Torna

Az Olimpia alatt Tomi lelkesen nézte velem a tornaversenyeket. Aztán amikor Berki Krisztián a döntőbe került, lélegzet visszafolytva néztük végig a gyakorlatot (Tomi is a képernyőre tapadva, keze a száján, és azt suttogta, Hajrá Krisztián!), majd mikor meglett az arany, akkor ugrált, hogy nyertünk, nyertünk! :)) Aztán kijelentette: Anya, én is akarok így!

Utána is néztem, hogy milyen lehetőségek vannak erre Dublinban, és láss csodát, mekkora szerencsénk van, kb. 10 percre tőlünk kocsival van a tornacsarnok: Arabian Gymnastics. Ezúton is köszönjük Vincének és anyukájának a magyar suliból, hogy ide irányítottak minket! Már szeptemberben felhívtam őket, de nem volt üres hely, várólistára kerültünk, most januárban hívtak fel, hogy mehetünk kipróbálni.

Ma másodszor voltunk tornán Tomival. Rendes szertornáról van szó, illetve annak az előkészítéséről, persze miniknek még nem kell semmi komolyat csinálni. :) De a nagyobb gyerekek nagyon ügyesek már, nyilván soha nem nyernek majd az orosz meg az amerikai tornacsapattal szemben olimpiát, és ír Berki Krisztián sem lesz belőlük, de nem is ez a lényeg, hanem a mozgás.

Múlt kedden el is mentünk, nagyon tetszett Tominak is és nekünk is, meg is dícsérték, hogy nagyon úgy tűnt, tudja, mit kell csinálni, ügyesen utánozta a tapasztaltabbakat, és főleg nagyon élvezte. Így ma visszamentünk, sikerült pár képet is készíteni.

Bemelegítés - itt éppen béka ugrás, de komplett lazítós, ugrálós bemelegítés van, mint anno suliban tesiórán.

Itt pl. ki kell nyomniuk a felső testüket nyújtott karral

Ügyesen libasorban vonulnak együtt helyszínről helyszínre, és várakoznak, míg az edző előkészíti nekik az ügyességi pályát

Az első gyakorlat, nagyon jól ment Tominak!

Bukfenc le a lejtőn, előre, hátra. Sajnos nem tudtam pont a bukfencet elkapni. :)

Egyensúly gyakorlat padon, majd gerendákon

Oldalazva is kell (ez most jól ment, a múltkor még nem), és hátrafele is kell lépegetni, az egyelőre nem nagyon megy. :)

Négykézláb is kellett a gerendán

Majd leugrás bemutató, hát a kivitelezésen van még mit fejleszteni. :)

Nagyon nehezen érzékeli még a testét, itt a feladat az volt, hogy tegye szét művészien a karjait, ugorjon le és érkezzen hajlított térddel, előre nyújtott karokkal, majd tartsa egy pillanatig a pozíciót. Ha nem mondják meg, hogy kell, csak ugorjon, szuperül leugrik, viszont a kis végtagjait még nem tudja kérésre koordinálni.

Na ez bezzeg nagyon megy, ugrálni a felfújt szőnyegen, mint egy őrült majom. :)

Itt végre közel volt. :)

Amúgy egy ablakon keresztül lehet őket végig látni, annyira aranyos meg ügyes, öröm nézni!

Iskola 2013. jan. 19.

Szombaton megint iskolában volt Tomi. (Érdekes, mióta Melinda is jár, Tomi egy szó nélkül készül, megyünk, igyekszik, stb. :)

A múlt héten rendetlenkedett valamit, nem tudom, mit, hiába kérdeztem, nem emlékezett, vagy letagadta. :) Eszter néni persze eligazította, ezzel rendben is volt minden. (Gyanítom, Tomi ezzel le is tudta a dolgot, és elfelejtette. Szokott füllenteni, de most annyira értetlenül nézett, meg tagadta, hogy lehet, tényleg nem emlékezett, csak a szokásos eszetlenség volt. :) Most iskola előtt megbeszéltük, hogy ne csináljon olyat, amit a rendbontó gyerekek (azonnal csatlakozik és utánoz minden rosszaságot), azt is megbeszéltük, hogy lehet, hogy ő ezt a viselkedést viccesnek találja, ott és akkor (értsd iskola) NEM az, és legyen kedves visszafogni magát. Aztán hangsúlyoztam még, hogy Melinda (!!) mindig ügyes, meg okos dolgokat csinál, üljön inkább mellé, utánozza őt, akkor nagyon fogok örülni. Mondta, hogy jó.
Egyébként tudta előre, mit akarok majd, mondta, hogy tudom, tudom, anya, ne csináljak butaságokat, mint az XY az iskolában, nem fogok!

