2013. április 10., szerda

Bicaj!!

Tomi tavaly nyáron már úgy-ahogy megtanult biciklizni két keréken. El kellett indítani, és egy pár próba után meg tudott már állni egyedül. Az egyensúllyal, iránnyal nem volt gond akkor sem. Viszont egyáltalán nem érezte magát biztonságban, nem tetszett neki, félt, és egyáltalán nem akart próbálkozni. Hiába győzködtük, nem volt hajlandó próbálni sem, pedig biztos voltam benne, hogy 1-2 gyakorlás után menne neki. Jött az ősz és a tél, a bicikli pedig pihent a sufniban.

Majdnem most is elmaradt a tanulás, inkább szánkóztunk ugyebár, de ma végre eljött a nap, amikor elég jó idő volt, esett ugyan az eső, de utána mégis sikerült kimenni kicsit. Janka kölcsönadta a bicaját, és Tomi változó lelkesedéssel, de nekifogott a gyakorlásnak.

Az egyik első kör:


Aztán kicsit belejött, a végére egyik irányban már egyedül is el tudott indulni, a másik irányból kicsit emelkedett az út, épp csak annyira, hogy ott már nem sikerült ellökni magát, de akkor is nagyon ügyes volt!


Később átmentünk egy másik helyre, egy nagy parkolóba, ahol bőven volt hely még gyakorolni. Annyira belejött, hogy lihegésig tekert, és egyedül el is tudott indulni többször is, vagy megfordulás közben gurult tovább, és tekert, mint a fene. :)

Holnap folyt. köv.!

Thomas learned to ride a bike today! He was a bit afraid last summer, he managed to ride on 2 wheels, but he didn't like it and absolutely refused to practice it. But today weather finally permitted, and he did great! Tomorrow more to follow. :)

Bagoly família

A zöld giga baglyomat továbbiak követték. :)
Ildi meglátta, ő is egyből megkívánta. Vett hozzá gránát színű követ, ahhoz igyekeztem megfelelő színeket válogatni. Remélem, sikerült, és tetszik majd neki!


Vérbagoly

Aztán anyukám bagolykája következett, neki is tetszett nagyon az én zöldem, de ő kisebbet akart.
Volt is egy 18-as kövem, csodás tenger színekben, szerintem nagyon szép lett! A bagoly hasa valami fantasztikusan csillog, minden szögből más színe van!


Majd pedig Tomi adta le a rendelést, hogy neki is "mindenképp" kellene egy bagoly, mert "nagyon szeretem a bagolyokat, anya". Hát jó. Mondjuk az övébe azért nem áldoztam egy Swarovski kristályt, csak egy üveggyöngyöt, de így is tetszik neki. A színeket ő válogatta össze, aranyos lett ez is.


Nagynéném is kedvet kapott a bagolyhoz, az övé ilyen lett:


Itt pedig a csoportképek a madaraimról és az unokatestvérükről. :)



És még pár, mert úgy tetszik, ahogy a nap megtörik a  kristályokon!






I made these last weekend and this week - apart from the one on the very last picture, which was made by my aunt. We love owls, the big red one is for my friend Ildi, the small green one with the turquise belly is my mom's and the other green one with the oval glass bead was ordered by Thomas. This is a great little pattern, I'm sure I'll do more owls in the future. 

A Kálvária meghódítása

Hiába vártuk a jobb időt, nem jött. Így Mama és Tomi szombaton megint megpróbálkoztak a csúcs meghódításával, és sikerült is!

Képek - sajnos esős, szürke nap volt ez is:












Thomas climbed the hill in my Granny's town, behind her house. It was a rainy day again, photos are grey... But he still enjoyed himself, and they made it up to the top, where they saw a cross and the Virgin Mary and the beautiful view towards town and the Danube - this time not blue, but grey...

Tomi fűzte

Egyik nap kedvet kapott egy kis gyöngyözéshez. Válogattam neki színes, nagyobb lukú gyöngyöket, adtam neki egy darab memória drótot, ő pedig ezt a szép kis karkötőt fűzte.



