Március 15. - idén Dublinban

Tavaly éppen Magyarországon voltunk március 15-én, így könnyebb volt Tomit megismertetni az ünneppel. Még csak 3 éves volt, annyira nagy dolgot nem csináltunk belőle, kokárdát készítettünk, kitűztük, majd a kis papír huszárcsákóját a Pókemberes sapijára büszkén felhúzva elmasíroztunk megtekinteni az ünnepséget. Magából a műsorból semmit nem értett persze (pedig nagyon jó volt, igazi kulturális műsor, semmi politika), de teljesen odáig volt, mert a szomszéd nagyfiú, Balázs is néptáncolt a műsort adók között. Valami miatt rajong Balázsért, pedig szerintem két szót nem váltottak életükben. :) A program azonban annyira tetszett neki, hogy ragaszkodott hozzá, hogy még a hivatalos koszorúzást is megnézzük, végig, pedig igen hosszadalmas volt.

Idén itt Dublinban zajlik majd a március 15.-i megemlékezés, illetve mivel holnap iskola-óvoda-munka-boltozás a program miatt kb. 15 percünk maradna rá, mi már ma este megtartottuk az ünnepséget, melynek keretében nagyszabású kézműves programba fogtunk. Az ötleteket mind a neten találtam, nem mentettem le, hogy hol, akit érdekel, google barátunk adta ki mindet. :) (Március 15 ovisoknak címszóval kerestem.)

Kinyomtattam neki pár színezőt, gondoltam, a kokárdát már ismeri, mivel van huszárcsákója, így a huszár se lesz annyira ismeretlen. A magyar címert is látta már elégszer, gondoltam, majd kiszínezem neki - hát az akkora népszerűségnek örvendett, hogy hozzá se jutottam, azonnal lecsapott rá, és egy hűtőmágnesről nagyon gondosan leleste, hogy mit milyen színnel kell színezni. (Igazi arany tollal színezte ám a koronát!) Persze zászlót is nyomtattam, az már csak ráadás volt, hogy egy huszár tartja a kezében. Találtam egy nagyon aranyos kis huszárgyereket, amit színezés után ki kellett vágni, és jancsiszöggel összeilleszteni, így tudja mozgatni kezeit, lábait, fejét. Magamnak egy lovas huszárt meg egy tulipánt nyomtattam, hogy ne unatkozzak én se. :) Végül pedig egy trikolor tulipánokból ragasztott kokárda virágot gyártottunk, ez is nagyon jól sikerült!

Közben gondolkoztam, hogyan magyarázhatám el neki, hogy minek is ünneplünk, mi ez az egész. De hogy lehet a szabadságharcot 4 éves szinten közvetíteni? Több helyről is kértem véleményt, végül a munkatársam oldotta meg egy mondatban a problémát (köszi, Csabi!!): "Mondd neki, hogy volt egy király, aki nem jól bánt a néppel, a magyarok meg elhatározták, hogy elzavarják ezt a királyt."  - hát tényleg... :) Oké, a sztorit kicsit bevezettem, meg kiegészítettem, megbeszéltük, hogy kik vettek részt (átlagember, huszárok, még nők és gyerekek is, stb.), mi az a harc, fegyverek, stb. Nem bonyolítottam agyon, szerintem pont elég volt neki, hogy valamit megértsen, de ne legyen túl zavaros az ügy. Azt is tisztáztuk, hogy ez a király nem ugyanaz, mint a "törökök" - róluk már egyszer valami más miatt szó volt, azt nagyon élvezte, hogy a törököt sokáig el tudta űzni a magyar sereg. :)

Na de vissza 1848-ba, vagyis 2013-ba, jöjjenek a képek:

Itt van a majdnem teljes kollekció, kitettük a falra. :)

Készül a kokárda virág

A levelét és a szárát egyedül vágta ki ilyen szépen. :)

Március 15. 

Huszárgyerek, huszárgyerek szereti a táncot!

Akrobatikus is a huszárgyerekünk!! :)

Zenei aláfestésként két dalt énekeltünk, hogy a huszárka tudjon táncolni, idemásolom, miért ne? :)

Huszárgyerek, huszárgyerek, szereti a táncot,
Az oldalán, az oldalán, csörgeti a kardot,
Ha csörgeti, had csörgesse, pengjen sarkantyúja,
Kossuth Lajos verbunkja, a muzsikáltatója.

