Méricske

Az utóbbi időben többször szóba került, vajon mekkora Tomi.
Hát, ma reggel lemértem, itt vannak az adatok, csak hogy feljegyezzem az utókornak.

Életkor: 4 év, 10 hó
Súly: 15 kg
Magasság: 101 cm

Hát nem egy óriás, de mitől lenne az, mi se vagyunk azok. :)

Uborka

Tomi elmélyülten legózik a szobájában, közben egy általa összeállított népdalmontázs dallamára énekli a köv. szöveget:


"Jesszus maris uborka, jesszus maris uborkaaaa".


:D

Szünet

Már megint. Az őszi és a karácsonyi szünet után megint szabadságolva vannak a gyerekek. Alig pár héttel a húsvéti előtt...

De most nagyon jó dolgunk van, ugyanis látogatónk érkezett Magyarországról: gyerekkori barátnőm. Ildi délelőttönként vigyázott Tomira, délben pedig elvitte az oviba, és utána kirándult, turistáskodott. Remélem, ő is jól érezte magát, szerintem Tomi nagyon, igazán rendesen viselte magát, sokat játszottak, Legóztak, társasoztak, lufiztak, mesét olvastak.

Legózós délelőtt

Voltunk kirándulni is, sajnos nem volt valami jó idő, szakadt az eső, de Powerscourt, az úticélunk, így is jó volt:

Voltunk múzeumban is, Tomi életében először járt végre múzeumban! Egy babaházat néztünk meg, de nem akármilyet, amint az alábbi videón is látszik. Volt rengeteg régi játék is: antik tűzoltó gyűjtemény, régi babaházak, benzines gyerekautó az 1920-as évekből, régi mackók, babák, kedvencek, stb. Nagyon érdekes volt!

Ildivel elmentünk a Jameson gyárba, itt egy hordó a legjobb évjáratból. :)

Pár kép Ildi túráiról:

Howth

Howth

Gyagya gyerek :)

Bray

(Javítvan, nem St. Stephen's Green, hanem) 

Trinity College Green

Church pub

Dublin városkép

Malahide kikötő

Malahide kikötő a másik oldalról

Nagyon jó volt, hogy Ildi itt volt, sokat dumcsiztunk, Tominak nagyon jó dolga volt, reméljük, Ildi is jó érezte magát, még az idő is a kedvére tett a hét végére. :) 

Köszönjük szépen a látogatást és a gyerekvigyázást, gyere máskor is, Ildi! :)

Tomi le is rajzolta Ildit, és némi útmutatással odaírta a nevét is. :)

Farsang

Ma bulizós nap volt Tominak, nagyon élénk a társasági élete.

Először a kereszttestvére, Lola 3. szülinapjára volt hivatalos. Volt szuperhős jelmez (szerencsére az utolsó pillanatban sikerült kölcsönöznünk egyet Tomi egyik osztálytársától), és volt ugrálóvár is. Tomi nagyon jól érezte magát, csatakosra izzadt a nagy ugrálásban, nem nagyon örült amikor el kellett jönnie.

SzuperTomi. :)

Viszont muszáj volt korábban otthagyni a partit, mert ma délután volt a magyar iskolában a farsang, ez semmiképpen se szerettem volna, ha kihagyja.

Pont a tombola végére értünk oda, alig ültünk le, már húzták is Tomi első számát! Volt ám nagy boldogság, főleg amikor egy kis szintetizátor volt a nyeremény, odáig volt Tomi. Már gondolkoztunk is, hogy veszünk neki, mert nagyon érdekli, így aztán tökéletes ajándék volt. Köszönjük szépen az ismeretlen felajánlónak is, és Évinek is, hogy vett nekünk tombola jegyet. :)

Nyert még egy színezős füzetet, és egy tigrises kis alvós kendőt, ami babáknak való. Nagyon aranyos volt, egyből mondta, hogy jó lesz a Kistesónak majd. :)

A tombola után nemezelést tanulhattak a gyerekek, virágot készítettünk. (Illetve én, mert Tomi ezt a részt végigduzzogta, hulla fáradt volt amúgy). Utána meg volt egy kis autózás, na ez már nagyon tetszett Tominak.

