Tomi fényképez

Nyár óta Tomi folyton fotózni akar. Még nem valami jók a képei - bár úgyis fogalmazhatnánk, hogy (poszt)modern, absztrakt stílusban alkot - de azért néha összejön egy-egy kép, amin látszik is, hogy ki vagy mi volt a fotóalany. :)


A hétvégén ezeket a képeket csinálta:

 

Ez itt Nyuszi, aki az Ikeában ugrott a kocsinkba, és azóta is első számú kedvenc. Szerencsére jól kijön Kutyussal és Viktorral meg Viktóriával is (a tigriseink), meg a többi alvós állattal is. :)

 

Csodásan pozícionált kép, nem? :))

 

Érdekes fotóalany - Facebook és a Beagle Club, kár, hogy homály lett. Bár lehet, hogy direkt csinálta így, nehogy valami személyiségi jogok sérüljenek??

 

 

Itt belefért az egész laptop.

 

Na ez az egyik posztmodern remekmű - plafon? Kanapé? Valami testrész 2mm-ről? :)

 

"Színek és idomok"

 

 

 

Ennyit tettem most fel, pedig van még sok, főleg az absztrakt témában...

 

Thomas LOVES taking photos. He is mostly taking very postmodern-abstract pictures, but some turn out - well, let's say, traditional enough. He took pics of our rooms, my laptop and his new bunny rabit, his favourite sleeping buddy at the moment. :)

 

 

 

Boldog szülinapot, Mama!!

Anyukámat születésnapja alkalmábol sok szeretettel köszöntjük!! Reméljük, a kis csomag időben odaért!

 

Boldog szülinapot, Anya!!

 

 

Nekikészülődtünk, és belefogtunk a meglepetés készítésbe.

 

Nagyon kellett koncentrálni.

 

Ilyen nagyon.

"Anya, de ez a picike barna ez nagyon picike!"

Hát igen, kb. 8/0-ás méretűek voltak a kicsi barnák, a nagyobb hengerek meg úgy 4mm-esek. Tekintettel az apró kezecskékre, drótra (tigertail) fűztünk, mert tűt nem mertem neki adni, a fireline folyton elhajlott, a gumidamilunkat meg sehol se találtam.

 

Őstehetség, alig pár gyöngy után rájött, hogy így kell felböködni, pedig nem mutattam neki. :) Ő maga érzett rá, hogy talán könnyebb, mint kézzel ráhúzni a szálra a gyöngyöt. :) Mondjuk így is nagyon lassan ment, de nagyon kitartottunk! :)

 

Itt számolta, hogy mennyi van már (meglepetve tapasztaltam, hogy el tud számolni 23-ig magyarul, ott kicsit bekeverte a sorrendet, de másodszorra már teljesen jól sikerült, sőt, továbbment 39-ig, de a 40 helyett valami tök mást mondott :).)

 

Íme a mű!

"Anya. Szerintem a mamának nagyon fog tetszeni."

Megerősítettem, hogy szerintem is. :)

Amúgy le a kalappal, talán ha 3 centinyit fűztem én, a többit ő böködte. A sorrendet mondogattam neki, meg nyilván a kapcsot én csináltam rá, de nagyon ügyesen küzdött vele!

 

Ezek kerültek a csomagba. Én elküldtem a lándzsavirágom, mert megtetszett anyukámnak, mikor megcsináltam, a vasalós szívecskék pedig a hétvégén készültek. (A bal oldali mamáé, onnan tudni, hogy a jobb felső sarkában van egy kék gyöngy, aminek nagyobb a lukja, mint a többié, okés? Kizárásos alapon a másik a papáé. :) Szegény Borcsika most is kimaradt! Bocs, de azért akkor is imádunk, Borbi!

 

Puszilunk, Mama!!!

 

 

It is my mother's birthday today!! Thomas made a bracelet for her, we sent it and the other surprises per post. Happy birthday, mama!!!

Játék!

Most először sikerül ilyen online gyöngyös nyerős játékban részt vennem. Óóóóh, ha nekem kedvezne a szerencse!!

A kabosonokra pályázok, gyönyörűek!!

Moonsafari hirdette meg a játékot, itt:

http://moonsafaribeads.blogspot.hu/2012/08/moonsafari-beads-szulinapi-jatek.html


Remélem, sikerül!!