Thomas made it! :)

2013. április 9., kedd

Éjféli csillag

Ma is fűztem! Tartom magam a nyaralási elhatározáshoz, és szinte minden nap sikerül fűznöm, ha nem is tudom befejezni aznap, amit elkezdek, de minden nap kezembe veszem a gyöngyöket. :)
Ehhez nagyban hozzájárul, hogy Tomit lekötik a nagyszülők, és én nyugodtan böködhetek. :)

Ma erre a szép medálra kerítettem sort (Anikó, köszi a linkeket!).


A superduós rivoli befoglalás itt, a medál többi része pedig itt.

Tomi meglátta: Húú anya, ez nagyon szép!! Lehet vele pörgettyűzni?

Hááát.... nem kimondottan erre a célra készült... :D


I made this today, I named it Midnight Star. :)

S-árkány

Újra kipipálhattam egy fűzést, amit már rég szerettem volna kipróbálni. Most végre mintát is kaptam (köszönöm a facebook-os gyöngyöstársnak).

A fűzés elég komplikált, nekem a leírás néhol nem volt egyértelmű, így magamtól kellett kikombinálni, hogy is böködjem. Nekem például nehéz volt az is, hogy azt írja, "egy nagy gyöngy" - ami köré a felsőtest kanyarodik -, de hogy mekkora? Így az enyém kicsit nagyobb lett, mint szerettem volna. Szerintem a minta alapján a test is túl vastag, a képeken a kitaláló se fűzi ilyen dagira. A fej leírását pedig egyenesen nem tudtam, követni, hát nem lett rossz, de olyan szép sem, mint az eredeti. A színekkel meg a hát tüskékkel se vagyok teljesen kibékülve.

A végeredmény nem olyan lett, mint azt vártam, nem bontom le, de nincs is meg az a "hű, de jót fűztem" élményem. :/




Lehet, hogy nekiállok még egyszer, de ezúttal az egész testet egybe fűzve, nem pedig a farokrészt és a törzset külön,a fej miatt pedig még töprengenem kell egy kicsit. :)


My newest creation. Pattern here. I'm not completely satisfied, the pattern was difficult and I had to improvise a few times, which - unfortunately - shows. I'll have to try again, as I think the big bead inside the body is too big, the whole body is a bit badly done, not to mention the head, where I just couldn't follow the pattern. And the choice of colours is not the best either...

Bora újabb diagnózisa

Hát, nem könnyű az állatorvosnak, ugye a rendetlen páciens nem nagyon mond semmit, mi fáj, hol fáj, hogy érzi magát. Így Borcsika állandó megfigyelés alatt áll, 1-2 naponta konzultálok a doktor bácsival, és próbálunk valami diagnózist felállítani.

Most azt reméljük, elcsíptük, hogy mi is okozza a remegést, lihegést, ami rohamszerűen rátör az amúgy jókedvű, viszonylag nyugodt kutyára.

Laci (a doki) szerint ez a szapora szívverés, légszomj, nehéz légzés, duzzadt pocak (meg egyéb duzzadt, vizes testrészek) keringési rendellenességre, szívproblémára utalnak. Emellett a múltkor emlő- vagy mellgyulladásnak vélt dudor sem lappadt le, Laci tegnap jól megtapogatta, és szerinte ott egy szép nagy daganat rejtőzik, ami sajnos le is van tapadva a hasfalra. (Emiatt nehezebbel műthető.) A daganat nem érzékeny, Bora oda sem nézett a vizsgálatkor, csak reszketett, mint a nyárfalevél, hiába szereti Lacit civilben, ha orvosként jön, akkor bizony Bora rettegve menekül(ne) előle.

Most kapott próbaképp vízhajtót és szívgyógyszert, megfigyeljük, jobban van-e. Remélem, igen, mert tegnap teljesen jól volt, kifejezetten jókedvű volt, lihegési roham is csak röviden és ritkábban jött rá. (Tegnapelőtt este órákig lihegett és remegett, alig tudott megnyugodni, nagyon rosszul volt.) Most reggel kicsit lihegett, remegett megint, de talán nem olyan vészesen, mint eddig. Most horkol a helyén. Ma délben újra kap gyógyszert, estére reméljük még kevesebbet liheg majd.