Falu végén, falu végén, szépen muzsikálnak,
Oda hívnak engemet is, magyar katonának,
Be is állok a verbunkba, ha már verbuválnak,
Elmegyek a pajtásimmal, vitéz regrutának.


_______________________________________________

Jól van dolga a mostani huszárnak,
Nem kell szénát kaszáljon a lovának,
Mert a széna porcióba van kötve, van kötve, de van kötve,
Gyere rózsám tedd a lovam elébe!

Édesanyám, ki a huszár, ha én nem?
Ki nyergeli föl a lovat, ha én nem?
Fölnyergelem aranyszőrű lovamat, lovamat, de lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat!

És hogy Petőfiről is megemlékezzünk, mégiscsak tőle tanultuk a legtöbb forradalmi verset:

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.

                        (Petőfi Sándor: Nemzeti dal - részlet)

Ha nem is imádkozunk, azért elmondhatjuk, hogy szép kis megemlékezést tartottunk mi ketten. :)

A huszárgyerek pedig boldog életet kezdett nálunk, miután jól kitáncolta magát, fogat is mosott!!, Tomi szobájában álomra hajthatta csákóját. :)

It is our national day of the Hungarian independence war in 1848. (I wrote about it last year, here it is, with links in English and all.) This year we are in Ireland, but as Thomas is a year older, I wanted him to get a bit broader picture of what we are celebrating and why on this day. I wasn't sure how to communicate the complex story of centuries' long oppression, uprising, war, etc. to a 4 year old - one of my Hungarian colleagues came to rescue: "Tell him, there was a bad king who treated the Hungarian folk very badly, and the people had enough and wanted to chase him away." - well, this is really the essence of the story, so with a bit of intro and explanation that was what I told Thomas. He seemed to understand it well enough. 

But to be a bit more child friendly and less scientific, we did a few craft projects and made the symbols of the Revolution: the cockade, which everyone in Hungary wears on this day, the horse soldier, a small boy soldier (his feet and hands move so he can dance like in the folk song we learned too, Thomas loves it!). We coloured a picture of Hungary's coat of arms - Thomas did it, meticulously copying the colours and patterns from a fridge magnet we have. :) And we made a cockade flower from small tulips, which is also the symbol of Hungary. 

I think we did a great job remembering the national day, and Thomas got a little glimpse again into one of his cultures. :)

Xavéria

Végre sikerült rávennem magam egy újabb gyöngyözésre. Csütörtökönként általában nekem van szabad estém, ez azt jelenti, hogy hazajövök, és semmi házimunkával vagy gyerekneveléssel kapcsolatosat nem kell csinálnom. Vagy nem is jövök haza, hanem boltozok, barátnőzök, egyszóval azt csinálok, amit akarok. Derek pedig szerdánként szokta élvezni az ő szabad estéjét. Jó kis rendszer ez, nagyon kellenek ezek az esték, amikor csak saját magammal foglalkozhatok egy kicsit. :)

Többnyire gyöngyözni szoktam, vagy olvasni, tévézni.

Tiszi Xavéria  mintájára kerítettem sort végre, már december óta várakozott megfűzésre. Előre készültem: már reggel közösen kiválogattuk a színeket Tomival. Én kipakolásztam azokat, amik kellettek a mintához, és amelyik színek tetszettek, ő pedig kiválasztotta, melyikből legyen végül a medál. Nem először, többször is segített már, nagyon elégedett vagyok az ízlésével. :)

Délután hamar belöktem a vacsorát a sütőbe - a sütőzacskóban sülő husi és zöldségek igen gyöngyfűző barát étel, 10 perc alatt be a sütőbe, és szépen egyedül megsül, míg gyöngyözök. Csak ajánlani tudom! :)

A minta nagyon jó, kicsit babrálós, de nem nagyon, pont annyira, hogy ne legyen túl könnyű, de megerőltető se.  A díszítéssel el kellett vacakolni kicsit, de közben neteztem meg anyukámmal skype-oltam. :) Nem kapkodtam el a fúzést, közben vacsoráztam is, stb., így volt meg 5 óra alatt. Ennél jóval gyorsabban is kész lehet, pláne vészhelyzetben. :)

Az eredménnyel nagyon elégedett vagyok, ennyire azt hiszem legutóbb az Elda, a kicsi Luis, vagy a Swari gömb tetszett utoljára! Egyszerű ezüstláncra tettem, én úgy szeretem a medálokat, ritka, hogy lánccal egybe fűzöm. :)

Tiszinek köszönöm szépen a mintát, biztos készül másik is belőle, igazán gyönyörű darab, elegáns ajándéknak kiváló!

