Borbi frissítve :)

Borcsika jobban van! Lassan-lassan sikerült leállítani a gyógyszerekről anélkül, hogy visszaesett volna, étvágya megjött, javult, tobábbra is ivott, és egyre több kutyához való dolgot csinált: házőrző séták a kertben, szimatolgatás, vakarózgatás, szomszéd kutyák megugatása, stb. A kertben levő meredek domboldalon is felmászott, bár 3x esett vissza, de makacs kis természetével csak felment. Ez már a régi Borára vall. Vendégeket vártak, kifigyelte, hogy terítenek, örömmel ment a teraszra leskelődni, mikor érkeznek  a vendégek, és nagyon csóvált, hízelgett nekik, mint ahogy szokott. Mamához is mentek, először is lelkesen igyekezett észrevetetni magát, nehogy ő kimaradjon a kirándulásból, majd mama utcájába érve nekifogott a szokásos topogós, nyivákolós izgatott hisztinek, hogy engedjék ki végre. Egyszóval úgy viselkedett, mint ahogy mindig is szokott. :)
Az ágyra nem tudott felugrani (így mama díszpárnái nem voltak veszélyben legalább), apa szerint egyrészt gyenge, másrészt meg úgy tűnik, a sok hurcolás, emelgetés, vonszolás, leszorítás, lefogás alatt valahogy sérült az eddig jó lába. (Tavaly a csípőjében kapott egy ínszalag szakadást egy rossz mozdulattól, a röntgen kimutatta, hogy növekedési rendellenesség, a kora miatt pedig megnyúltak, elvékonyodtak, eldeformálódtak a szalagjai, így tudott könnyen elszakadni. Az a láb épp rendbejött, mielőtt a nagybetegség rátört. Most meg apa arra gyanakszik, a másik lábával van ugyanaz a gond, szegényemre rájár a rúd...)

Hát mindegy, a lába kellemetlen meg biztos fáj neki, de nem halálos baj... További jobbulást Borcsika, hamarosan jövünk, és megdajkálunk!!

Borcsi még nem nyerte vissza Bunkó Borbála címét, apa szerint egyelőre értelmiségi stílusban nyomul csak. Reméljük, hamarosan újra a mi kis tankunk lesz Bora. :)

Borcsi a mamánál Húsvét előtt, a betegség előtt.