Képek is készültek (megint Melinda anyukája volt a fotós, mint karáncsonykor), köszönjük!!

Lovagom :)

Szíve hölgyével :)

Duzzogó Tomi

A végére azért jó kedve kerekedett, igazából szerintem nagyon fáradt volt, a héten minden reggel korán kelt, biztosan az Ildivel töltött napok izgalmai, újdonságai is megkeverték kicsit. Szerencsére azóta is igen boldog a zongorájával, és bőszen zenél. :)

Köszönjük a mulatságot, megint nagyon jól éreztük magunkat!!

14 m

Tomi ma felmászott a mászófalon a magas fal legtetejéig, 14 métert! Eddig soha nem volt hajlandó, mindig megállt középen, vagy elfáradt, vagy nem akart, vagy talán megijedt, nem tudom. Ma sikerült, nagyon örültünk!! :)

Busójárás Dublinban

Szombaton a magyar iskolában Tomiék busó babát készítettek. Nekem nagyon tetszik! :)

A foga a legjobb. :)

Szülői

Tegnap voltunk A Szülőin. Itt ez volt az első, és azt hiszem, az egyetlen ilyen találkozó. Se év elején, se havonta nincs semmi, hacsak a gyerekkel nincs gond. Mivel én reggelente viszem, de akkor csak beeresztjük az ajtőn, délután pedig soha nem én megyek érte, így nem nagyon van alkalmam akár 2 szót is váltani a tanárával. Emiatt kértem, hogy havi egyszer hadd mehessek be 10 percre, csak kicsit megkérdezni, minden rendben van-e, jól halad-e, jól viselkedik-e Tomi, meg egyáltalán, mit csinálnak. A tanító néni készségesen fogad, lelkesen mesél nekem, nagyon kedves.

A szülői viszont vagy szintén reggel, vagy közvetlen suli után lehetett volna, amiből tehát Derek megintcsak kimaradt volna. Ezért rákérdeztem, hogy nem lehetne-e este találkozni. Kicsit nyomultam, oké, beismerem, de a tanító néni nagyon készséges volt, másnap mondta, hogy jó, jöhetünk este, megbeszélte a gondnokkal, ő pedig nem bánja. Ezt elmeséltem egy anyukának, aki szinte nekem támadt, és éreztette velem, hogy szerinte ez nagyon nagy kérés volt, és hogy most miattam a tanának meg a gondnoknak is későig kell maradni, vagy visszajönni. Hát nem tudom, nekem nem tűnt akkora kérésnek, nekem is simán bent kellett maradnom túlórázni, senki nem sajnált, sőt elvárták, és nem egy alkalomról volt szó, hanem 2 hónapról nonstop. Emellett nem éreztem azt, hogy nagy kérés, mondtam is, hogyha nem megy, akkor nem gond, jövök egyedül. De mivel megoldotta - és egyáltalán nem úgy tűnt, mintha ez neki óriási probléma lenne, elfogadtam nyilván a lehetőséget. Az anyuka azt se értette, Derek minek akar menni, vagy minek kell mindkét szülő oda, sőt kicsit fennhéjázva mondta nekem, hogy nem kell ennek nagy feneket keríteni, 10 perc az egész max, ő letudta a 2 gyerekének 15 perc alatt összesen, a férje meg be se jött, kint várt a kocsiban. Hát nem tudom, nekem meg ez a furcsa, én tök nem lennék erre büszke.