Hálószoba projekt - 3.

Radiátor!!

Derek és az öccse, Andrew, felszerelték ma a szép új radiátorunkat!

Derek and his brother Andrew put on the radiator today. Thanks Andrew for your help! :)

Poncius

Egyik reggel Tomi befejezte a kaját éppen, elvettem a tányérját, megdícsértem. Erre ő:

-Azt a Ponciusát! (Ld. még: Magyar népmesék: Ábelesz kóbelesz) - és vihog. :))
-Anya, azt mondtam, azt a Ponciusát! -én is nevetek, hogy milyen vicceset mond.
-Anya, de mi az hogy Ponciusát??

Próbalom elmagyarázni, hogy az olyan, mint hogy irgum-burgum, vagy hogy ejnye-bejnye, vagy a mindensegit. Erre ő elhűlve:
-Anya, akkor az csúnya beszéd!

Megnyugtattam, hogy azért ez még az elmegy kategória, főleg hogy a mesében írták, akkor nekünk is szabad mondani. :))

Másnap reggel pedig vidáman elrikkantotta magát:

-Ez jó kis csapatmunka volt!!

Aztán megkérdezte, mi az a csapatmunka. :) Vasárnap reggel mesét szokott nézni, a youtube-on keresek neki csodálatos történeteket, úgyis mint Bob a mester, Szirénázó szupercsapat, T-Rex expressz, Barney és barátai (?), Miki egér, stb. De népszerű a Bogyó és Babóca is nagyon, és teljesen lenyűgözte a Hófehérke (Disney) is. A lényeg: nézhet bármit, azt se bánom, ha sokáig, de csakis magyarul. Kb. 1 órát szokott mesézni, hát, ilyen okosságokat tanul, mint a "csapatmunka". :) Ma azt is közölte velem lefekvéskor:

-Én lehetek a város kapitánya.

Nem bánom, ha a mesékből tanul meg ilyesmit anélkül, hogy egyáltalán értené, mert olyan kis ügyes nyelvtanuló, mindig megkérdezi tőlem, ha nem ért egy szót, és okosan figyel egész addig, amíg sikerül elmagyaráznom, amit kérdez.

Hálószoba projekt - 1.

Múlt héten belevágtunk hát a nagy felújításba. Csütörtökön (míg Tomi beiskolázódott) elmentünk festékeket, ecseteket, mindenfélét, radiátort és ajtókat venni. Mindhárom emeleti ajtót kicseréltetjük, nem csak a hálóét.
Pénteken kipakoltam a szekrényeket, este pedig Derek szétszedte őket. Tomi pedig rettentően segített lehordani a darabokat a kertben, fáradhatatlanul végezte a "feladatait".:)
Szombaton nekifogtunk leszedni a tapétát. Szerencsére segítségünk is akadt: Évi (a magyar iskolás barátnőm, nem motoros Évi, aki a nagynéném :) vállalta, hogy vigyáz Tomira. Tomi nagyon jól érezte magát, játszótereztek, húslevest ebédelt, olvasgattak, pihengettek Évi olvasó szobájában, babzsákon ugrált, bújócskáztak, el volt kényeztetve, na. :)) Örömmel hallottam, hogy jógyerek volt. Mikor hazajött, akkor segített, hurcolt mindent fel-le a lépcsőn.
A tapétát egy kicsi kivétellel teljesen leszedtük szombaton, a fal se esett le mindenhol. Határeset volt, hogy mi kijavítgatjuk-e, vagy szakembert kell hívni, végül hívtunk hozzáértőt. El is jött, megleste a falat, mondta, hogy a felét újravakolná inkább, a másik felénél elég a javítás. Mondtuk, hogy jó. :)
Vasárnap Derek meg az öccse lekapták a radiártort, kipakoltuk a maradék cuccot, hogy a vakoló ember, Lorcan elférjen.
Ma meg is érkezett, és mire hazaértem, tükörsima vadiúj falak fogadtak! Nagyon szép lett, és nagyon olcsón megcsinálta megint. A nappalinkat és a lépcsőházat is ő csinálta, nagyon elégedettek vagyunk vele mindig. Most szépen szárad a fal.:)

A következő fázis lesz a plafon festés, elektromos dolgok beszerelése, új radiátor felszerelése. Én nagyon remélem, hogy ezek vasárnapig meglesznek.