És így is lett. Remélem, nem csak azért, mert XY épp nem volt ott, de Eszter néni mondta, hogy egyszer sem kellett semmiért rászólni, figyelmeztetni, nagyon rendes volt, dolgozott, figyelt, semmi gond nem volt vele. :)

Meg is dícsértük!

Képek Melinda anyukájától:

Köszi Judit! :)

Örömöddel, Juliska néni!

A múltokor megemlítettem már, hogyan szoktunk a törölközőkkel Juliska nénizni, Mariska nénizni, és így tovább. (Szívem Mariska nénis bejegyzés.)

Ma reggel, minden hétvégei csokikrémes kenyeres reggelijét elfogyasztva, Tomi odahúzott magához, és a fülembe suttogta:

Anya, tessék örömöddel adni nékem, Juliska néni, egy kis csokikrémet! - és vihog.

Miután én is, meg Mama és Papa a skype másik oldalán is kinevettük magunkat, kapott is egy kiskanállal nyalogatni, pedig nem szokott, csak kenyérre kenve jár csokikrém. :)

További érdekességeket is mondott ma reggel, nagyon termékeny volt. :)

Szüleim épp azt mesélték, hogy Bora megint csúnyán kinyalta a lábán levő dudort, Tominak pedig magyarázták, hogy nem érti, miért szidják, hogy ne nyalja, nem tudja, hogy a nyalogatástól csak rosszabb lesz.
Erre Tomi: És ha kutyaszón mondanátok neki?

Aztán pedig felidézte, hogy ő látott egyszer egy fotót, amin a hóember "fejeslábon" (fejjel lefele) volt. :)

Velem pedig bizalmasan közölte, hogy "akik irányítják az időt, azt mondták, hogy fog esni egy kicsi hó itt is. (Tegnap időjárás jelentést néztek reménykedve apával. :)

13+6

Ma megvolt az első hivatalos itteni vizsgálat, mindent rendben találtak.

Nem kaptunk valami szuper képet, ez a legjobb:

Következő kör a 20. héten, az majd a "nagy ultrahang" lesz, ott részletesen lemérik, megnézik mindenét, remélem, akkor megtudjuk azt is, kisfiú vagy kislány. :))

Kistesóvárás

Ahogy a Gólyahírben megírtam, Tomi várja a legrégebben a kistesót - igazából az ő vágyakozása, örökös kérdezése, és egyéb egyértelmű tesóváró tevékenysége ültették el a bogárkát a fülembe, majd én pedig Derek fülébe. :)

Úgy 2 éve kezdte az egészet, még talán 3 éves sem volt, mikor beszélni kezdett a testvéréről, meg volt győződve róla, hogy neki is van, és hogy Michael a neve. Először azt hittük, csak valamit összekever, de nem, egyértelműen emlegette az ő "brother"-jét, aki vele a bölcsibe jár. (Nincs, és nem is volt Michael nevű gyerek náluk, egyáltalán nem is ismerünk Michaelt, relytély, honnan vette a nevet!)

Emiatt sokat beszélgettünk arról, mi is az, hogy testvér, felfogta, hogy az apa és anya MÁSIK gyereke, aki ugye nincs, szóval nincs is neki tesója. Na innen jött, hogy havonta, kéthavonta megkérdezte, anya, van-e már baba a hasadban? Mondtuk, hogy nincs, mi ezzel letudtuk a témát.

De nem ő. Kifaggatott minket, hogyan is kerül az a kisbaba oda be, és hogy jön majd ki. (Nem mentünk bele konkrét részletekbe, annyit mondtunk, hogy apa beleteszi a babát anya hasába, aki akkor még olyan pici, hogy nem is látni, és a baba lassan megnő, és ha nem fér el, kibújik alul egy lukon.
Ezzel teljesen elégedett is volt, el is olvastuk a szakirodalmat (AnnaPetiGergő: Kistestvér érkezik.) Azonnal tudta, hogy ő is olyan jó nagytesó lesz, mint Anna, sőt, mint Bálint, a magyarországi barátja, aki az abszolút példakép, amit nem is bánok, mert Bálint egy szent, de tényleg. :)

Többször is azon kaptam, hogy készül, sőt, fel van készülve a kistesóra, de legalábbis a nagytesó szerepre:
Egy alkalommal mentem be a szobájába, az ágya alatti fiókot rángatta és egy zseblámpával kukkolt befele. Mikor megkérdeztem, mégis mit csinál, azt felelte, nézi, van-e az ágyának kereke. Mondom, miért? Hát hogy amikor megszületik majd a "babája" (sokáig így utalt a testvérre), akkor el tudjuk húzni az ő ágyát, hogy elférjen a tesó ágya az övének a helyén. (Azt hiszem, itt adtam be végleg a derekam, hogy tesó kell...)