Így utólag örülök, hogy annak ellenére, hogy tegnap a liba miatt kicsit lelkiismeretfurdalásom volt, hogy estére könyörögtem ki egy időpontot, hallgattam magamra, mert sokkal jobb volt így. Dereknek f.....ogalma nincs az egész iskoláról, gyakorlatilag azt se tudta, hova kell menni, hol van Tomi terme, stb. Igazából én ezt nem is úgy tálaltam, hogy az opció, hogy ő nem jön, szerettem volna, ha mindketten ott vagyunk. Hát most mindent végighallgatott, és szerintem kellett ez. Nem tudom, lehet, nekem túl nagyok az elvárásaim, de szerintem igenis egy apának ugyanannyira képben kell lennie, mint egy anyának. Vagy fordítva. Nem is értem meg, ha egyik szülőt ez nem érdekli, hogy lehet az?

Nekem túl sok újat nem mondott a csaj (mármint a tanító néni :)), mert ugye havonta beszélünk - de megint úgy éreztem, hogy ez nemhogy a terhére lenne, inkább nagyon is örül meg értékeli, hogy odafigyelek, hogy érdekel a gyerekem, hogy igyekszem együtt dolgozni vele, hogy Tominak is a legjobb legyen, meg a viselkedése, fejlődése is a legjobban menjen. Dereknek viszont minden újdonság volt, majd szétfeszült a büszkeségtől, mert a gyereket agyon dicsérték. Amellett, hogy volt egy kis ejnyebejnye, hogy kicsit kelekótya, meg kicsit bohóc, a tanító néni hangsúlyozta többször, hogy szuper okos, hogy látszik, hogy sokat foglalkozunk vele otthon is, hogy milyen jó oviba jár, mert masszív háttere van minden téren, azt látni egyből, hogy ha tanulni, figyelni kell, akkor mindig 100%-kal ott van, érdeklődik, várja az új anyagot. Szociálisan is teljesen érett, ügyes, okos, önálló, társaival mennyire kedves meg jószivű, konfliktust kerüli, de ennek ellenére ha bármi "buli" van, akkor ő tuti a közepén van, tehát ezerrel részt vesz mindenben, de nem bajkeverő. Ha mégis baj lenne, azonnal szól, tehát bizalommal van a tanító néni felé, nem felénk, nem visszahúzódó, közvetlen másokkal is. Van valami green school program a suliban, ahol ő a víz-csoportba van beosztva - ez egy ilyen kiscserkész jellegű valami környezetvédős dolog lehet, minden osztályból a legrátermettebb gyereket beválasztották, akik ügyesen tudnak plusz feladatot végezni, értelmesek, ki tudják fejezni magukat (ezt külön hangsúlyozta a csaj, hogy mennyire szépen, intelligensen, választékosan beszél a gyerek), és ő ezek miatt Tomit jelölte ki, mint osztályképviselőt. A feladatuk a suli vizére figyelni, elzárni a nyitva hagyott csapokat a mosdóban, benne vannak valami kis projektekben (esővíz gyűjtés, víztakarékosság, növények öntözése, stb.) Szóval ilyen kis ügyeske. :) Nagyon büszkék voltunk rá, mert a projekt vezető tanító néni, aki nem is ismeri, külön kiemelte, hogy ki ez a kicsi fiú, mert annyira kis ügyes, okos, értelmes, nagyon részt vesz minden feladatban.
Minden tantárgyból megdicsérte a tanító néni, egyedül színezni, rajzolni nem szeret, de nem ő az egyetlen, és nagyon sokat fejlődött a színezése, kézügyessége, meg a hozzáállása is. De minden másból kimagasló (főleg a betűket meg az olvasást, összeolvasást hangsúlyozta a tanító néni, hogy abban nagyon ügyes Tomi). Lassan megkezdődik a differenciált oktatás, és ő egyértelműen az erősebb csoportba fog kerülni, sok plusz feladattal, hogy tudjon jobban fejlődni. Egyetlen dolgot tudott kiemelni, amit kellene fejleszteni: ollóval nem tud, vagy csak nagyon nehezen vágni. Mondta is a csaj, hogy elhiszi, hogy nehéz neki, mert olyan pici a keze, egyszerűen brutál nagy benne az olló. :) Szóval ezt majd gyakoroljuk itthon is, javasolta a néni.