Kedden jönnek az új ajtók, én meg kifestem a falakat, szerdára beütemeztem a szegélyek, ajtófélfák lepingálását. Ha ez mind sikerülne, akkor jövő hétvégén megvehetjük a lámpát, függönyt, új szekrényeket, polcokat.
És akkor már "csak" össze kell szerelni, visszapakolni a mindent, és kész is vagyunk! Hajrá!

Képek, főszerepben a falak.

 

Tapéta leszedve, ágy lefedve, vakolat leverve, vakolókellékek várják a mestert.

 

Derek leszedte az ajtót is erről a mindenes kis szekrénykéről, leolvaszotta róla  festéket, és meglepődve láttuk, hogy a ronda funérlemez alatt egy szép kis ajót bújik meg. Lefestjük és úgy kerül majd vissza.

 

Ez a fal a legrosszabb, itt még a fele vakolat fent van, amit később levertünk. Ezt, és egy másikat teljesen újra kell vakolni, a többit elég lesz javítani.

 

Radiátor leszedve, ez az egyik javítandó fal.

 

 

És itt a csodálatos, tükörsima, vadiúj száradó fal!! Nagyon szép lett újfent, Lorcan igazán érti a dolgát.

 

Itt az ablak mellett is megcsinálta a falat, az is nagyon lemálott.

 

Ez a teljesen újravakolt fal. Ír logika alapján a beépített szekrény alatti pallókat nem lakkozták le. (Minek is, úgyse látszik...) Itt már agyonsuvickolva látható, kb. 1 órát vakartam ezt a másfél négyzetmétert, vagy még tovább is? Szörnyű volt, szinte teljesen malter fedte, azalatt meg még ezeréves fekete kosz is. Még párszor áttörlöm majd, és aztán lelakkozzuk.

Apropó padlómosás: kb. 3 órát mostam a szobát. Ez kihúzódott 4 órára is, mert közben lefektettem Tomit, még a Hófehérkét is elolvastam. :) A kezeim majd letörnek, holnap garantált az izomláz...

 

Holnap felkerül a radiátor a helyére, így Derek gyorsan lefestette a falat, ahova felteszik majd. Ezt a falat csak javította Lorcan, ahol teljesen lejött a vakolat, így egy réteg festés után látszik, hol kell majd a pici kis hibákat megcsiszolni, és egy második réteget is festeni kell majd. Derek fejlámpával fest, mert kint már tök sötét volt, 9 körül, én is az utolsó órában ezzel a lámpával a fejemen sikáltam a padlót, kár, hogy magamat nem fotóztam le, igen vicces lehettem a mocskos ruhámban, négykézláb kúszva a fejlámpával. :))

 

Folyt. köv.

 

 

Bedroom project starting! As you can see from the pictures, we tore the bedroom apart. Wallpaper was taken off, wardrobes torn down, doorframes torched paintless, radiator removed. With the wallpaper came the plaster as well at some spots, so we got Lorcan in again, and he did a great job again, he fixed the walls in just a day! Thanks Lorcan, we are always very happy with your quick and great quality work. I scrubbed and scrubbed for 3 hours today, so the floor is nice and clean again after the plastering. In the meantime Derek prepared the wall for the new radiator, he sanded it a bit and put on a coat of paint. We finished after 9, as you can see, Derek even wears a head torch so he sees what he is doing. :) I scrubbed the last hour wearing the headtorch too. :)

To be continued...

Hálószoba projekt - 0.

Idén elérkeztünk az ötéves tervem utolsó előtti fázisához. Tomi szobája, a lépcsőház, majd a nappali után idén a hálónk kerül sorra. Jövőre pedig a kert szépül majd meg.

Néhány kép a hálónkról a felújítás előttről.

 

A fehér beépített szekrények helyett újakat veszünk, és nem is ebben a sarokban lesznek majd. (Az íróasztal nincs meg már, ezek a képek még a beköltözésünk előtt/alatt készültek, az asztalt az elődeink hagyták ránk.)

 

Ez a két fiókos szekrényke is hagyaték, most kerülnek majd ki végleg.