Próbáltunk rávilágítani, hogy a baba sokat alszik, majd csöndben kell lenni - nem baj, majd ő addig olvas, mondta Tomi. Azzal is érveltünk, hogy a babák sokat sírnak - Nem baj anya, majd megölelgetjük és énekelünk neki, és egyből jobb kedvre derül.
Azt hiszem, profi nagytesó van a házban... Ha gyakorlatban fele ennyire jól megy majd, akkor semmi gond nem lesz.

Többször sarokba is szorított engem (bezzeg az apját nem!!) ilyesmi kérdésekkel: Anya, van már a hasadban baba? Miért nincs? Apa nem rakta még be? Pedig próbáltátok? Mindig próbáljátok? Minden nap??? Ma is???!!!
(Vááááá!!!) :DDD

Boltban is többször előfordult, hogy valami babának valót meglátott, és meg akarta velem vetetni - nem magának, a "babájának", és be kell látnom, teljesen reális baba cuccokat választott ki. Őstehetség?

Erika barátnőmnek pedig bizalmasan eláraulta, hogy lesz őneki tesója majd: "Anyám megpróbál szerezni nekem egy babát, csak még nem sikerült."

:DD

Így hát a hosszas várakozás után bizony nagyon boldog volt, hogy megtudta a Nagy Hírt: a kezébe adtuk az ultrahangos fotót, megkérdeztük, tudja-e mi az. Tudta. És amikor megmondtuk, hogy ez bizony az én hasamban készült fotó, és az ő testvére van rajta, teljesen el volt képedve, bolond mosollyal a fején kiabálta, hogy Wow, nem is tudtam!!! Azonnal megnézte a hasam, hogy nő-e már, ezt folyamatosan ellenőrzi, mindig meg kell neki mutatni azt is, hogy a baba most épp mekkora, össze kell hasonlítani valami dologgal, amit ismer.

Aznap volt a karácsonyi koncert az iskolában, teljesen felajzva ment be - ahogy a többiek is. Egyik kisfiú mutogatta neki: Nézd, kaptam új cipőt! - tök boldog volt vele. Tomi meg diadalittasan visszaordított: ÉN MEG EGY ÚJ BABÁT!!!!
Na ezt überelje valaki. :)

Minden érdekli a dologból, mindent tudni akar, és meg kell mondjam, tök logikus kérdéseket tesz fel: Hogy lehet, hogy nem tudjuk még, fiú-e vagy kislány? Honnan tudjuk, hogy mikor akar kijönni a baba? Mit eszik majd és hogyan? Hogy lehet, hogy majd lesz tej a mellemben? Neki miért nem? Biztos nem? Mit szól a baba ahhoz, ami kaját én megeszek, és az ugye a hasamba megy, mit szól, ha meglátja? Hol fog aludni? Mit tanul meg először? Hogyan tanul meg mosolyogni? (Itt kijelentette, hogy rá fog elsőre mosolyogni a testvére - hát szerintem is, egész biztos vagyok benne. Melyik kisbaba ne mosolyogna ilyen rendes nagytesóra???)

Nagyon készül, egy csomó mindet eltesz, hogy majd a testvérének adja, vagy épp amiatt, nehogy a baba kezébe kerüljön, és baj legyen belőle.

Neveket is keres. Először Lucy-nak akarta nevezni, aztán mondtuk, hogy ha kislány lesz, valószínű Liza lesz.  Erre másnap előállt azzal, hogy mi lenne, ha a "Liza baba" fiú lesz, akkor Adam lenne a neve? Hát, végülis... Mondjuk mi Derekkel közben kiötlöttük az Aaron nevet, ez nekem jobban tetszik, mint az Adam, és ott van még mint esetleges jelölt, a Robert is. (Nekem még mindig fáj a szívem a leszavazott Richard miatt, de Derek nem akarja, nehogy csúnyán becézzék - ezt meg is értem.)