Végezetül a képek - márciusi hófelhőn (!!!) átszűrődő satnya ír napsütésben. Nem győztem kivárni, hogy rendes nap is legyen valaha...

My newest beading project, called Xaveria, a pattern that I really loved doing: it is easy enough but not too easy, the 15/0 seed bead decoration on top is very fussy work, so I have the feeling I created something worthy. It is lovely to wear, and was a great project to make. As it is easy enough and still very elegant, I'm pretty sure I'll make more, it is a prefect present for occasions. :)
Aren't the colours beautiful?? I think they are - no wonder, Thomas helped pick and match them. He did it before with really great results, I think he has a feel for it. :)

Anyák napja

Ma van az anyák napja Írországban.

Tomi az oviban csodálatos ajándékokat készített nekem:

"A cuppatea" - ezt mondta, mikor hazajött. :)

Ezt "a cup of tea" - vagyis egy csésze tea, eléggé szlengesen kiejtve. :)

Ez pedig a hátuja

"Szeretlek, anya,

Ahogy csak lehet, de

Nem vagyok minden nap tökéletes

Szóval ha mérges vagy rám,

Akkor nyugodj meg és igyál egy csésze teát!"

:)

Muffinpapír virág

Szivárványos tulipánok

És a teáskanna SK lerajzolva

Nagyon örültem! :)

It is Mother's Day in Ireland today. I got the above lovely presents from my Thomas. I was very happy about ALL of them!!

Ma a magyar iskolában

Ma is volt magyar suli. Örülök, mert a kezdeti nehézségek ellenére Tomi már újra szívesen jár, és ma is ügyesen viselkedett, pedig Eszter néni, a kordában tartója, nem volt ott. :)

Énekeltek, játszottak, megette a lekváros kenyerét, magocskát ültettek, és a végén még a Három pillangó című mesét is eljátszották. Tomi volt a piros pillangó. :) Ezzel mamája nyomdokaiba lépett, aki annak idején szintén pillangó volt ugyanebben a mesében. :)

Képek: (remélem, lesz később több is, láttam, Ági néni szorgalmasan kattogtatott.

Ez itt kérem a doboz, amibe a magokat elültette. Egy madár (kék szárnyakkal, ha nem lenne egyértelmű, én le-elefántozam szegényt...), "a pillái pedig virágok, anya, nézd!!"

Hazaérve gondosan meglocsoltuk és várjuk, hogy kinőjön a madárkánk taraja. :)

És a plusz képek is megvannak:

A három pillangó

Itt ültetik a virágot

Köszönjük a sulit is meg a képeket is!

Today at the Hungarian school. Thomas went happily, and behaved very well again. They were singing and playing as usual, and they did a little play too, where Thomas got to be the red butterfly. (The story of the Three Butterflies is written here, they did a similar European version of it.) Just  a little interesting fact: Thomas's grandmother was a butterfly in the same story a good few years ago in pre-school too. :)
As spring is coming, they planted seeds into a tin box, too.

Ünnepek, jeles napok multi-kulti családban

Ez a téma is a facebook-os csoportban került elő:

Ünnepeljük-e a nőnapot Íroszágban? Itt ugyanis nincs ilyen, illetve 5 éve még nem volt, most már legalább tudnak róla. Nem csodálkoznék, ha a kelet-európai bevándorlók hozták volna be. :)

Családunkban az a szokás, hogy a magyar és az ír ünnepeket is megtartjuk. Miért is ne, ha már vegyes család vagyunk, akkor használjuk ki a jó oldalát is!

