2012. október 5., péntek

Egy ékszer születése

Hogyan jön létre egy-egy gyöngyös projekt, amiket ide felteszek? Mindegyik máshogy.

Valamelyik könnyedén, akár gyorsan, akár lassan, mint pl. a Luis csikóhalam (Ildi csikóhala már :), ami ugyan lassan készült, de valahogy nagyon kézre állt, vagy az apró begyöngyözött kis fagolyók, amik gyorsan és könnyedén készülnek.
Vannak minták, amiket könnyebben olvasok (pl. Szultán bogyó), vannak, amiket nehezebben (flower power).
Vannak, amikkel nagyon megküzdök (flower power, uhhhh, ezúton is köszönöm kedves fórumtársamnak, aki felvilágosított, hogy sokkal átláthatóbb, ha kívülről fűzöm), van amit könnyen, gyorsan fűzök, annak ellenére, hogy nem áll annyira kézre (Mézesmama lándzsavirágja, amit megfűzök 40 perc alatt, annak ellenére, hogy a szirmok önálló életet élnek :)).
Minta nélkül bevallom, nem tudok sok mindent fűzni. Sokszor még a mintaolvasással is gondom van, szerencsére a gyöngyös fórumokon sok a segítőkész tapasztaltabb gyöngyöző, kellemesen elbeszélgetünk a kis projektjeinkről, segítünk egymásnak, megcsodáljuk egymás alkotásait. Jó ez nagyon, legalábbis nekem, együtt tudunk örülni a gyöngyöknek. :)

Most a blogokon, ahonnan ötleteket szerzek, vagy megszeretek egy-egy mintát, amit muszáj megfűznöm, rábukkantam egy szív medálra.


Kép innen: http://ergagyongy.blogspot.ie/2012/10/jegsziv-3d.html

Minta nélkül esélytelen lenne hozzáfognom, de szerencsére találtam fényképes leírást:

http://bobeekszer.blogspot.hu/2012/08/3-d-s-szivecske-fuzese-kepekben.html

Amúgy az eredeti minta kitaláló Sabine Reinhardt, a minta és a hozzávalók (nekem) sok pénzekért itt megvásárolható.

Lelkesen neki is álltam egyik este, közben már meg is jelent előttem, hogy a második példányomat miből fogom majd megfűzni (számomra nagyon értékes kis gyöngyöcsékből, amikre vigyáznom kell majd fűzés közben is, egyértelműen nem gyakorlásra valóak). Hát... a képsorozat 48 kép, én már a 14.-nél elakadtam.

Irány a fórum. Ott az egyik gyöngyös hölgy, LRJudit egyből feltette nekem a saját fűzése alapján készített útmutatót - ugyan nem arról a szívről, amit kinéztem magamnak, de a fűzési technika ugyanaz, és amúgy is meg akartam már fűzni azt is régebben.





Következő este nekifogtam. Nagyon ügyesen eljutottam majdnem az útmutató  végéig, ott elfogyott a számozás, ami alapján haladtam, és itt sajnos elakadtam. (Kb. 1 óra a számozott rész fűzés, majd 2 óra találgatás után feladtam a befejezést.) Láttam én, hogy valamit elrontottam, azt is, hogy hol a hiba, de akárhogy forgattam, nem sikerült kibogozni, hogy mit kellene máshogy csinálni.

Másnap jött az újabb segítség, a LRJudit beszámozta végig a mintát.