 

A használaton kívüli kandallónk, előtte szekrény lesz majd. Sajnos túl kicsi a szoba és a ház ahhoz, hogy a falfelületet ne használjuk ki. A földszinten van kandalló, a hálóba csak aludni járunk, fölösleges, sose gyújtanánk be. (Nem is nagyon szeretnék nyílt tűz mellett aludni... Fűteni meg ott a radiátor.)

 

A tolóajtós komód (szintén hagyaték) eddig a ruhásszekrényemben funkcionált polcként. Ha kész a felújítás, akkor leköltözik majd a faházba, szerszámosnak vagy valaminek. Az ágyunk eddig abban a sarokban volt, ahol az a kis polcocska van a  falon, az új szobában új helye lesz.

 

 

We started to do up our bedroom. These are the old photos from the time when we were just moving in, so we can see how it all looked like "before". :)

 

Team night out

Negyedévente a munkahelyi csoportommal valami programra megyünk. A cél gondolom egymás megismerése, csapatépítés, együtt szórakozás, stb, sajnos ezek kötelezően ajánlottak, magyarán igen jó indok kell, hogy valaki ne akarjon részt venni.
Többnyire sikerül érdekes, élvezhető dolgokat csinálni. (Vannak olyan csoportok is, akik mindig csak vacsizni mennek, és ez elég feszült, merev, unalmas tud lenni: végülis az ember egész nap, minden nap együtt van a kollégákkal, és sajnos nem mindig a legjobb barátaival dolgozik. Eleinte még jól ezek a kis kimenők, de 5 év után már mindenkit ismerek annyira, hogy ne akarjak/tudjak egész este felszínes társalgást folytatni velük, mert mindent tudok, amit tudni akarok, és mert sokkal jobban is el tudom tölteni az időmet, minthogy jópofizzak olyanokkal, akiket esetleg egyáltalán nem kedvelek.) Na de szerencsére a mi csoportunkban nem én vagyok az egyetlen, aki így érez, ezért a programok többnyire elég izgalmasak, érdekesek, nem unatkozunk egy tál kaja mellett. Voltunk már falat mászni, színházban musicalt nézni, tengeren hajókázni, kézműveskedni, és most lovagolni!

Jó volt, bár a lovam nem kifejezetten működött velem együtt, folyton ügetni akart velem, ami így 18 év távlatából (kb. akkor ügettem utoljára, lovon se ültem vagy 10 éve) elég gyatrán ment. Hegynek fel még hagyján, egész meg voltam elégedve magammal, hogy nemhogy nem esek le, de még élvezem is azt a pár métert, amíg Divo őszemtelensége behozta az előtte haladó lovat, de hegynek le ijesztő volt. Ennyit az életúnt, fásult lovakról, akiket még lépésre is úgy kell noszogatni. Hát, Divo - ő volt az én lovam - inkább azt a nézetet követheti, hogy ha valahova gyorsan is el lehet jutni, akkor mit totyogjunk lépésben... Ezen kívül az egyik kísérő lovász lány bizalmasan közölte, hogy a lovarda kb. 30 lova közül Divo a legszemtelenebb, legrendetlenebb. Köszi. :) Volt emiatt pár érdekes helyzet, de végülis nem volt rossz. Bár azt hiszem, kilovagoltam magam pár évre előre...

Pár kép az eseményről:

 

A sárga lovon ülök (mint megtudtam, ez a szín nem "sárga", hanem ez a palomino), igen, ennyivel kisebb a ló is meg én is az előttünk menő Maiknál és Apollo nevű lovánál. Apollo még a várakozás alatt nagyon szeretett volna megismerkedni velem a boxából, különös tekintettel a zsebeimre, a hátizsákomra, majd mivel ezek üresek voltak, a hajam is nagyon érdekelni kezdte, egy adott pillanatban kezdte megrágni a fonatomat. :)

 

Divo

 

Itt indultunk ki terepre

 

 

Felmentünk a dombon, a fenyőerdőbe, majd pedig egy erdei kis autóúton egészen a tetőre, ott tettünk egy trükkös kanyart (trükkös volt, mert elég mocsaras volt, egy kicsi ösvényen kellett menni, és oldalt nagyon ízletes füvecskék voltak, amiktől a lovakat elég nehéz volt távoltartani, és előre ösztökélni. )

We spent our last team night out horse riding.

Első nap az iskolában!