Bent voltunk majdnem fél órát, közben kb. 2 percet ha beszeltünk mi, a tanító néni végig ontotta magából a szót. Amúgy nagyon elégedett vagyok vele is, annyira kedves meg jólelkű csajnak tűnik, szerintem éppen annyira tanítja őket, mint a gondjukat viseli, szerencsére pont annyira fontosnak tartja a kis lelküket, mint a tanulást. Szereti őket is meg a munkáját is, szívvel-lélekkel csinálja, ennél többet nem is kívánhatok. :)


Na ennyit arról, hogy "5 perc alatt le lehet zavarni". Hát biztos le lehet, de miért?? Én úgy örülök, hogy fél órát hallgathattam, hogy mit csinál amúgy napi 4 órában minden áldott nap a gyerekem, amiből mi ugye teljesen kimaradunk. Ja, és egy percig nem éreztem azt, hogy a tanító néninek nehezére esett ilyen későn találkozni velünk, többször is elmondta, hogy egyáltalán nem bánta, sőt, és úgy mondta, hogy el is hittem neki, nem csak udvariasságból. Azt éreztem, hogy örömmel mesél, és inkább tetszik neki, hogy mindketten be akartunk menni és érdeklődtünk.


Hát így volt a Nagy Szülői, Tomikára nagyon büszkék vagyunk, és örülünk, hogy ilyen kedves tanító néni viseli a gondját. :)

Lovacska

Tomi farsangkor lovagnak fog beöltözni. Jelmezünk van, úgy turkáltam egyszer neki fillérekért. Kardunk is van, azt pedig egyik Ikeás építkezős hálóújítós napunkon csináltam neki egy papírdobozból. Majd kicsit fel kell újítani, meg lovagiasabbá tenni egy kis alufóliával, esetleg valami mágikus drágakövet szerkesztek rá neki, és kész is.

Viszont még mindig ott volt a ló kérdése, hiszen a lovag nem lovag hátas nélkül! El is határoztam, hogy Derek majd rajzol egy lófejet, amit botra ragasztunk, kifestek, szép fonal sörénnyel. Tomi nem tudta elképzelni, hogy néz ez ki, így google barátunkhoz fordultam segítségért. Na igen, de hogy is kell erre rákeresni??? Hogy magyarul van-e ennek a régi játéknak neve, nem tudom. Angolul se tudom. Közben németül legalább megtudtam egy kollégámtól, de mindegy, akkor és ott nem találtam. Végül 1(!!) db. valamire való képet sikerült fellelni. (Bezzeg véres lófej az volt bőven, mittudomén, melyik filmben volt, Keresztapa vagy egy hasonló maffiásban, de nem győztem odébb kattintgatni.)

Ezt a képet találtam:



És micsoda szerencse!! Egyből szuper elkészítési útmutatóval! Nem hittem a szememnek. :)
Tominak is azonnal megtetszett, kijelentette, pont ilyet szeretne. Egyetlen baj volt ezzel: bár a minta részletes, kiváló, szerény varrási képességeimet erőst meghaladja... Mondtam is neki, hogy sajnos anyád ezt nem tudja megvarrni. De Tomi nem lenne Tomi, ha neki nem lenne egy megoldása mindenre: Nem baj, anya, majd Kriszta megvarrja!

Uhh, hát, mondtam, majd megbeszélem Krisztával, aki a kolleganőm, és szuper dolgokat varr, kis kabalákat, és jobbnál jobb táskákat, nagyon ügyes. Megmutattam Krisztának a mintát, megtetszett neki, és rábólintott, megvarrja a lovacskát. Hurrá!!