Így hát vannak természetesen a szülinapok. Névnapozunk is, nekem 29 évig volt névnapom, most csak azért ne tartsam, mert itt nincs?? Sokkal ésszerűbbnek tartottuk szegény hátrányos helyzetű Dereket megajándékozni egy saját névnappal, így neki is van, és nagyon is számon tartja. :)
Februárban Valentin-napozunk, semmi túlzás, csak egy kis csoki, virág, kedveskedés. Akik azzal érvelnek, hogy nem csak ez az egy nap kellene, hogy a szeretetről szóljon, azoknak: szerintem pont jó, hogy van ilyen nap. Ugyan, ki tud minden nap kedves lenni, és vajon örülnénk, ha a párunk minden nap virágot hozna, csokit adna? Nem, elvesztené az értékét a dolog, és már nem lenne ünnep. (Amellett kész anyagi csőd. :) Ünnepek szerintem kellenek, jó, hogy lehet készülni, jó, hogy egy nap a héten különleges lehet, és egy kicsit más lehet, mint az összes többi.
Ugyanez a véleményem az anyák napjáról. Igen, minden nap szeretni kell az anyukánkat. Viszont minden nap nem tudok neki ajándékot készíteni, virágot adni, stb., így legalább van rá egy nap az évben, hogy megköszönhessem, mindazt, amit meg szoktunk köszönni az anyukánknak. Ettől még persze minden nap szeretem. Ha már itt élek, és félig ír a gyerekem, akkor az ír anyák napját is ünnepeljük, meg a magyart is, mert én is magyar vagyok és a gyerek is félig, nekem ez természetes - szerencsére Dereknek is.
Magyarországon nem nagyon szokás ugyan, de itt igen, így apák napját is tartunk, és ír gyerekem lévén, papára is gondolunk, persze!
Május végén pedig gyereknapot tartunk, naná.
Szt. Patrikkor zöldbe öltözünk.
Húsvétkor sonkát főzök kaláccsal, tojást festünk, tojásfát készítünk, és bár locsolóverset nem mondanak, de meg is szoktak locsolni a fiúk (Derek is), el ne hervadjak. :) Természetesen jön a nyuszi is.
Halloween-kor megyünk kopogtatni, és Tomi nagy örömére farsangolunk is februárban, így kétszer bújhat jelmezbe. :) Itt ugyan farsang nincs, csak a húshagyó keddnek megfelelő palacsinta kedd - ki nem hagynánk sose! :)
December 6-án jön a Mikulás, kitesszük a cipőnket és várjuk, hogy hoz-e ajándékot. Idáig még mindig jött, tudja ő jól, hogy itt magyar gyerek lakik. :) Nagyon rendes, nekem, sőt Dereknek is szokott hozni valami apróságot. :)
Karácsony estéjén pedig jön a Jézuska, másnap reggel pedig a Santa Claus. :)
Szilveszterezni szoktunk legkevésbé - gyerekkel elég körülményes bárhova elmenni, idén először már nem is hívtak. Igazán nem is hiányzik, én általában dolgozok még aznap, így csak hármasban szoktunk itthon duhajkodni, kirúgunk a hámból egy dőzsölős vacsival (amit NEM én főzök), általában ágyból tévézünk evés közben - ezt szinte sose lehet, asztalnál kell enni, így nagy szám Tominak az ilyen. :) Idén fennmaradhatott, ameddig akart, 10 fele dőlt ki a szőnyegen.

Így szoktuk mi!
Remélem, nem felejtettem ki semmit az ünnepek közül. :)

This post is about how we celebrate holidays, birthdays and such in our multicultural family. :)
As it is very important to me that I still get to be as Hungarian as possible in my everyday life, I absolutely insist on Thomas and me speaking Hungarian whenever we can, and also to teach him about my culture just as much as about the Irish heritage. Fortunately he is a great little partner for this, he speaks his mother tongue nearly as well as his father tongue, which is his first language obviously. He is also well aware - on the level of a 4 year old at least - of the Hungarian culture and habits.
It is more difficult than many imagine, sometimes it really is hard work for me to keep myself focused and not to give in to the easier way: of course some things would be easier in English, of course some things are hard for him to understand, as they are not in his everyday life as they would be if he lived in Hungary. But I still want to do this for him and myself too: for me it is simply important, and for him it gives a plus that helps him keep a really unique and great relationship with my parents and our friends in Hungary. He really doesn't need to feel out of place when we are there, when we are out and about, most people don't even know he is fluent in another language and he does not permanently live in Hungary.

