Húsvét közeledik!

Mindjárt itt a Húsvét. Én régóta lelkes tojás-festő vagyok, ecsettel és viasszal írott tojásokat is készítettem az évek során. Idén a Hétvégi Magyar Iskolának helyszínt adó Malahide Könyvtár dolgozók tojásfát kapnak csoki helyett, amire én készítettem az írott, majd festett tojásokat. Ági hozza az aranyeső ágakat a tojásfához, Évi pedig egy üveget díszít ki, amibe a tojásfa kerül.

Íme a folyamat:

Hozzávalók: kifújt tojások, amiket a képen látható írókával megírunk, íróka, tojásfesték. Viaszt teszünk a kis réz tölcsérbe az írókán, gyertya fölött melegítjük addig, míg a viasz felolvad, és óvatos mozdulatokkal, mintha krumplit hámoznánk, az írókával felrajzoljuk a mintát a tojásra. A viasz alatt nem fogja be a tojást majd a festék, így rajzolódik ki végül a minta.

Előkészítjük a festéket. Elküldjük a párunkat az elfelejtett ecetért a boltba, enélkül ugyanis nem fogja be a tojásokat a festék, ne is nagyon próbálkozzunk.

Beletesszük a tojásokat az ecetes festékbe. Trükk: mivel a kifújt tojás könnyű, nem óhajt a víz alatt maradni. Én meg szoktam előtte tölteni őket tiszta vízzel, úgy merítem alá. A kanállal le is nyomom őket, mert ha egy részük kilóg, ott foltos lesz. Forgatni is érdemes őket párszor! Mikor vesszük ki őket, figyeljünk, mert a kezünket is megfogja a festék, nehogy a piros ujjainkkal fogjuk meg a következő sárga tojást, mert ráragad az ujjunkról a világosabb tojásra a sötétebb szín!

Készülnek már! Egy "cserelapis", egy rozmaringos és egy címeres.

És az egyedi tojások a könyvtárnak: angol felirattal, és 2012-es évszámmal, valamint a suli nevével a másik. Na ilyen tuti biztos nincs másik a világon! :)

Mikor fűztem fel őket (csomó a madzagra, kis papír karika, madzag át a tojáson, tetején is karika, hogy a madzag ne csússzon ki és a lyuk ne látszódjon), apróbb probléma adódott: nem volt elég hosszú tűm. Jó az ügyes kezű férfi a háznál: két tűt összetoldott, így már könnyen ment az átfűzés. :)

És kész!! Lett még egy szíves, egy virágos és egy tulipános is. Remélem, örülnek majd!

A kész fáról csinálok holnap képet.

Folyt. köv. saját használatra is. :)

These are traditional Hungarian Easter eggs I made. The empty egg shells were "written" with wax and then painted with egg paint (you can buy this in Hungary, there it is really common to paint eggs, even if only with the colours, everyone does it. It is probably some food colour.) They will be hung onto some lovely branches and put in a vase, thus creating an Easter egg tree.

It is going to be a present for the Malahide Library, who are kind enough to endure our 40 noisy kids every Saturday so we can do our School. Thank you Library! :)

If you are interested in more info on the eggs and different methods, please click here.

Március 15.

Tomi nagy lelkesedéssel indult ma az ünnepélyre. Felvette a huszárcsákóját, amit mama szerzett neki (alatta a Pókemberes sapka, de ugye kis dolgokon nem akadunk fenn :), kitűztük a kokárdát, és elmentünk a 48-as emlékműhöz.

Mikor odaértünk, már folyt a műsor, szép zene szólt és táncoltak a néptáncosok.

Nagyon szép műsort láthattunk, a táncosok ügyesek voltak, szép verseket és dalokat is hallhattunk, az ünnepi beszéd kedves, élvezetes volt, mindenkinek nagyon tetszett. Tomi végigállta az egészet, a koszorúzást sem unta meg, akkor jöttünk el, amikor minden programnak vége volt, és kijelentette, tetszett neki.



