fogadott el, de boldogan megevett pár jutalomfalatot, és kicsit később kifejezetten éhesen kunyerált egy kis vacsorát - zöldséges húsleves maradékot kapott egy kis rizzsel felturbózva, jóízűen elfogyasztotta a kimért kis adagot. Talán evett volna még, de nem mertük egyből 2 nap éhezés után terhelni a gyomrát, ő meg egy kis reménykedő ácsorgás után szintén lefeküdt. Késő este aztán kolbászban vittem neki oda a gyógyszerét, és ezúttal nagyon falánkan be is kapta, szinte az ujjammal együtt. :)

Szóval ha lassan is, de javulgat, az orvos is 2 napot mondott, hogy utána kezd jobban lenni majd, ezt be is tartja.
Hajrá Borcsika!