So here it is, what we celebrate - of course everything! Lucky for us, some holidays we have twice, and we also have all holidays that we wouldn't have in either Hungary or Ireland. :)

February - Valentine's Day and carneval - a sort of dress up feast in Hungary, especially for kids, to say goodbye to winder and to celebrate the coming of the spring. We would never forget Pancake Tuesday either. :)
March - International women's day, March 15 (National Day in Hungary), Paddy's Day, Irish Mother's Day, Derek + Kata Birthday
April - Easter (with egg hunt and all Hungarian things that are not known here)
May - Thomas Birthday, Hungarian Mother's Day, Children's Day
June - Father's Day (poor unlucky Derek, it falls on the same day here and in Hungary....)
August - on the 20th another Hungarian National Day - St. Stephen's Day and the celebration of the "new bread" - as in baked from the fresh wheat harvest, originally. I tend but try not to forget this one. :)
October - Halloween
November - Derek and Kata Nameday - Derek didn't have a nameday until he met me, but we saved him, and created one for him. :)
December - on the 6th St. Nicholas (a.k.a. Santa) hides small treats into the boots of good children in Hungary. He must know there is one little Hungarian in this house too. :) On the 21th - Thomas's Nameday. On the evening of 24th the Child Jesus (and/or the Angels) brings the presents in Hungary - and even here, if we are here. And on the 25th morning more presents from Santa! And then there is New Year's eve - ah well.... we don't do much with a small child... 

I hope I didn't forget anything. :)

Elalvós

Egyik nap az egyik facebook-os csoportban felvetődött a kérdés, kinél hogyan zajlik az esti fekvés-alvás.
Nézzük, hogy is állnak a dolgok nálunk, majdnem 5 évesen:

Még mindig esti ceremónia van, bár nem olyan merev, mint ahogy azt baba korában igényelte Tomi.
Oviból hazaérve megcsináljuk gyorsan a háziját, majd vacsorázunk. Utána lehet játszani kicsit, vagy ha a kedves szülők épp már csak vegetálnak, akkor tévézünk egy fél órát.

7-kor felmegyünk lefekvéshez készülődni. Minden másnap van fürdés, kivéve, ha nyáron sikerül esetleg rendesen összekoszolódni odakint. :) (Magyarországon mindig sikerül, főleg, ha a barátaival tölti a napot - ilyenkor lehetne napi 3x fürdetni. :D) Ha nincs fürdés, akkor csak pizsamát vesz, és fogmosáskor arcot is mosunk. Már nagyon önálló, vetkőzni régóta egyedül vetkőzik, egy ideje egyedül beszáll a kádba, szóbeli zaklatásra irányítással egyedül meg is mosakszik. Sőt: 3 hete Derek útmutatásával egyedül mossa a haját, csak öblíteni kell neki! Olyan hősies, hogy már az öblítéskor sem üvölt, ez nagy előrelépés. :) Víz alá merülni még mindig nem mer, esetleg az állát és száját mártja bele villámgyorsan. Fogat mosni is a kádban szokott, ha odafigyel, akkor nagyon ügyesen és alaposan meg tudja mosni, de van, hogy csak rágja a fogkefét, meg nyeli a fogkrémet, ilyenkor a türelmetlen anyukája elszedi a fogkefét és megsikálja neki a fogait. :)

Fürdés után/helyett egyedül felöltözik pizsibe, ha még nem volt meg a fogmosás, akkor megejtjük.

Ezután jön az este fénypontja: egyikünk jó éjt kíván neki (szülői fénypont), a másikunk pedig olvassa az esti mesét (gyermeki fénypont). Derek csak angolul olvas neki, én pedig csak magyarul, évek óta így megy ez, szerintem ez nagyon jó módszer a kétnyelvű gyerekeknél, hogy mindkét nyelven eleget halljanak meséket. Szeretném ezt majd megtartani akkor is, ha már tud ölállóan olvasni, remélem, menni fog.

Mese után villanyoltás, majd hosszasan puszilkodunk, ölelkezünk, és jó éjt kívánva egyedül marad. Vagyis a kb. 36 alvóskellékkel...

Derekkel van egy nagyon érdekes esti elköszönős mondókájuk is:

"Good night, sleep tight, don't let the bed bugs come in(to your mouth) and bite. If they do, take your shoe, beat them till they're black and blue."

"Jó éjt, aludj mélyen, ne engedd be (a szádba) az 'ágybogarakat' (bolha???), hogy megharapjanak. Ha mégis bejönnek, fogd a cipődet, és üsd őket míg kék-zöldek nem lesznek."

A zárójeles részeket Tomi kreálta bele. Nagyon intelligens versike... Bevallom, én nem vagyok ennyire kreatív, én csak simán jó éjszakát mondok. :)

Ekkor következik a műsor, a következő fejezeteket szokta váltogatni. Először mindig vizet iszik.