Today is our national day, remembering the outbreak of our independence war and revolution of 1848-49. (You can read more here.) Thomas went to see the program for the first time, and he really enjoyed it. He is wearing a hat that was part of the Hungarian cavalla uniform back then, and his cockade I made for him yesterday. We saw folk-dancers and heard nice poems and songs too. Weather was nice to us, as you can see on the lovely sunny pictures.

Kokárdáink

Tomi idén először van március 15-én Magyarországon. Bár még nem nagyon fogja fel, miért és mit csinálunk ezen az ünnepen, de azért kokárdát készítettünk, és holnap az ünnepségre is elmegyünk itt a városban.

Az én kokárdám az előző bejegyzésben már szerepelt.

Mai boltos túránk során találtunk egy kokárda készítő szettet, a kép alapján Tomi egyből megértette, hogyan kell elkészíteni, és lelkesen megvetette velem a szalagokat.

Anya, én tudom, egy virágot kell csinálni, mint úgy - vadul köröz a kezével -, és aztán lefele kell olyanokat, mint úgy - és mutatja, hogy lógnak a szalagok a virágból le.
:)

Hazatérve meg is vartuk, és még egy szép zöld gyöngyöt is tettünk a közepébe.

Tomi kokárdája

Hogy ő is csinálhasson valamit, amihez nem kell se tű, se cérna, készítettünk egy piros-fehér-zöld szívecskét, közben pedig megtanultuk az ovis dumát:

Piros, fehér, zöld, ez a magyar föld!

:)

És íme a 3 mű együtt:

Flower Power

Egy fórumos gyöngytárs javaslatára megpróbálkoztam újra ezzel a mintával - most kívülről kezdtem el fűzni. Láss csodát, működik! A minta csodásan követhető, olvasható, fűzhető, öröm volt böködni, lapos lett, nem hullámos, nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, pedig még rontottam is pár helyen, de könnyen lehetett javítani.

Március 15-e közeledvén nemzeti színben készítettem el a virágom, és mivel hosszú évek óta végre itthon vagyok ezen az ünnepen, boldogan ki is tűzöm majd holnap.

Itt vannak a képek:

Itt valami kis manócska beledugta a kezét a fotóba, és ezt nagyon  viccesnek találta. :)

I made a cockade for myself as well.

Nyelv-ész

Tomi múlt vasárnap az ágyon játszott az autóival, apukája meg a kávéjával ébredezett mellette. Az egyik autó leesett a földre, mire Tomi közölte: "Ú, basszus!!!" (Honnan tud ilyeneket??! :)
Apa (nyilván angolul) érdeklődött, hogy mit mondott, Tomi készségesen megismételte, majd apa rájött, hogy a gyerek magyarul beszél, így megkérdezte, mit jelent. Az én kis tolmácsom pedig készségesen felelte:

Apa, "Ú basszus" means: Be careful!
(Vagyis: azt jelenti, hogy légy óvatos!)

Én meg nagyon röhögtem a füdrőben. :)))

A búzánk

Íme: alig 6 nap alatt ekkora lett:

The wheat we planted.

Hóvirág

Ezt a tavaszköszöntő rizs-hóvirágot is az iskolában csinálták a gyerekek múlt szombaton. A hozzávalókat elhoztam a hiányzó gyerekemnek, és vasárnap reggel meg is csináltuk a képet. Azóta a konyhaszekrényen díszeleg.