A daganat miatt Laci azt javasolja, egyelőre ne piszkáljuk. Az altatás megviselné Borát nagyon, főleg ha tényleg a szíve beteg. Mivel egyelőre nem zavarja, nem fáj neki a dudor, az emlőből se szivárog semmi rendellenes, szerinte jobb nem hozzányúlni - mi is így gondoljuk, amíg nem muszáj, nem akarunk egy öregecske, betegecske kutyát sem ekkora  fizikai, sem lelki stressznek kitenni.

Szerda-csütörtök estére jelentkeznie kell a gyógyszerek hatásának, most erre várunk, reméljük, javul szíve, kimegy belőle a felgyülemlett víz, kicsit megkönnyebbül és jobban érzi magát majd.

Továbbra is hajrá Borcsika!

Updates on Borcsa. The vet was here yesterday.  Hopefully we have now, what's the problem, we have to wait 2 days to see how the medication works. She probably has some circulation problem or heart problem, she got a pill for that and she has lots of water in her body, too. Anyway she got another pill that drives water out of her body. This is the good news, as if this really is the problem, then the pills will help. The bad news is that the nipple problem she had last week is probably a tumor, that we never noticed so far, it got a bit inflamed. The infection is gone, but the tumor is there, and the vet doesn't recommend operation. It doesn't hurt Bora, and an OP would be too big risk with the heart problem and her age, so until it stays pain free, we should leave it alone.
So hopefully at least we have one problem figured, and the other one is not a problem at the moment...

2013. április 5., péntek

5 éves terv - utolsó fázis

Mikor 5 éve beköltöztünk a házunkba, tudtuk, hogy mindent apránként fel kell majd újítani. Először került sorra Tomi szobája, hogy mire megérkezik, szép tiszta barátságos kis szoba várja őt. A következő évben a lépcsőház újult meg, mert az volt a legrosszabb állapotban (meg mert az volt a legkifizethetőbb. :) Harmadikként a nappalit túrtuk szét, tavaly pedig a hálót. (Ezúton is szeretném megköszönni a munkahelyem hozzájárulását éves- és hűségbónuszok formájában, minden fillér nagyon jó helyre került. :D

Idén érkeztünk a felújítás utolsó és egyben legkellemesebb fázisába - azért ennyire kellemes, mert azon kívül, hogy levelezek, nekem semmit sem kellett most csinálnom, Dereknek se nagyon. Most ugyanis a kertünk szépül meg, vagy legalábbis alakul át számunkra használhatóbbá, rendben tarthatóbbá. Mivel én egyáltalán nem szeretek kertészkedni, Derek se nagyon, sőt ideje sincs, ezért úgy döntöttünk, hogy a költözéskor örökölt növények nagy részét száműzzük. Ugyan a kert tényleg nagyon gazdag volt mindenféle virágban, bokorban, fában, nekünk ez nem volt túl praktikus, mert a kert nagyon kicsi, a növényvilágot pedig egy parkméretű udvarra tervezhette az előző lakó. A füvet is le kellett cserélni, mert rendes fű alig volt már benne, helyette inkább mindenféle erőszakos, burjánzó gaz, amit sem kitépni, sem lenyírni nem lehetett - arról nem is beszélve, hogy kedvem se lett volna. Így átgondolva, hogy mennyi időt, pénzt kellett volna rászánni a gazmentesítésre és gyepregenerálásra, jobb ötletnek tűnt inkább az egészet felszedetni és gyeptéglával (vagy szőnyeggel) újra ültetni. És ott volt végül az udvarunk kellős közepén, közvetlenül a konyhaablak előtt 2 méterrel A Bunker. A Szörny. A Betonblokk. Vagyis eredeti funkcióját tekintve egy betonból épített szenes, egy 2x1 méteres öntött betontetővel, egy masszív erőd, amit többek kinti wc-nek néztek. Ha ez az építmény a kert végében (egyébként kemény 8 méterrel hátrébb, belátom, áthidalhatatlan táv) lett volna, akkor még örültünk is volna neki, hiszen egy bomba biztos, zárható épületről volt szó, kiváló lett volna pl. Derek szerszámait tárolni. De nem, ilyen az ír logika, oda tették közvetlen az ablak elé, 2 méterre a háztól, hogy elfogja a kilátást, és egy teraszt se lehessen oda építeni. Mondjuk igen, legalább közel volt az ajtóhoz, persze nekünk állati sok szenet kellett behordani... Na mindegy, már a költözéskor tudtuk, a bunkernek mennie kell. Most jött el végre az ideje.