Szóval babavárás teljes gőzerővel, nagyon készül a nagytesó! :)

Kétnyelvű gyerekszáj

Apa: Thomas, bejöttél ma reggel, mikor aludtam, hogy elköszönj meg puszit adj?
Tomi: Neem.
Apa: Miért?
Tomi: Hmmm, nem volt kedvem angolul beszélni....

Derek: Thomas, did you come in this morning to say good bye and give me a kiss?
Thomas: Eee, noo.
Derek: Why not?
Thomas: Just didn't feel like speaking English...

:))

Iskola 2012. jan. 12.

Eszter néninek köszönhetően lett pár kép erről a napról is, láthatóan jól szórakoztak az ovisok. :)

Teadélután, só-liszt gyurma, volt éneklés és mese is, jó kis nap volt ez is. :)

Gólyahír :)

Túl a 12. héten, itt is örömmel tudatjuk, hogy Tominak kistestvére lesz. :)

Így írom, mert azt hiszem, ő várja a legrégebben, igazából az ő fejéből pattant ki az ötlet is, ezzel fülünkbe ültetve a bogarat, vajon nem lenne-e mégis jobb, ha négytagú család lennénk. Hát, most majd júliustól megtudjuk! :)

Itt van tehát a "kistestvér". :)

Boldog Új Évet!!

Otthoni előszilveszteri kép, anyukám sütötte ezeket a cuki kis szerencsemalacokat:

30-án visszarepültünk Dublinban. :( Az út jó rázós volt, nagyon szeles, turbulencia állandóan, és valami a repülőn belüli nyomással se lehetett rendben, mert teljesen kába voltam, ülve is szédültem, a szemem alig tudtam nyitva tartani, alig voltam magamnál. Biztos, hogy a repülő okozta, mert akkor kezdődött, amikor beszálltunk (még a földön), és viszonylag véget is ért, ahogy kiszálltunk. 

Egyeseknek meg se kottyant a turbulencia :)

Végül szerencsésen hazaértünk, majd megfagytunk a házban, ami teljesen áthűlt 1 hét alatt fűtés nélkül. De mindenki hamar elaludt, és a szerencsések alhattak is, ameddig akartak - én pedig 7-kor már a munkahelyem fele robogtam...

Szilveszteri programot nem szerveztünk, gondoltuk, hogy senkinek nem lesz ereje a nyaralás (meg a munkanapom) után. Illetve egyetlen programot terveztünk, de az a Tesco közreműködésének hiányában elmaradt: Tomi még soha nem volt lefekvési idő után/helyett boltban, teljesen lenyűgözte az ötlet, hogy egyáltalán vannak boltok nyitva olyankor. Így megígértem neki, hogy este, vacsi után autóba ülünk, elmegyünk a Tescóba (ami egyébként a kedvenc boltja), mindenki választhat magának valami ajándékot, aztán hazamegyünk, és játszunk, nem kell lefeküdnie. Nagyon örült. Sajnos a Tesco 7-kor bezárt, így előbb mentünk, vettünk finom ünnepi vacsinak valót meg egy Power Rangert, ez volt Tomi választása. :)

Itthon vacsi után rajzflimeket néztünk Tomi kívánságára, amibe én fél óra után belealudtam, így Derek felküldött, feküdjek le, aludjak rendesen, majd éjfélkor felébreszt. Ezek után Tomi 10-ig bírta, akkor minden próbálkozása ellenére elaludt a szőnyegen fekve. Derek ágyba dugta ruhástul, majd mint aki jól végezte dolgát, maga is elkummantott a kanapén...

Éjfél után a tüzijátékra riadtunk, átaludtuk az Újévet!!!

Hát ilyen volt a mi bulink idén. :D

Bora mostanában

Nagyon jó volt találkozni Borcsikával, annyira aranyos, olyan jó kutya! - már amikor nem kibírhatatlan. :))) Beagle, na, mást nem is várunk tőle. Csupaszív, bújós, aranyos, kedves, de mérhetetlenül falánk, ilyenkor visít, tolakszik, szuszog, prüszköl, nyávog. Persze mindenben részt kell vennie, fel is háborodik, ha valamiből kimarad, ilyenkor is nyávog, vagy rombol. :) Az, hogy lassan 12 éves, nem akadályozza meg abban, hogy 1 éves lüke kölök módjára viselkedjen...