Újra nekiveselkedtem, most már az előző napokból okulva, 3 színű gyöngyöt használtam, hogy könnyebb legyen követni, mikor melyik körön fűzök, az mindegy, hogy néz ki, ez úgyis csak a gyakorló darab. (Amúgy ez a szuper ötletem félálmomban jött, még akkor is ezen járt az agyam. :) Megfűztem végig, majd a fórumra feltett fényképek alapján nekiálltam a lapos  gyöngyhálót 3D-s szívvé összedolgozni, közben pedig élénk beszélgetést folytattam Eranikóval a FB-n, ő is épp valamivel küzdött. (Eranikóval amúgy a gyöngyökön kívül még egy közös pontunk is van: Samu, a beagle-je, Borcsikához igen hasonlatos hortyogó, napozó falógép, nagyon cuki!)
Szóval fűzögettem, eldumcsiztunk Eranikóval. (Újra 1 óra a számozott rész, majd 2-2,5 óra az összedolgozás.) Néztem én minden irányból, böködtem, próbálgattam, bontottam, újra fűztem, megint bontottam, majd 2 óra után nagy nehezen felfogtam, mit és hova kell fűzni, bár felfedeztem néhány apróbb hibát - itt-ott több, vagy kevesebb kása volt a virág körök közepén, de sebaj, legalább eddig eljutottam, lesz ez még jobb.  Eddigre a hálóm teljesen szétlazult, a fűzőszálam elvékonyodott, megnyúlt, hiába is sikerült valamennyire összefűzni, és a szív egyik felét kialakítani, teljesen lapos és nyomott lett. Hamar beletuszkoltam egy kis zsepkendőt, hogy legalább szépen dudorodjon. Ekkor újabb 20 perc sillabizálás után feltűnt, hogy addig böködtem, nyúztam, öltögettem, hogy elcsúszott az egész, és az alsó csúcsot alkotó gyöngyök eggyel arrébb költöztek a helyükről. Újabb 10 perc frusztrált méregetés - újra feladtam. Lefekvés előtt még elsírtam kudarcom a fórumos lányoknak, és hagytam a francba.

Másnap reggel mi fogadott? A fórumra belépve ott volt a LRJudit által megfűzött szív, oldalról fotózva, rajta a számozás folytatása, hogy hogyan fűzzem majd meg az oldalát!!



Nagyon-nagyon megörültem! Egyből ki is nyomtattam, és ma este folytatni akartam - sajnos ma annyira fáradtnak érzem magam, hogy a munka-bolt-vacsora-esti műszak-lefekvés-mese-nemtudokaludnianyavizetkéreküljideholvanakékmackóm után már nem volt erőm nekiállni. Inkább gondoltam, szavakba öntöm az ékszerkészítés rejtelmeit. :)

Holnap remélem, sikerül újrafűzni az egészet! - Folyt. köv.!


In this entry I'm describing the ways how I make my jewellery. Some patterns are easy and quick (very rarely!), some easy, but long, or easy to read but difficult to bead, but more often than not, the patterns are very hard for me to read and even harder and longer to bead. I found this heart (on the first picture) on a blog. Without pattern it is impossible for me, but doon I found a foto instruction as well. I started - and failed. Miserably. One of me forum-beaders helped me out with a similar design and her numbered fotos. I tired and failed again and again. 3 nights in a row. Finally I even hat the instructions for how to finish the heart, but I was just too wrecked at the end of the week. So, to be continued tomorrow!
Big-big thanks to LRJudit for the numbered pictures!

Felfedezések

Tomi izgatottan felszáguld az emeletre, látom, a kezében egy nagy sütőtök, amit a konyhában talált. (A hosszúkás fajta, nem a kerek.)

Teljes extázisban: Anya, nézd csak, mekkora gombát találtam!

Ma reggel szöszmötölök a fürdőben, becsattog pisilni. Elintézi, közben:

Anya, tudod, milyen érdekeset fogok mondani? Amikor belepisilek a vécébe, úgy néz ki a pisi, mint az ablaktisztító!

(Márminthogy kékeszöld lesz, mert a víz zöld a wc-ben levő valami szertől. :)


Thomas ran upstairs with a butternut squash:

Anya, look, I found a huge mushroom!!

Today I was in the bathroom, he came in to do a wee. In the meantime he says:

Anya, do you know something interesting? When I pee into the toilet, it looks like window cleaner!

Meaning that it looks bluish green, because there is some cleaning stuff in the water. :)

2012. október 1., hétfő

Jézuska

Tegnap este lefekvéskor belépek Tomi szobájába, kb. 2 tonna játék szanaszét a földön.

Én: Jézus, Mária, Szent József!
Tomi: Jézus, Mária Szent József! - utánoz idétlen hangon. - Anya, mi az, hogy Szent József?
Én: Hát tudod, a Jézuskának az apukája. Úgy hívták, József. Szent József.
T: A Jézuska apukája..... - mereng. - Anya. Én szeretem azt, hogy Jézuska, szerintem az nagyon szép név!