Ezekre a munkálatokra jobbnak láttam egy hivatásos szakértőt felkérni: az egyik kolléganőm férje kertész, beszéltem vele az igényeimet, ötleteimet illetően, és szimpatikusnak tűnt mind a hozzáállása, mind az árai. Azt is mondta, hogy mivel tereprendezéssel, kert tervezéssel is foglalkoznak, a bunkert is el tudja bontani. Az sem volt számára probléma, hogy akkor álljon neki a munkának, amikor ott se vagyok, vagyis gyakorlatilag egy darab személyes találkozó után mindent emailben intézünk, Derek fényképei alapján innen Magyarországról is tudom követni az eseményeket, fizetni tudok online, teljesen zökkenőmentesen mennek a dolgok. Nagyon elégedett vagyok Gordon (a kertész) munkájával és az "ügyfélszolgálattal" is. Nagyon tetszik, hogy ha valamit mond, akkor úgy is van, inkább kevesebbet ígér, és végül többet, gyorsabban végez, pontos, precíz, és tiszta, rendezett - ami egy kertátalakítás esetében nem kis dolog.

Itt lesz néhány "előtte"kép, egyelőre nem férek hozzájuk.

És a munkálatok megkezdődtek - pontosan a születésnapomon!


Derek ezt a képet küldte este - bunker a konyha ablak előtt volt-nincs!!


Gazhalmaz az elsőkertben


Itt az ex-bunker! :)


Megjött (és megtelt) a konténer a gazzal, bunkerdarabokkal.


A hátsókertben a gyom már elhalt pár nap alatt, a betontörmelék eltűnt. 


Ezt bírom, így hagyja maga után a cuccokat a nap végén. Nem szanaszét, hanem mindent katonás rendben.


Tomi szobájából fotózva. Bezzeg a bunker alap milyen kicsinek tűnik így, nem??


Itt még bent a fű-gaz maradvány, és a régi, elhasználódott játékok. Helyettük újat tervezünk (a hinta marad), ha meglesz majd a fa terasz, akkor egy aranyos kis fa játszóházat is szeretnék Tominak, meg majd Kistesónak. :)


Tök vicces, hogy a konténer majdnem nagyobb, mint a kocsink! :)


Ez pedig már pár nappal a kezdés után (igen, még egy hét sem telt el!!).
A régi gyep felszedve, a kert felrotálva, kiegyenlítve, rendbe téve. Nekem már így is tetszik, pedig még nincs is meg az új fű. :)




Ez a tárolószekrény még a régi helyén, átkerül majd oda, ahol nincs ennyire az ajtóban, mert ide a beton tetejére egy fa teraszt szeretnék. A beton lapok visszakerülnek majd járókőként a fűbe, a fenti képeken látható piros lapokból pedig a tárolólószekrény alapja lesz majd. 

Ami még hátra van, az a gyep lefektetése, és a hátsó rész befejezése (a tároló végleges helye, a járókövek letétele, stb.) A terasz majd az anyagiak felmérése után jön - valószínűleg nem azonnal, hanem egy kevés "rákészülés" után, de reményeim szerint az is meglesz, mire megérkezik Kistesó. :) 
Az elsőkertben pedig valamit meg próbál Gordon a fűvel kezdeni, mert a fű ott is elég gazos, de még inkább mohás. Szerencsére jó az idő, gondolom, ez jót tesz a fűnek, megszellőzik kicsit, vagy nem tudom. Ott is eltűnt, vagy el fog tűnni a kis virágoskertnek álcázott szánalom, ami az ablak alatt volt, fű kerül majd a helyére. És a kukáinknak is ott kell majd helyet találni, mert kitiltottam őket hátulról. 