1. Pisilni kell. (Egész nap 2-3x menne pisilni, ha ráhagynánk, este bezzeg az esti wc után 10 perccel újra kell.)
2. Ha észreveszi, hogy a hálóban pihenek le, akkor kérdések ezrével bombáz. Pl. hogy a napraforgók mikor virágoznak, vagy milyen nap van, vagy mikorra szól a repülőjegyünk, esetleg valami bolygókkal vagy egyéb tudományos dologgal kapcsolatosat akar tudni, stb. A legkülönbözőbb témákat kérdezi, belátom, ezeket elengedhetetlen tudni lefekvés előtt.
3. Éhes. Elfogyasztott vacsi mennyiségtől függetlenül.
4. Leesett a paplanja. Nem mintha egyedül nem tudná felvenni...
5. Nem találja valamelyik alvós akármit.  (Általában ha bemegyek megkeresni, akkor jól látható helyen van, tehát vagy szivat, vagy meg se próbája keresni.)
6. Ugat a kutya. (Nem mertem még vele közölni, mert a hátsó szomszéd kutya védi meg a hátsó kerbe behatoló szörnyektől, de szerintem a kutya vagy elpusztult, vagy odaadták valakinek, mert hónapok óta nem hallottam a hangját, nem is láttam sétálni... Szóval nem tudom, mit hall, de tuti nem a kutyát.)
7. Fél a szörnyektől. Nem tudom, honnan veszi, soha nem olvastunk neki szörnyeket, mesét se nézhet szörnyest. Lehet az oviban hallotta, hogy így szokás - amúgy a töksötétben nem fél, simán felmegy egyedül, elbújik, stb. Éjjel kimegy pisilni is egyedül. Lefekvéskor mondja csak, hogy fél - ezt komolyan is szoktam venni. Szerencsére elfogadta, hogy a kutya megvédi hátulról, elöl én vagyok, és bármi szörnyet legyőzök, ha megjelenne, valamint a lámpája megvédi. Pár hétig volt a szörny a téma, már nem, de lehet, hogy megint előkerül majd.
8. Van, hogy nem szól semmit, hanem csendben suttogva játszik. Felőlem teheti. :)
9. Énekel, mondókázik, párbeszédeket folytat.
10. Születésnapi partit rendez az állataival.
11...... ki tudja az összes verziót megjegyezni?? :)

Villanyoltás után 10-60 percen belül elalszik, ha nagyon zaklatódik, akkor azért rá szoktunk szólni szigorúan, hogy csend legyen, és alvás. Tudja, és elég jól elfogadja, hogy nekünk is korán kell kelni, mi is fáradtak vagyunk, és pihenni szeretnénk. Nyilván ha valami nyomja a szívét, beteg, vagy fél, akkor ott maradunk vele, megbeszéljük, megvígasztaljuk, de ha semmi gondja, akkor szeretjük, ha egyedül alszik el, tényleg nagyon kell, hogy este 1-2 óránk legyen magunkra, egymásra is, ha mást nem is csinálunk, mint salátaként nézünk ki a fejünkből. :)

Illusztráció nincs, sötétben nem tudom lefotózni. :) De hogy kép is legyen, itt van az alvós lámpája:



Szinváltós, kellemes fénnyel világít, puha műanyag, feltölthető, így egész éjjel az ágyában lehet, reggel pedig ha felkel, bedugja tölteni. A legutolsó zöld fényt szereti a legjobban, mindig ott állítja meg a színváltást. :)


About sleeping...
Thomas is a good sleeper. He always was, but he does try his luck and we do have to be firm with him sometimes.
From the start he was sleeping in his own bed, I wouldn't feel safe sleeping with him in the same bed. When he was bigger, I still couldn't and can't sleep with him, he is wriggling and kicking too much. :) He rarely seemed to need it either, from about 4 months old he kept waking up from us being in the same room, so he transferred into his own room. Occasionally if he had a bad night with teething, or there was a few very stormy nights when the rain and wind kept him awake, then he came over to us - and usually I was forced to go downstairs as I just couldn't sleep beside him. He is very happy in Hungary when we share room - if only me and him fly over, then we stay in my old room, he in my bed, I on a matress. Two matresses don't fit, so if Derek is there too, then we stay on the mats in the living room.
These arrangements suit everyone, but Thomas wouldn't be a 4 year old, if he didn't try his luck at bedtime. :)
He falls asleep alone, we don't need to stay there with him. He gets his story time - one night from me in Hungarian, one night from Derek in English, then it's lights off and good night. And then the show starts, it lasts 10-60 minutes.