:)

2012. szeptember 30., vasárnap

Tomi mászik

Megnyílt az új mászófal: Awesome Walls Dublin. (Úgyis, mint "Tomi mászófala" - simán kisajátította, mikor a még üres épületet megnéztük, azóta is úgy hívja.) Tegnap magyar iskola után természetesen azonnal oda mentünk.
Mikor beléptünk az ajtón és mentünk a recepció felé, Tomi izgatottan ugrált mellettem, és a kezemet szorítva mondta: Jaj, anya, úgy izgulok!!

A fal szuper lett, nagy sikert aratott Tominál is és az összes többi mászónál is, azt hiszem, kicsiket, nagyokat, fiatalokat, időseket, kezdőket és profikat is beleértve.

A beiratkozás után Tomi azonnal felugrott a gyerekeknek készített bemelegítő-játszó falra:



Aztán Derek szerzett neki egy gyerek-beülőt, és már fent is volt a nagy falon!!


 
Lefele

 
Büszkén az első mászás után:
"Még egyszer!!!"




 
Gyors lecke, hogyan kössünk megfeleő csomót a kötélre
 
 
 
Megéheztünk :)
Felnőtteknek van kávézó (isteni forró csokival!!), lehet kapni üdítőket, vizet, sütiket, finomságokat is, és vannak asztalok, ahova kényelmesen le lehet ülni, és nézni a mászókat



 
Felmentünk az első és a második emeletre is, ahol boulder mászófal van

 
Apa is mászott


 
Apa és Tomi
 
We visited Awesome Walls Dublin that opened yesterday, and we ha great fun!

Tomi ír

Tomi leírta első betűit egyedül:

 
O, P, a, m, A, i és sok-sok O (egy egész oldalnyi és még a másik oldalon is :)
Thomas wrote his first letters

 
Valamint a másik oldalon: Tomi táncol :)
And on the other side of the page: Thomas dancing :)

Tegnap este pedig Derek telefonján felfedezték azt is, hogyan kell betűket egymás után írni, és hogyan lesznek azokból szavak, amiket aztán újra el tudunk olvasni!! Annyira megörült ennek, meg annak, hogy utána megnyomtak egy gombot, amivel egy sms-t kültek a telefonomra a leírt szavakkal, hogy kiáltozva ugrált a kanapén. :)

Yesterday he discovered on Derek's phone how to write letters after each other an combine them into words that you can read again and again. He was delighted with this, especially after pressing a button, which sent me a text message with all the words they wrote, so he jumped up and down the couch shouting with joy. :)

Tomi rajzol

Talán végre eljön a rajzolós korszak is? Eddig egyáltalán nem tartozott a népszerű elfoglaltságok közé, nagyon ritkán kérte magától, hogy rajzolhasson, felszólításra is csak kedvetlenül, összecsapva csinálta. Az utóbbi 2 hétben mintha jobban érdeklődne a téma iránt.

Egyik nap ezzel a képpel jött haza az oviból:

 
Derek és én. Tomi elmondása szerint az egyik kislány segített neki, én ezt inkább úgy értelmezném, ő (mármint a kislány) csinálta az egészet, pláne látva Tomi mai rajzait. :)
De akkor is nagyon szép, kiraktuk az új hálóajtóra. :)
 
Derek and me - made with a little friend's help, I think in fact she drew the whole picture...
But we still like it, we put it onto the new bedroom door.

 
Önarckép
Self-portrait

 
Az autónk, benne Tomi és Apa - "Anya nem jött, mert nem volt kedve a városi McDonald's-ba menni." (Yarisunk van, tényleg ilyen buborék alakú)
 
Our car with Thomas and Derek in it, I wasn't going as they went to town into McDonald's, and I didn't want to go. (Thomas told me this about the picture.)

 
Mama és a dínótojások
Mama and the dinosaur eggs

 
Lombos fa, 5 piros almával - mama 5 mackójának, és egy répa mama nyuszijának
Leafy tree with 5 red apples for mama's 5 teddies and a carrot for mama's bunny rabbit.

 
Narancs színű nap ("mert anya, narancssárga is szokott lenni"), és a színes felhők, amiket a nap festett meg
Orange sun and the clouds that were painted colourful by the sun

 
Awesome Walls Dublin -
apa alul, kékkel, ahogy kötéllel biztosítja Tomit, aki felért a legtetejére
 
Derek in blue at the bottom, belaying Thomas, who climbed right to the top.
 