El se hiszem, de mire visszaérünk, lehet, hogy kész lesz minden!!

Gordon munkájával nagyon elégedett vagyok, gyorsan és szépen dolgozik, Derek is ezt mondja. Nagyon örülök, hogy rábíztam a dolgokat, mi soha nem tudtuk volna ilyen szépen, gyorsan megcsinálni, és így annyi fáradalmat, veszekedést elkerültünk, hogy az aztán tényleg minden pénzt megér! Most már csak tényleg egy szép tavasz és nyár kell, hogy ki is tudjuk élvezni a szép új tágas kertet. :)


We are getting there... This is the last big project on the house since we moved in. We did Thomas's bedroom first, before he was born, then the bathroom and hall-stairs, then the living room, last year our bedroom, and this year the garden is due. Fortunately, while all the previous projects had to be done by us, with a bit of help from Lorcan with plastering or Andrew with plumbing and heating, the garden is getting done by a gardener. I told him about my ideas, we agreed on the time and price, and off I flew to Hungary. :) He is doing the garden while we are away, and he is doing a great job. He keeps in contact with me via email, and I have to say, it works perfectly. 
I will put "before" pictures as well, but for now, here are the photos of the bunker being torn down and the garden being cleaned and tidied. We are waiting for the weed killer to work now, hopefully end of this week he will put down the grass and we will have a new garden! 
Then I'd like to get a decking/patio done, with chairs, playhouse for Thomas and an awning - not against the sun (we never mind the sun!!), but to keep away light rain. :)

After this a long-long period of saving follows, as at some stage we will need an extension or another bedroom somehow... 

2013. április 3., szerda

Bora gyógyulgat

Ahogy azt a szülinapos posztban leírtam, Bora vasárnap estére megbetegedett. Húsvét lévén állatorvosunk nem volt elérhető, az ország másik felén volt, így szegény Boriska a vasárnap estét és éjjelt eléggé megszenvedte. Szinte alig aludt, az algopyrinek ellenére csak lázasan lihegett, nem jól volt. Reggel a harmadik gyógyszer hatott végre neki, akkor kicsit abba tudta hagyni a lihegést és aludt egy nagyot.

Akkorra szinte biztos voltam benne, hogy mellgyulladása van, az egyik emlője köré egy óriási dudor nőtt. Felhívtuk az állatorvost, mondta, hogy ez bizony könnyen lehet, álvemhességtől, hormon zavartól. Akinek volt ilyen, az tudja, hogy nem egy szuper dolog, nem csoda, ha szegény vén kutyát így kikészítette. Az orvos (egyébként barátunk) mondta, hogy kora délután eljön, megnézi, ad neki gyógyszert, addig is mehet az algopyrin. Addigra már jobban volt Bora, a láza lement, nem remegett meg lihegett, csak aludt kimerülten, de 4 óránként nagyon kellett neki a láz- és fájdalomcsillapítás. 
Mikor a doki megérkezett, megtekintette a duzzanatot. A daganat gondolatát egyelőre elvetettük, mert nagyon hirtelen nőtt neki a púp, és szerencsére azóta lassan, de le is apad neki. Kapott antibiotikumot, meg egy hormon injekciót, ami elnyomja neki az álvemhességi tüneteket, és ezentúl a tüzelését is, mert az váltja neki ki az egészet. (Könnyen lehet egyébként, hogy a tavalyi nagy betegség alapja is ez volt, amibe majdnem belepusztult: egy lázas gyulladás, ami elfajult, mert nem tudták, mit kezeljenek, először vérképet néztek, majd szí-, majd vesebajra gyanakodtak, de egyik kezelés sem hatott neki. Pedig egy jó hírű állatkórházba vitték akkor. Végül a barát-állatorvosunk, és a felesége, az én háziorvosom általános gyulladásra való antibiotikum kúrája, immunerősítés és sok-sok szeretgetés, babusgatás mentette meg, hiszen addigra TankBorbála csontsoványra fogyott és gyengült.)
Tegnap egész nap csak aludt, az előző éjjelt is nyugodtan átaludta, csak ritkán remeg és liheg kicsit. Ivott rendesen, enni viszont semmit nem akart. A gyógyszereit kis falatokban lenyomtam neki a torkán, még kolbásszal se volt hajlandó csak úgy megenni, viszont nem hányt. Az esti antibiotikum után az utcán is élénkebb, érdeklődőbb volt már, nem csak 2 perces egészségügyi sétát tett, hanem a zuhogó eső ellenére szimatolni, sétálgatni szeretett volna kicsit. Mikor pedig feljöttek, enni kért. Kutyakaját vagy bundás kenyeret nem fogadott el, de boldogan megevett pár jutalomfalatot, és kicsit később kifejezetten éhesen kunyerált egy kis vacsorát - zöldséges húsleves maradékot kapott egy kis rizzsel felturbózva, jóízűen elfogyasztotta a kimért kis adagot. Talán evett volna még, de nem mertük egyből 2 nap éhezés után terhelni a gyomrát, ő meg egy kis reménykedő ácsorgás után szintén lefeküdt. Késő este aztán kolbászban vittem neki oda a gyógyszerét, és ezúttal nagyon falánkan be is kapta, szinte az ujjammal együtt. :)