Thomas's schoolmates did this snowdrop from rice in the school. We didn't want to miss out on the great project just because he missed school, so we did it at home. :)

Mai tananyag

Mint (majdnem) minden szombaton, ma is iskola volt. (Az iskoláról készülök írni egy kis bejegyzést majd...) Tomi most kihagyta sajnos! Előzmény volt, hogy tegnap este, és tegnapelőtt és azelőtt is, nagyon későn és nehezen aludt el, tegnap fél 10-kor még ment a cirkusz. Ehhez képest reggel 6 előtt megjelent mellettem, hogy ő felébredt. Reggel 9 órára úgy elfáradt, hogy majdnem sírt, nagyon puffogott, morci volt, kiabált, teljesen lüke lett szegény. Egyik pillanatban aludni akart, a másikban iskolába menni. Végül beült az autóba, azzal, hogy majd a helyszínen eldönti, feljön-e, vagy hazajön apával aludni. Végül feljött velem, de 5 percen belül sírva fakadt, hogy apa jöjjön érte. Apa jött, elvitte, közben még 2x gondolta meg magát, hogy visszajönne, majd mégse, apa bekeményített és hazajöttek végül. Nagyon sajnáltam, mert egy szuper napot hagyott ki. A Kerekítős órán rengeteg új dalt énekeltek, rengeteg új gyerekkel, az iskolában pedig a tavaszról és a virágokról tanultak, és nagyon jó kis dolgokat készítettek. Szerencsére tudtam neki órai anyagot hozni, íme az első feladat:

A gyerekek ma a tavaszról, növények növekedéséről tanultak. Virágot (ill. helyette búzát) ültettek. Mi itthon pótoltunk. :)

Először földet tettünk a tálkába. 

 Aztán beleszórtuk a magocskákat.

Finoman meg is nyomkodtuk őket.

 

Közben elénekeltük, hogy Búza búza búza, de szép tábla búza :)

Majd betakartuk a szemeket finom föld takaróval.

Végül meglocsoltuk, hadd nőjenek!

Egy szép kis tavaszi képet is készítettek érdekes technikával, azt majd holnap reggel csináljuk meg.


Today Thomas was too tired to go to school. Fortunately I managed to bring home stuff that the other children learnt of: topic today was spring, and how plants grow. To demonstrate it, they planted wheat. We did it with Thomas at home, so he doesn't miss out so much.

Kalapomon nemzeti szín rózsa

Közeledik március 15. Idén épp otthon leszünk, örülök ennek, Tominak is szeretném megmutatni nemzeti ünnepünket, elvinni őt a műsorra, remélem, szép idő lesz majd! Anyukámnak készítettem egy ajándékot, hogy neki legyen a legszebb kokárdája az iskolában! Remélem, tetszeni fog neki, és mindenki megcsodálja majd!

Erre nagyon büszke vagyok. Először is nagyon tetszik a végeredmény, másodszor pedig teljesen magamtól fűztem. A herring öltés ötletét egy fórumos társtól vettem, de az ő medálja teljesen más formájú lett a végére, szóval saját ötlet lett a kokárdámból!

Egyelőre szára nincs, nem tudtam eldönteni, legyen-e, majd anya megmondja. :) A brosstű is utána kerül majd rá.

Szegény apukám mindig kimarad a készítményeimből, nem kifejezetten a gyöngyös fajta. :)) Most úgy gondoltam, hátha szeretne alternatív formájú kokárdában pompázni az iskolai ünnepségen, ez esetben nemzeti színeinket képviselheti ez a két kis tulipán. Ha pedig nem szeretne tulipánosan felvonulni, akkor majd más sors vár ezekre a cuki kis virágokra!

Ezek a csillagok már rég várakoztak a készletem mélyén. Ma reggel megkívántam egy gyors kis sikerélményt és új füliket is, így hamar meghajlítottam őket, és ma ezek fityegtek a suliban a fülemben!

My creations from Thursday, and the little earrings from today. The first one will be a brooch for my mom, for her to wear on our national holiday, the 15th of March. It is called a "kokárda" (cockade), and was the symbol of the Hungarian revolution of 1848.

Egy kis játék

Lelkes Malév rajongók készítették és tették közzé a következő dizájnt, ez lehetne a Malév utódja.

Szerintem nagyon ötletes!

Loving Malév fans drew up the new design for the successor airline. Unfortunately it is only a nice dream so far.