2012. szeptember 25., kedd

Kultúr-Skype

Minden vasárnap reggel ceremóniával indul. Tomi felébred, bebújik mellém az ágyba, majd 2-20 percen belül bejelenti, hogy nagyon éhes a pocakja, menjünk le reggelizni. A konyhában megkenem a minden vasárnap reggeli Nutellás kenyeret, megcsinálom a kávém és bekapcsoljuk a számítógépet, hogy fel tudjuk hívni mamáékat. Reggeli közben és után beszélgetünk velük egyet, elmeséljük, mi volt a héten, milyen érdekességek történtek itt és ott, játszunk is, viccelődünk a kamerán keresztül, és mama szokott olvasni is Tominak.

A mostani hétvégén mama elmesélte, hogy volt náluk iskolai bográcsozás, egy kis előadással a baracsi néptáncosoktól, valamint volt egy fiú/férfi is, aki subát viselt és karikás ostorral tartott bemutatót. Na de mi is az a suba meg karikás ostor??

A subát elmagyaráztuk, hogy egy nagy szőrös kabát, bunda, amit bárány szőrből készítenek. Képet is kerestünk hozzá a neten:

 
"Anya, ez úgy néz ki, mintha az igazi bárány lenne!!"
:)
 
Képkeresgélés közben mama megemlítette, hogy a betyárok viseltek subát. (Vagy lehet, hogy a pattintgató vendég volt a betyár?) Nosza, keressünk betyárt, mégpedig Rózsa Sándort, merthogy őt már jól ismerjük papa számos kifejezetten gyerekbarát betyárballadájából. :)

 
Rózsa Sándor egész biztosan elképedne, ha tudná, hogy őt a neten guglizza egy 4 éves félig magyar kölök Írországban...
Megcsodáltuk a bajuszát, igen tetszetős, csinos ember volt ez a Rózsa Sándor. :)


Mikor vége lett a beszélgetésnek, akkor még hamar kerestünk karikás ostort is, azt már videón, hogy halljuk, hogy pattan. Ezt a fantasztikus bemutatót találtuk, Tominak is tetszett, és nekem is, nagyon ügyesek a fiúk! (Ráadásul az aláfestő zene éppen Rózsa Sándorról szól. :)



Papáéknál pedig szüret volt az iskolában, illetve csak bemutató a baráti énekkarnak (A zene mindenkié-kapcsolat keretében): most nem éneklés volt, hanem a gimis gyerekek, tanárok hoztak a suliba szőlőt, prést, darálót, és mustot készítettek vasárnap. A szüret témában nem kellett guglizni, hiszen a nyáron megnéztük és lefényképeztük a szőlőt a mamáék gyümölcsöse mellett, Tomi pedig emlékezett, hogy a Babócás évszakos könyv őszi meséje a szüret, így tudta, miről van szó. :)

Hát erre is jó a skype, mi imádjuk, nagyon megkönnyíti a távrokonságot! :)


Every Sunday morning starts with a little ceremony. Thomas wakes up, comes over to our bed and after a few minutes he announces he is hungry and wants his Sunday-Nutella-bread-treat. So we get up, go down, turn on the computer, I prepare my coffee and his bread and we call my parents on Skype. We talk for an hour or so, we share our events from the week, Mama even reads stories for Thomas via the video connection.
This weekend my mom told us, they had a sort of barbecue party in school, where there was a folk dance group performing and a "betyár" - a sort of bandit.
She told us the man was wearing a coat made of sheep skin (Hung.: "suba", see also the first picture above), he had a whip (Hung.: "karikás ostor" - see video above) and did a great show kracking that whip. Thomas didn't know what these words mean, and thanks to Google and Youtube, we researched them. :) We even found the "highway man" (this is how they translated the word betyár) named Sándor Rózsa (see photo of him above), who appears regularily in the songs my dad always sings for Thomas - these are ballads and folk songs about the man. Read more about him here.
We also heard that my dad went to school on Sunday as well as they had a party themed "grape harvest". We didn't need to google that, as Thomas knew exactly how it all goes: he saw grapes growing in Hungary this Summer, and one of his favourite books has a story on harvesting grape. :)

