Tavaly éppen Magyarországon voltunk március 15-én, így könnyebb volt Tomit megismertetni az ünneppel. Még csak 3 éves volt, annyira nagy dolgot nem csináltunk belőle, kokárdát készítettünk, kitűztük, majd a kis papír huszárcsákóját a Pókemberes sapijára büszkén felhúzva elmasíroztunk megtekinteni az ünnepséget. Magából a műsorból semmit nem értett persze (pedig nagyon jó volt, igazi kulturális műsor, semmi politika), de teljesen odáig volt, mert a szomszéd nagyfiú, Balázs is néptáncolt a műsort adók között. Valami miatt rajong Balázsért, pedig szerintem két szót nem váltottak életükben. :) A program azonban annyira tetszett neki, hogy ragaszkodott hozzá, hogy még a hivatalos koszorúzást is megnézzük, végig, pedig igen hosszadalmas volt.
Idén itt Dublinban zajlik majd a március 15.-i megemlékezés, illetve mivel holnap iskola-óvoda-munka-boltozás a program miatt kb. 15 percünk maradna rá, mi már ma este megtartottuk az ünnepséget, melynek keretében nagyszabású kézműves programba fogtunk. Az ötleteket mind a neten találtam, nem mentettem le, hogy hol, akit érdekel, google barátunk adta ki mindet. :) (Március 15 ovisoknak címszóval kerestem.)
Kinyomtattam neki pár színezőt, gondoltam, a kokárdát már ismeri, mivel van huszárcsákója, így a huszár se lesz annyira ismeretlen. A magyar címert is látta már elégszer, gondoltam, majd kiszínezem neki - hát az akkora népszerűségnek örvendett, hogy hozzá se jutottam, azonnal lecsapott rá, és egy hűtőmágnesről nagyon gondosan leleste, hogy mit milyen színnel kell színezni. (Igazi arany tollal színezte ám a koronát!) Persze zászlót is nyomtattam, az már csak ráadás volt, hogy egy huszár tartja a kezében. Találtam egy nagyon aranyos kis huszárgyereket, amit színezés után ki kellett vágni, és jancsiszöggel összeilleszteni, így tudja mozgatni kezeit, lábait, fejét. Magamnak egy lovas huszárt meg egy tulipánt nyomtattam, hogy ne unatkozzak én se. :) Végül pedig egy trikolor tulipánokból ragasztott kokárda virágot gyártottunk, ez is nagyon jól sikerült!
Közben gondolkoztam, hogyan magyarázhatám el neki, hogy minek is ünneplünk, mi ez az egész. De hogy lehet a szabadságharcot 4 éves szinten közvetíteni? Több helyről is kértem véleményt, végül a munkatársam oldotta meg egy mondatban a problémát (köszi, Csabi!!): "Mondd neki, hogy volt egy király, aki nem jól bánt a néppel, a magyarok meg elhatározták, hogy elzavarják ezt a királyt." - hát tényleg... :) Oké, a sztorit kicsit bevezettem, meg kiegészítettem, megbeszéltük, hogy kik vettek részt (átlagember, huszárok, még nők és gyerekek is, stb.), mi az a harc, fegyverek, stb. Nem bonyolítottam agyon, szerintem pont elég volt neki, hogy valamit megértsen, de ne legyen túl zavaros az ügy. Azt is tisztáztuk, hogy ez a király nem ugyanaz, mint a "törökök" - róluk már egyszer valami más miatt szó volt, azt nagyon élvezte, hogy a törököt sokáig el tudta űzni a magyar sereg. :)
Na de vissza 1848-ba, vagyis 2013-ba, jöjjenek a képek:
Itt van a majdnem teljes kollekció, kitettük a falra. :)
Készül a kokárda virág
A levelét és a szárát egyedül vágta ki ilyen szépen. :)
Március 15.
Huszárgyerek, huszárgyerek szereti a táncot!
Akrobatikus is a huszárgyerekünk!! :)
Zenei aláfestésként két dalt énekeltünk, hogy a huszárka tudjon táncolni, idemásolom, miért ne? :)
Huszárgyerek, huszárgyerek, szereti a táncot,
Az oldalán, az oldalán, csörgeti a kardot,
Ha csörgeti, had csörgesse, pengjen sarkantyúja,
Kossuth Lajos verbunkja, a muzsikáltatója.
Falu végén, falu végén, szépen muzsikálnak,
Oda hívnak engemet is, magyar katonának,
Be is állok a verbunkba, ha már verbuválnak,
Elmegyek a pajtásimmal, vitéz regrutának.
_______________________________________________
Jól van dolga a mostani huszárnak,
Nem kell szénát kaszáljon a lovának,
Mert a széna porcióba van kötve, van kötve, de van kötve,
Gyere rózsám tedd a lovam elébe!
Édesanyám, ki a huszár, ha én nem?
Ki nyergeli föl a lovat, ha én nem?
Fölnyergelem aranyszőrű lovamat, lovamat, de lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat!
És hogy Petőfiről is megemlékezzünk, mégiscsak tőle tanultuk a legtöbb forradalmi verset:
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
(Petőfi Sándor: Nemzeti dal - részlet)
Ha nem is imádkozunk, azért elmondhatjuk, hogy szép kis megemlékezést tartottunk mi ketten. :)
A huszárgyerek pedig boldog életet kezdett nálunk, miután jól kitáncolta magát, fogat is mosott!!, Tomi szobájában álomra hajthatta csákóját. :)
It is our national day of the Hungarian independence war in 1848. (I wrote about it last year, here it is, with links in English and all.) This year we are in Ireland, but as Thomas is a year older, I wanted him to get a bit broader picture of what we are celebrating and why on this day. I wasn't sure how to communicate the complex story of centuries' long oppression, uprising, war, etc. to a 4 year old - one of my Hungarian colleagues came to rescue: "Tell him, there was a bad king who treated the Hungarian folk very badly, and the people had enough and wanted to chase him away." - well, this is really the essence of the story, so with a bit of intro and explanation that was what I told Thomas. He seemed to understand it well enough.
But to be a bit more child friendly and less scientific, we did a few craft projects and made the symbols of the Revolution: the cockade, which everyone in Hungary wears on this day, the horse soldier, a small boy soldier (his feet and hands move so he can dance like in the folk song we learned too, Thomas loves it!). We coloured a picture of Hungary's coat of arms - Thomas did it, meticulously copying the colours and patterns from a fridge magnet we have. :) And we made a cockade flower from small tulips, which is also the symbol of Hungary.
I think we did a great job remembering the national day, and Thomas got a little glimpse again into one of his cultures. :)