He alternates between lots of chapters:
1. He needs the toilet, water or food. Maybe all after each other.
2. He asks VERY important questions, like what day it is, when do sunflowers bloom, when is our flight to Hungary, or things about planets, etc.
3. His blanket/some soft toy/his pillow fell down. And of course he is unable to put it back.... 
4. Alternately he doesn't find some toy in his bed. When I go in, it just happens to be right in front of him...
5. The dog is barking. (Our neighbour dog, I think the poor thing has been dead for the last year or more.)
6. He is scared of monsters. (He is usually happy with me chasing them away and kicking them out - and the dead dog scares them away too. 
7. Sometimes he just plays quietly, sings, organises parties for his animals - I don't mind, as long as he still lets me have my rest too. :)

He has a nightlight - see pic above, that helps him fall asleep too, and he doesn't mind waking up at night, he just cuddles the little light and falls asleep again.

Mini szülői

Minden hónapban egyszer szoktam kérni a tanító nénit, hogy pár percben számoljon be Tomi iskolai életéről.
Megint nagyon elégedett volt vele, ezeket mesélte:

Jó dolgok:

Továbbra is okos. :)
Szorgalmas, lelkes az órákon.
Fegyelmezett, vagy ha netán izgalmában kicsit elengedi magát, elég rászólni, és egyből abbahagyja a rendetlenkedést.
Olvasásban kiemelkedik a többiek közül, egyedül is kap rövid sorokat olvasgatni.
Betűfelismerése kiváló
Betűket ügyesen olvas össze szavakká, alkot is betűkártyával
Írni - már amennyit kell - szívesen szokott, ügyes is
Matematikából mindent tud, amit kell, számokat egyre ügyesebben felismeri, ujján egyszerő dolgokat összead
Ír nyelv - dícséretes :)

Külön kiemelte a tanító néni, hogy a "green group"-ban, a környezetvédős, vizes szakkörben, vagy minek nevezzem, nagyon ügyes. Volt valami látogatójuk, aki a tanultakról kérdéseket tett fel, Tomi ügyesen jelentkezett és tudta is a válaszokat, a tanító néni nagyon büszke volt rá. :)

Rosszaságok:
Hajlamos más rendetlenkedésébe azonnal beszállni, lemásolni a buta viselkedést - erről sokat beszélgetünk, elméletben már megy, hogy inkább menjen arrébb, kerülje el a rendetlenkedőket. Gyakorlatban.... hát...
Dumagép. Sokat szeret beszélni és tud is, sajnos nem mindig akkor és azt, amikor helyénvaló és szabad. Ezen is dolgozunk. :)

Ennnyi.
Azt hiszem, összességében nagyon elégedett lehetek vele! :)

Nyuszifül

Az oviban húsvétra színdarabbal készülnek. Nem tudom, miről szól, csak azt, hogy nyuszik a szereplők, és énekelnek, meg rappelnek is. (Hogy kell ezt írni?? Na mindegy, rap műfajban előadnak valami dalt, amit az óvónéni írt nekik. :) A színdarabot is ő eszelte ki szerintem...

Az ovit ugye Bunny Hops Creche-nek, vagyis Nyusziugrás ovinak hívják, a kis dalok is erről szólnak, meg az oda járó csúcsszuper nyuszikákról. Majd megpróbálom leírni, vagy netán felvenni, de nagyon nehéz rávenni, hogy adja elő itthon.

A színdarabhoz nyuszifület kellett bevinnie. Kerestem vagy 10 boltban is, nincs. Így mikor meghallottam, hogy mások is vittek saját készítésűt, akkor csináltunk egyet. Tomi is nagyon segített:

Először kék-zold csíkosra akarta színezni, aztán valahogy piros is lett bele, meg szép mintákat is rajzolt, "mert azt akarom anya, hogy nagyon szépre csináljam". 

Szép is lett, nem?

Egy hajpántra ragasztottam rá.

Másnap reggel a másik felét nekem kellett kiszíneznem, amíg ő megreggelizett, megmondta, milyen legyen. Elégedett volt a végeredménnyel: Anya!! Hogy tudtad ilyen jól megcsinálni?