2012. szeptember 24., hétfő

Hálószoba projekt - utolsó (előtti?) rész

Szombaton szereztük egy kisbuszt kölcsönbe, és nyakunkba vettük az Ikeát. Vettünk szekrényeket, polcokat, függönykarnist, lámpát (éjjeli ufólámpát is), új ágyneműt és egyéb irtó fontos házi kellékeket, mint fogkefe tartót, kulcs-szekrénykét, akármit, "cuccokat"). A karnishoz nem volt ezüst záróvég, így fehéret vettünk, és nagyon ügyesen lespray-ztük (hogy kell ezt írni???) ezüstre. Rajtunk ugyan nem fog ki az Ikea anyagbeszerzése!

 
A szekrénysorunk meg a polcaink - és a kék szatyorban A Cuccok. :)

Elég megterhelő volt a beszerzés, de nagyon ügyesen megbirkóztunk mindennel (alig néhány órába telt...), és bár otthagytunk egy vagyont, remélem, a köv. 20 évre letudtuk az ilyen irányú vásárlást. Na jó, 10 év, gondolom, ha Tomi 13-14 lesz, akkor majd frissítjük a szobája bútorzatát, addig nem nagyon szeretnék újra ekkora projektbe fogni...

A függönyt megvettem már a héten, így mikor hazaértünk, fel is szereltük, és levágtam, ma pedig felvarrom. Vagy holnap. :) A lámpa is a helyére került szombaton, meg az ágy is. Este, mikor lefeküdtem a szép kifestett, átrendezett, még üres szobában, úgy éreztem, mintha hotelban lennék. :D

Tegnap pedig egész napos szekrényösszerakás volt a program. Derek azt mondta, lehetetlen, hogy mindent összeszereljünk tegnap. Én erre azt mondtam, áááá, dehogy, simán megcsináljuk! Végül mindkettőnknek igaza lett, ugyan befejeztük tegnap, de reggel 10-től fél 12-ig csináltuk, hát kicsit túlóráztunk, én úgy 7-8 körül szándékoztam szépen leülni és elégedetten szemlélni a (befejezett) munkánk eredményét. (Akkor még tajtékozva szidta Derek a tolójatót, Tomi még egy rajzfilmet követelt, én pedig a 22 fióksín felcsavarozásával küzdöttem. Na de végeztünk, ügyesek voltunk!!

Tomi úgy elfáradt a nagy mesenézésben, hogy még most reggel, háromnegyed nyolckor is alszik. Mondjuk olyan idő is van, esik az eső, tök sötét van, még az utcai lámpák se kapcsoltak le, annyira szürkeség van.

Jöjjenek a képek!!

 
Készül az első szekrény

 
Jöhet a második

 
És a hamradik
(Közben főztem, meg is ettük, ez már úgy 2 fele volt)

 
Szöget adogató inas :)

 
És áll mindhárom szekrény!
 
Tomi és én itt eltávoztunk, hogy ne egész nap mesézzen szegény gyerek, bár ő maga nagyon élvezte. Futóbringára pattantunk, és elmentünk a boltba, vettünk jutalomfalatot és olvasnivalót a szerelőknek, meg a segédmunkásoknak.

 
Az egyiknek tükrös az ajtaja
 
 
Készül az egyik tolóajtó
(Javaslat Ikea szekrény vásárlóknak: a tolóajtó garantált agyvérzés. Ha nincs polipkarunk - legalább 8 - akkor inkább válasszunk rendes nyitható ajtót...)
 
 
Mindeközben a gyerekszobában....

 
A fürdőben....

 
És a nappaliban.
 
(Én voltam a fiók felelős, 8 kisebb és 3 nagyobb fiókot szereltem össze és fel - némelyiket többször is, mert elszámoltam a lukakat a szekrényfalon...)

 
És kész!!
 
Miután már majdnem 11 volt, gondoltunk, fejezzük be, betettük a 6 polcot is, így a szerelés tényleg kész lett.

 
Fénykép 23.30-kor

 
Jöhet a bepakolás!
(Na meg a polcok, akasztók, képek felfúrása....)