Az újdonság: Bora félig megsüketült. Nyáron ugye nagyon beteg volt, 2 hétig is élet-halál közt lebegett, máig nem tudjuk, mi volt a baj. Az állatorvos szerint több dolog is lehetett. Nyilván kezelte, ahogy tudta, és az egyik gyógyszer várható mellékhatása volt a hallás csökkenése, vesztése - meg is történt. Kicsi ár ez annak fejében, hogy él... Vicces szegénykém, egyáltalán nem hall bizonyos hangokat, engem és Tomit pl. nem hallott, csak ha üvöltöztünk neki  (vagy Tomi csak úgy általában is szokott). Apukámat hallja néha, de pl. az utcán úgy kell ordítani neki 2 méterről is. Emiatt én el se engedtem, apa is ritkábban szokta, a mezőre pedig nem mehet Bora többet, még az autó dudát se hallaná többszáz méterről.  (Arról nem beszélve, hogy bár a lábai rendben vannak, azért nagyon sérülékeny, gyenge, és nem fogná vissza magát, ha vadászni kellene...)

Ami viszont nagyon érdekes, anyukámat (akinek nagyon hasonló a hangja az enyémhez) majdnem mindig hallja a kutya! Főleg, ha anya szidja - elég gyakran, mert Borcsika nem is lenne Borcsika, ha nem kellene folyton rászólni valamiért. :)

Hát ez van, ennél nagyobb baja ne legyen...

Borcsi otthon várt minket, teljesen kómásan ébredt, mikor a reptérről megérkeztünk. Alig fogta fel, mit lát, mikor végre megértette, hogy tényleg megjöttünk, akkor gyorsan sírt nekem sokat és nyalogatott megszállottan, majd beindult a nyisd-már-ki-hadd-dugjam-bele-a-fejem-mit-hoztál-nekem-de-gyorsaaaan-nyissad-mááááár-add-ideeeee!!!!!! gépezet. :)

(Itt is feltűnő volt a süketség: ő éppen a szobában tobzódott, mikor egy kis madár- és Európa-látta finomságot ejtettem a fém táljába - jó nagyot csendült, de Bora nem hallotta meg.)
Esténként imádtuk egymást, reggelente ordibáltam vele, hogy NEM mehet be Tomi mellé az ágyba, majd mikor Dereket felfedezte, azonnal bebújt mellé, és aludtak édesen együtt, volt ám hortyogás.... Napközben is többször is, lelkes alvótársak. :)
Karácsonykor persze ő se maradhatott ki, készült róla csontos fotó is, de annyira bemozdult, hogy használhatatlan. Derek telefonján megnézem majd még, hogy van-e valami jobb neki.

Itt még keresi a sajátját, majd megszerzte, és elvonult rágni

Itt már megrágta, amit akart, és viszonylag lenyugodva társasági életet él, egyik simogatószolgától a másikig vándorolva - természetesen a legón át-keresztül, hol máshol, Tank Aranka. :)

Itt nagyon segített Dereknek reklámújságot olvasni. :)

Ölbe Borcsi :)

Szemmel láthatólag szenved...

A reptérre felkísért minket, mint mindig - jobb így neki, így sokkal kevésbé stresszel, mintha nem jöhet. Fekszik szomoró fejjel a csomagok közt pakoláskor, jön kicsit lemondóan, de nagyon iparkodva, le ne maradjon. Kiszállunk a kocsiból Pesten, akkor egyet szusszan, jól megnéz magának,mintha gondolná, hogy "na, menjél, már megint..." és elmegy sétálni valakivel. Mikor anyáék kijönnek nélkülünk és hazaindulnak, szomorkodik, de messze nem úgy, mint amikor ott kellett maradnia a lakásban, és úgy mentünk el.

Mióta visszajöttünk, elemében van, egyik alkalommal, hogy egyedül maradt, ellopott egy másfél literes cseresznyelét, kirágta, és elérasztotta vele az egész előszobát, főleg a párnáját. Anyukám kicsit nem örült....

Tegnap pedig szintén egyedül maradt, volt egy adventi koszorú - már nincs... Elintézte. Mondjuk én is megsértődnék, ha nem vinnének el egy névnapi buliba, ahol csupa olyan ember van, akiket szeretek és még egy tonna finom kaja is. :))

Szóval Bora jól van, főleg a nyári eseményekhez képest. Fizikailag meglepően jól, lelkileg is, kiegyensúlyozott, vidám, turbó, mint volt, intenzív mindenben.
Én így szeretem! :)