Hát igen, kérem, tehetséges vagyok... :)

Nyuszifül

Nyusziszörny

Tomi ír

Egyik este Tomi nagy komolyan közölte Derekkel: Apa, én most írni fogok valamit. Derek mondta, hogy jó.
Erre Tomi odabattyogott az asztalához, és az első kezébe akadó papírra gondosan rákörmölte:

Kövér kutya

Ma reggel pedig újfent prédikációt tartottam, hogy ideje lenne bicajozni. Tud 2 keréken, csak elindulni nem. De annyira bizonytalannak érzi magát, hogy besokkolja magának, hogy nem tud, és meg se akarja próbálni. Emiatt időnként szekálom, hogy gyakorolni kell, több példával is beszéltük már, hogy semmi se megy, ha nem gyakoroljuk. Hümmög, és továbbra se hajlandó. Az ultimátum: Janka bicaján most meg fog otthon tanulni - azon nyilván könnyebb, mert Janka már tud. :) Ma reggel is erről beszéltünk, a példám pedig ez volt: hiszen olvasni, írni is mennyit gyakorlunk, az is nehéz dolog, mégis egyre jobban megy. Erre ő tök magabiztosan, még a kezével is hanyagul legyintett:

Áááá, írni nagyon könnyű, hiszen én is leírtam már, hogy fat dog!

Hát tényleg, erre nem tudtam mit mondani, csak egyetértettem. :)

Tomi rajzol

Mostanában egyre többet jön haza valami műalkotással, itthon megszállottan színez. Rákapott a számozott színezőkre is, azokat szereti a legjobban, ahol a színezés előtt nem látja át, milyen képet rejtenek a vonalak.

Ha 1 éve valaki azt mondja, az én gyerekem ennyire rajzolós lesz, biztos nem hiszem el. :)

Néhány a legjobban sikerült művekből:

Ez itt Super Mario, és a barátai a játékból. Nekünk ugyan nincs ilyen, de az egyik kislánynak az oviból igen. Ja, Dereknek is van, telefonon, de Tomi nem tud vele még játszani (hál isten). A szereplőket viszont ismeri, és lerajzolta őket. :)

Királylány = Princess Peach

Piros sapkás középen = Mario

Zöld sapkás-ruhás = Luigi

Sárga macska (?) = nem emlékszem sajnos!

Zöld gülüszem = Yoshi (remélem, jól írtam!)

Boszorkány - na ilyen nincs is benne, ezt Tomi saját maga találta ki, mint extra szereplőt :)

És az eredetiek:

Yoshi, Mario, Princess Peach és Luigi

Némó nyomában

A mesét még nem láttuk, de megvan könyvben, le is rajzolták az oviban. 

A nagy narancs Némó, a kisebb narancs az apukája, a rózsaszínek medúzák, a zöldes egy csikóhal, Némó tanítója, a barna pedig egy tengeri kígyó.

Meg egy csillag, "mert azt mindig szoktam rajzolni a képeimre".

Az oviban készült még egy Némós kép, arra rá is írta gondosan, hogy Némó, kicsit érdekesen:

Naimo :)

Ezt azért tettem be, mert nagyon büszke volt magára, hogy élethűen pontosan ugyanolyanra színezte a képet, mint az eredeti. A fotón nem látni, de még arra is ügyelt, hogy a visszapillantó tükör kékes üvegszerű legyen. :) Teljesen odáig volt magától. :)

Amúgy általában a szivárvány minden színében pompáznak a rajzai, színezései, nem nagyon törődik azzal, igazából mi milyen színű, a kedvenceit használja.

Nos, igen... Gyengébb idegzetűek lapozzanak...

Ez itt megint Princess Peach a Mariós játékból.

A nyakából pedig kiáll egy pizzakés (?!?!?!!?), azzal nyiszálják a nyakát, a ruháján pedig ömlik végig a vér.

Több kommentárt nem tudok ehhez fűzni, fogalmam sincs, honnan vette, mindenesetre ő marha viccesnek találja. :) Szerintem egy másik gyerek fejéből pattanhatott ki a szuper ötlet, és biztosan jót vihogtak, főleg azon, ahogy a gondozó néni szörnyülködhetett.... 

Itt közelebbről is látható a gyilkos fegyver.

Bevallom, ezegyszer marha viccesnek találtam - főleg azért, mert ő is egyértelműen viccként adta elő. (Legjobb tudásom szerint a Marióban nincs ilyen horror, pláne nem pizzakéssel??) 

Azért ha máskor is ilyen rémségekkel áll elő, akkor elbeszélgetünk a témáról. :)