We are nearly done with our bedroom project. Last weekend we borrowed a van (thanks, Pat!!), and we went to Ikea to buy all the wardrobes, shelves, etc. It was some mission, but we did it in the end without any major issues. (See picture with our flatpacked furniture and the Ikea "blue bag" with "Stuff" - the most important purchase any time we set foot in Ikea. :) Saturday was only for minor alterations, like putting up the curtains and putting our bed in its final spot. I felt like I am in a hotel when I went to sleep that night in our new bedroom. :)
Sunday was the day for wardrobe building. Derek said, no chance we manage it in one day, I was very optimistic and said we do it easy-peasy. Well, we were both right: we did finish it on Sunday, but we did some serious overtime from 10:00-23:30, basically non-stop. (Thomas was busy watching cartoons in the meantime, only stopping for a lunchbreak and a bit of apprenticeship - see picture of him handing nails to Derek or just supervising the work from a wardrobe :) -, and he also came with me to the shop to pick up some treats as a reward for our heroic efforts.
So the assembling went on and on, Derek read the instructions, did the frames. I was helping, handing stuff, holding stuff, and whenever he didn't need me, off I ran for a bit of drawer-assembly: I put 8 small and 3 big drawers together, and screwed all 22 hinges to their places - some of them several times as I made a mistake counting the pre-set holes...
The worst were the sliding doors. OMG, they are awkward things to assembly and they are an absolute nightmare to hang, unless you are an octopus with at least 8 long arms, or else you both are super strong and can lift the bloody things by one finger... Well, we did it in the end, although at some point I was afraid the doors end up flying through our closed windows. Since we were so late, we even put in all the shelves and drawers and everything, so the pictures with the finished wardrobes were taken at 23.30 on Sunday night.
Nearly done: only the shelves, hooks, pictures are left undone, and of course moving our things back into the room that are currently still in the shed...

2012. szeptember 22., szombat

Hétvégi Magyar Iskola

Bemutatom iskolánkat: a Hétvégi Magyar Iskolát.

Tomi szerencsés gyerek. (Legalábbis egyelőre, pár év múlva biztos épp az ellenkezőjét fogja érezni. :)) Egyelőre buzgó kisdiák...) Mivel kétnyelvűnek született, két kultúrában is nő fel. Nagyon jó dolgunk van, mert van lehetősége itt Írországban is magyar közösségbe, iskolába járni. Minden második szombaton Malahide-ra megyünk, ahol a könyvtár közösségi termében magyar oktatásban részesülhet, már második éve. Tavaly még kicsi volt, igazából csak amiatt járhatott, mert én is ott voltam a teremben, tanítottam a nagyokat, ő pedig a legkisebbek között volt. Igaz, 1, sőt 2 évvel is kisebb volt, mint a többiek, de nagyon jól érezte magát, szinte mindig örömmel ment.



Az iskolát Ági néni (Majorné Perger Ágnes) szervezi, irányítja, valósítja meg. Idénre több osztályt tervezett, mint a tavalyi 4:

A tavalyi tabló - sajnos kb. a tanulók fele nem volt ott a fotózáson.

 


Óvodások (Timi néni és Eszter néni)
Iskola előkészítő (Ági néni)
1. osztály (Hajni néni)
3. a osztály (Évi néni)
3. b osztály (Judit néni)
Felső osztály (Ági néni)

Tomi az óvodások között van, idén Timi néni a tanító nénije. Második osztály nincsen, tavaly nem indult teljesen kezdő első osztály. Azért van két harmadik osztály, mert két kb. egy szinten levő csoport van, ahol az egyik osztály már 4. éve jár, de ők sokkal kisebbek voltak, mint a másik csoport tagjai a kezdéskor. Így az egyik csoport egy hajszállal előrébb jár, mint a másik, de szinte teljesen ugyanazt tanulják. A felső osztály (őket tanítottam én tavaly) 10-11 év felettiekből áll, idéntől történelmet is tanulnak majd.