Szóval ha lassan is, de javulgat, az orvos is 2 napot mondott, hogy utána kezd jobban lenni majd, ezt be is tartja.
Hajrá Borcsika! 


Uszi

Tegnap Tomi uszodában járt. Ez azért ilyen feljegyezni való esemény, mert Dublinban még sosem volt, itt is elvétve, mert akárhányszor jöttünk, vagy pont hűvösebb nyár volt, vagy egyikünk beteg lett. Tavaly ugyan  Szelidi-tónál kipancsolta magát, de az egyrészt állandó szigorú felügyelet mellett folyt, másrészt meg nem uszoda. A rendes usziban is volt már, tavaly pl. egyszer, élménynek inkább tanulságos volt, mint jó - kétszer alámerült a (neki) derékig érő vízben, és dühösen sírva követelte, hogy menjünk haza. Ennek ellenére nem maradt negatív élmény, mert most kifejezetten kérte-várta, hogy menjünk megint.

El is mentünk, és nagyon jól érezte magát. A tavalyihoz képest több óriási előre lépést is tett: először is vinnyogás nélkül bevizezte az arcát (amúgy retteg, ha vizes lesz, még a kádban is), nem pánikolt, ha valaki lefröcskölte. Háromszor merült el véletlenül, és bár irtó mérges volt, köpködött, fújt, szinte vakarta le a vizet az arcáról, nem sírt, és nem is akart hazamenni. Szerintem egy órát ott voltunk, végig ugrabugrált, labdáztunk,  és nagyon óvatosan bátorkodott a vízben. A végén pedig közölte papával: nézd, mit tudok, és spontán beletette az egész arcát a vízbe! Jó, nem volt több, mint 1-2 másodperc, de neki ez óriási előre lépés volt.

Mindenképp megyünk újra, teljesen odáig volt.

Én meg úgy elfáradtam, mint aki végigkapált egy szántóföldet, uszi és ebéd után le kellett feküdnöm, és bár nem aludtam, 2 órán keresztül még a szemem is alig bírtam nyitva tartani, nemhogy felkelni.



Itt jártunk. :)

Thomas went to the swimming pool yesterday. He has only been a few times, and only in Hungary. Last year he was still very scared, he went under water accidentally a few times and got so upset, that we had to go home after about 20 mins.
This year big improvements: No panic when his face got wet (it is still a big problem for him, even in the bath), he went under 3 times, and although he was very annoyed, spat and nearly scratched the water off his face, he didn't once cry or want to go home. He was very cautious, but enjoyed himself very much, he jumped in a good few times (of course I caught him), but he played ball with me, and when his Papa finished swimming, he showed Papa he can put his face in the water. Only for a second, but it is a big thing for him, he never even did it before in the bathroom. :)
He can't wait to go again...
(On the picture our town-swimming pool, where we went.)