Ma reggel (és a héten már minden reggel) nagy izgalommal ébredtünk. Elérkezett a nagy nap, az első nap a "nagy iskolában"! Itt "big school"-nak hívják az első osztályt, vagyis a junior infant osztályt, ahova Tomi ma ment először, mert az átlag gyerek ezelőtt pre-schoolba, vagyis előkészítőbe járt, amikor "még kicsi fiú/lány" volt - mert már most olyan nagy. :))) Tomit ez annyira nem érintette, mert ő már 9 hónapos kora óta intézményesítve van ugyebár, de sok gyerek volt az osztályában, aki valóban csak az 1 évig tartó pre-school-ba járt eddig, napi 3 órácskában. És mivel ez nem is kötelező, volt olyan gyerek is, aki most először maradt anya-apa-nagyszülő nélkül. Akármennyire is sajnálom néha, hogy Tomi nem velem töltötte a napjait már olyan régóta, a mai nap örültem neki. Büszkén (mondjuk azért a kezemet nagyon erősen szorítva), mosolyogva, bátran indult a suliba, boldogan (és kicsit megkönnyebbülten) szaladt oda Danny-hez, az osztálytársához, akivel az oviba évek óta együtt jár, holnap pedig már Aidan is csatlakozik majd hozzájuk.

Itt van a nagy iskolás:

 

....és kilép az ajtón :)

 

pózol is :)

 

Egyből feltalálták magukat (Danny a kabátban), leültek olvasni, játszani.

 

Elköszöntünk, puszi, ölelés, úgy maradt ott, mintha mindig is ezt csinálta volna.

Annyira jól sikerült az első nap, hogy haza se jött, mikor érte mentünk, Louise is jött (az egyik óvónéni, ő fogja őket elhozni a napközibe, ami az eddigi óvodája tulajdonképpen), akkor úgy döntött, Danny-vel együtt megy ő is napközibe. Elkísértük őket  a kapuig, de ott is azt mondta, ő bizony megy Louise-zal. Hát nem bántam, örülök, hogy ilyen flottul ment a váltás. Később biztosan lesz majd még egy kis nyifogás, hogy inkább haza akar jönni, de hát akkor én már dolgozok majd. Jobb ez így, beleszokik az újdonság izgalmával a helyzetbe, és mire eszébe jutna panaszkodni, már rég rutinná vált a dolog.
Így most várjuk, hogy érte menjünk, és meghallgassuk a beszámolót.

Elöljáróban csak annyit, hogy a tanító néni egyből megdícsérte, hogy milyen ügyes, okos, azonnal elmesélt mindent, magyarázott, kommunikált. Ennek nagyon örülök, és csak egy aprócska balsejtelmem van, hogy ebből a talpraesett kommunikálásból lesznek még gondok. :DDD (Nem akarok célozgatni, de anno 2 talpraesett kommunikálós kislányt a 2. napon úgy szétültetett Éva néni az eső osztályban, mint annak a rendje, ehemm ehemm, Ildikém!! :)))



Thomas had his first day in big school!! He was all excited in the morning, happy to put on his uniform, very proud to step out of the house with his cool schoolbag, even posed and smiled for photos, and then off he went, very determined and all set for school. In the schoolyard he held on rather tight to my hand, but put on a brave face, and went up to his class as a real big boy. He was delighted (and rather relieved I guess) to see Danny, a friend from his creche, who is his classmate now. They went in to class together, sat down at a table and started to find books and toys straight away. I was so glad there was no shyness, tears, fear, any of that sort of thing, as there was a good few children, who had hard time saying bye to their parents or grandparents.
We went to collect him after school, and he was very happy to see us and Louise as well - Louise will collect them from creche to take them back for after school -, and he decided he wants to go with Louise and Danny and be an afterschooler rather than come home with us. So off he went again, our big boy.
We are very proud of him, his teacher said he was great, chatting away, answering all questions very nicely, not a bother to him. I have a slight suspicion, this might present a tiny bit of problem later, first day "brilliant and great, a little star", then as the weeks pass and he still speaks so much and even more, he turns into "chatterbox". :)) (....kind of speaking from experience here...)
So that was his first day, I'm only waiting now for the evening, when he gets home and we can get all the news from him in detail.

2012.08.30.

 

Sok szerencsét!!!

Good luck!!!