Az iskolába járó gyerekek mind magyarok, vagy legalábbis vegyes családba születtek, mint Tomi, mindenki tud magyarul, minden tananyag magyarul folyik. (Egyik anyuka kérdezte a beiratkozáskor, van-e lehetőség néha angol szavakkal, vagy teljesen angolul magyarázni - nincs. Szegényt mereven elutasítottam ezügyben, hiszen épp az a célja az iskolának, hogy magyarul tanuljanak, gyakoroljanak, szinten tartsák a nyelvtudásukat, fejlesszék a szókincsüket, stb. Egyébként nincs is szükség az angolra, miért is lenne, a gyerekek tudnak magyarul, a tanárok pedig egészen biztosan el tudják úgy magyarázni az ismeretlen dolgokat, szavakat, hogy mindenki gond nélkül megértse.)

A tananyag életkorhoz mérten a magyar nyelvhez kapcsolódik: írás-olvasás tanulása, magyar ABC, az olvasás gyakorlásával betekintés a magyar irodalomba, földrajzba, környezetismeretbe, kultúrába, majd 3. osztálytól a nyelvtani szabályokkal való ismerkedés is. A felsősök (idén először indul ilyen osztály) pedig magyar történelmet is fognak tanulni. Valójában egy erősen lecsökkentett otthoni tananyagot tanulnak a gyerekek.

Emellett szervez az iskola kézműves foglalkozásokat is, amelyek magyar vagy itteni népszokásokhoz kötődnek (ugyanúgy megünnepeljük a Halloweent, mint a farsangot, karácsonyt, húsvétot, stb.), tavaly pedig volt karácsonyi és év végi műsor is, amit a gyerekek adtak elő, és nagy sikert aratott.

 
Ilyen lelkes közönség előtt szerepeltek az évzásón az iskolások - a legnagyobbak versekkel, a legkisebbek ovis mondókákkal, énekekkel, a 2. osztályosok pedig Jancsi és Juliska színdarabbal. :)
Nem maradt el a vastaps! :)

Idén én már nem tanítok az iskolában, de megmaradtam "Nemzetközi összekötői" pozíciómban, azaz tolmácsolok, amit kell, kapcsolatot tartok a könyvtárral, ahol az iskola működik, segíteg programszervezésben, ünnepségeken felügyelésben, és helyettesítőként is beállok, ha valaki beteg vagy nyaralni megy.

Nagy szerencse ez az iskola az itteni gyerekeknek, egész biztos vagyok benne, hogy Tomi azért is beszél ilyen szépen magyarul, mert nem csak az otthon töltött nyaralások alatt hall másokat is magyarul, hanem itt is, pláne gyerekeket, ami szerintem nagyon nagy pozitív hatással bír a beszédfejlődésre. Így lehetősége van ugyanúgy belenőni a kultúrába, mint az otthoni gyerekeknek, talál hasonlóságot a mesekönyvekben olvasottak és a magyar iskolában tapasztaltak között, barátokat szerzett, természetesnek veszi, hogy itt is vannak olyan családok, ahol magyarul beszél mindenki, vagy legalábbis a gyerek az egyik szülőjével.

Reméljük, még hosszú évekig járhatnak ide a gyerekek, nagyon köszönjük a tanító nénik munkáját!!


This post is about the Hungarian Weekend School that is operating in Malahide. Children of Hungarian or mixed parents can come here and learn to read and write, study our literature, culture and history. They all speak Hungarian, the aim is not to teach them the language - although some of them definitely need a bit of language support as well. The past 2 years I was teaching in the school as well, from this September I am only helping as a translator/interpretor if we need to deal with any English speaking contacts, and also help out with admin work or program planning if need be.
Thomas goes to the school for the second year now, he is attending the kindergarden group. (There is a pre-school group and a first class as well - these are kids who go to junior and senior infant classes in their Irish schools, and we have two third classes and a class for 10 year olds and older.)
It is a great possibility for these kids to be able to go to a Hungarian school here in Ireland: it is very important that they learn about their heritage and they meet other kids who also speak Hungarian. (English is not really allowed in school, the younger ones, especially from mixed families, tend to switch to English but we always encourage them to use Hungarian, and after a few weeks they all get used to it and give an effort to speak the language.
I'm very proud of Thomas as he is doing great with the language, and cannot be thankful enough to the teachers for making it possible for him to go there. :)
(On the pics a few of our students and the proud and very happy parents taking photos during the play at the end of the schoolyear. I haven't seen so many cameras and so many smiling parents in one small space forever. And the kids did great, no stage fright or awkwardness was to be seen at all, they did their play like little pros. :))