A héten el is készítette, mondtam neki, szemekkel, kitöméssel, kantárral, botra szereléssel ne vesződjön, megcsinálom én, így is örök hálám, ha a fejet megvarrja.
Így én vettem kantárnak valót, meg turkáltam egy béndzsa párnát fillérekért, kibeleztem, és az lett a tömőanyag. Bot volt itthon, a fene tudja, minek a része volt egykoron, Tomi ágya mögött kallódott. Most rendeltetését lelte. :) A fej pedig egy régi szétment farmeremből lett. :)

Ilyen lett a táltosunk, "gyémántos" kantárral:

Kriszta, nagyon köszönjük, a lovagjelölt még nem látta, reggel biztosan nagyon megörül majd neki! :)

A minta pedig még egyszer: Innen.

Evolúció

Tomi mostanában többször is érdeklődött, hogyan lett az ember. Mert addig OK, hogy kell hozzá anyuka meg apuka, de hogyan lett az ELSŐ anyuka meg apuka?? Próbáltuk az ő szintjén előadni a dolgokat (nem a vallási vonalon, hanem a darwinin haladtunk), de nem értette meg, mert újra és újra előjött a kérdés.

Na, ma hajtogatás közben előadást tartottam az ember evolúciójáról, hogyan is lettünk mi a majomból.
Részletesen elmagyaráztam, hogyan és miért állt a majom 2 lábra, ki is próbáltuk, hogy jééé, tényleg messzebb látni így, és tudjuk a kezünket is használni, ha a lábunkon állunk csak, és nem négykézláb.

Tovább vezettem, hogy ha már a kezünk szabad, akkor tudunk botokat meg éles köveket is használni.

És hogy az egyre okosodó félmajom-félember hogyan fedezte fel, hogy a véletlen tűzbe esett sült hús jobb, mint a nyers.

És hogy hogyan lett nagyon hideg "egyszercsak" (=jégkorszak), és hogy olyan okosak voltak, hogy ruhát készítettek, barlangokba bújtak.

És hogy fokozatosan egyre kevesebb szőr lett a testükön.

Itt végére értem a hajtogatásnak, és előkerestük a laptopon a képeket is:


Majomtól emberré




Az éles kő



Vadászat fegyverekkel, és lám, ruhájuk van



Barlangi ősember



Ez a kép nagyon megfogta, hiszen itt gyerekek is vannak. Ezt is megbeszéltük, hogy van, ami azóta is pont így van: a gyerekeket az anyukájuk dajkálja. :)

És felfogta, megértette, teljesen lenyűgözte a dolog. Olyannyira, hogy nehéz szívvel sóhajtott fel:

Anya, azt akartam, hogy ősember legyek....

Megnyugtattam, hogy elég gyakran az. :)))

Egyesítés

Tegnap reggel mentünk a suliba, Tomi mereng magában a repülésről. (Mármint, hogy mikor megyünk már Mo-ra.) Aztán felsóhajt:

Anya, milyen jó lenne, ha egyesíteni lehetne Magyarországot, meg az angolt (Brit sziget??), meg Írországot... És akkor apa el tudna vezetni autóval a papáékhoz.

Hát tényleg. :))) Ezek szerint egyébként akkor felfogta, amit többször beszélgettünk, hogy tenger, sőt, két tenger is van közöttünk (meg még vagy 1000 km, ha partot érünk Franciaországban, de ez ugye mellékes, mert apa majd elvezet). Aztán még arról is álmodoztunk, hogy milyen jó lenne az is, ha a mamáék itt élnének a szomszédban, és ő csak közölné, hogy átmegy a mamához, és kimegy az utcára és máris a mamánál van, csak bekopog és közli, hogy megjött, az mennyire jó lenne. :) (Hát még nekem. :))) Meg hogy akkor és annyit alhatna ott, amennyit csak akar. :)

Na nem baj, nemsokára megyünk... Már alig várjuk!