Tomi elkezdett szemtelenkedni. Ma reggel míg hajat mostam, mesét nézhetett, 4 kis 10 perceset. A 4. előtt bejelentettem, hogy ez lesz az utolsó, ha vége, kikapcsoljuk, kéretik nem cirkuszolni. Jó, persze, fogadkozott. Vége lett, kikapcsoltam, Tomi pedig felháborodva, majd könyörögve követett engem, hogy újabb meséket csikarjon ki belőlem. Mondtam neki, hogy megbeszéltük, nem erről volt szó, stb. Erre ő elővette a legcsúnyább nézését, és a fejemhez vágta:
Büdös vagy, anya!! - Majd eliszkolt. :))
Énekel is, papa babérjaira törve, felfedezte a Papp Vendeles nótát újra. Ez az ő előadásában így szól:
Nesze kutya Vendel orra,
Leharapta a sok orra (- időnként orrát!),
Úgy tedd rá, úgy tedd rá...
(Tudatlan Vendel-nem-ismerőknek: 1. vsz: Papp Vendelnek nincsen orra, leharapta a sógora, hejj tedd rá, most tedd rá (...), 2. vsz.: Nesze kutya Vendel orra, sose kaptál ilyen jóra (stb. stb.)
(Aki esetleg elmerengene azon, való-e egy 4 évesnek efajta ének, 4 hónaposan is ezt hallgatta, és ez még a lájtosabb kategória, sokkal kevésbé horror, mint a katona dalok, melyben bajtársát az elesett katona arra bíztatja, hogy lőjje agyon vagy szuronnyal döfje le, ne hagyja szenvedni, vagy ott vannak még Rózsa Sándor és egyéb betyárok, vagy szerencsétlen sorsra jutott ifjú szerelmesek véres-gyilkosos balladái. Hát igen, szegény gyerek ilyeneken nő fel. :))) A papát tessék szidni, ő tömi ilyenekkel a gyerek fejét. :))
Prózában is alkot jókat:
Minden este zajlik az elalvási mizéria, íme néhány brilliáns kifogás, miért nem tud elaludni:
-Szomjas. (Na jó, ez nem brilliáns, minden gyerek megjátsza. De hogy egyedül miért nem tud ini, mikor ott van mellette a vize???)
-Pisilni kell. (Ugyanez, ezerszer mondtuk, pisiljen egyedül. Nem.)
-Összegyűrte valaki (!) a takarót, "meg kell igazítni". Többször is.
-Nincs meg a kutyus/címke/akármi (természetesen a paplan alatt vannak - "jaaaa, nem is láttam!!" - na persze...)
-Anya, elfelejtettem, hogyan kell becsukni a szemem!
-Anya, mindig, amikor este mondod, hogy aludni kell, és ne beszéljek, próbálok és próbálok, de a szám mindig csak akar beszélni!
-Nyitva van a kerti házikójának az ajtaja, csukjam be, mert megázik a motorja. (Az mellékes, hogy van 4 ablak a házon, ami nyitott, azon tök ugyanúgy beesik az eső, mint a kisajtón, és az is rejtély, hogy az a gyerek, aki nyugodtan, csukott szemmel aludni próbál a takarója alatt, hogy látja meg két függönyön át, hogy mi van a kertben...)
-Ugat a kutya a kertben. (A szomszéd kutya, Tomival egyidős, tehát 4 év alatt igazán megszokhatta volna. Egyébként az eb nem egy hangos fajta, amolyan házőrző módon vakkant néha, ha valami megzavarja, nem az a 24/7 céltalanul ugató szegény kutya. Én meg se hallom. Tök érdekes, hogy Baracson, ahol nem egy, hanem 10 kutya ordít éjjel a szomszédokban, 2 konkrétan Tomi ablaka alatt, plusz Borcsi, ha ő is kint van, akkor nem ébred fel...)
-Anya, megmosod a hajad? Akarom, hogy megmossad! (Több okból is.
Először is, ha hajat mosok, fent vagyok az emeleten én is. Aztán meg a zuhany hangja valahogy megnyugtatja, És végül: ilyenkor azonnal wc-re akar menni, kizárólag azért, hogy ott trónoljon, velem diskuráljon, és kukkoljon. :)) Majdnem minden nap hajat akar velem mosatni, akkor is, ha aznap már mostam.)
Ehhez hasonló nem visszatérő indokai vannak tucatszám, miért is nem tud éppen aludni.
Meg előadta nekem boldogan, amit anya mesélt neki: Anya, amikor kicsi voltál és a barátaiddal néztétek a kukásautót, hogy beleöblíti a szemetet a kukásautóba, akkor kiabáltatok, hogy kuukáásautó, kuuukááásautó!!!! :))
Hát igen, anya kuka-fan volt és az ovi kerítésénél csápolt a kukásautónak. :)) Szerintem Tomi erre marha büszke, hogy tudtam értékelni a fontos dolgokat már akkor is. :)
Elmentünk pár hete vonatozni, a városon át. A központban átmentünk a vonattal a Liffey folyó felett, meg is beszéltük, hogy ez a neve. Tomi meg is dícsérte magát, mert eszébe jutott, hogy Liffey folyó, mikor én megmondtam. :) Önbizalomban nincs hiány, az tuti. Visszafele ugyanúgy jöttünk a vonattal. Mondom, na itt a folyó megint, emlékszel még, hogy hívják? Öntudatosan bólint: Igen! Duna-part.
Hát most ennyi jutott eszembe, annyi van még, de elfelejtem őket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése