Első nap az iskolában!

Ma reggel (és a héten már minden reggel) nagy izgalommal ébredtünk. Elérkezett a nagy nap, az első nap a "nagy iskolában"! Itt "big school"-nak hívják az első osztályt, vagyis a junior infant osztályt, ahova Tomi ma ment először, mert az átlag gyerek ezelőtt pre-schoolba, vagyis előkészítőbe járt, amikor "még kicsi fiú/lány" volt - mert már most olyan nagy. :))) Tomit ez annyira nem érintette, mert ő már 9 hónapos kora óta intézményesítve van ugyebár, de sok gyerek volt az osztályában, aki valóban csak az 1 évig tartó pre-school-ba járt eddig, napi 3 órácskában. És mivel ez nem is kötelező, volt olyan gyerek is, aki most először maradt anya-apa-nagyszülő nélkül. Akármennyire is sajnálom néha, hogy Tomi nem velem töltötte a napjait már olyan régóta, a mai nap örültem neki. Büszkén (mondjuk azért a kezemet nagyon erősen szorítva), mosolyogva, bátran indult a suliba, boldogan (és kicsit megkönnyebbülten) szaladt oda Danny-hez, az osztálytársához, akivel az oviba évek óta együtt jár, holnap pedig már Aidan is csatlakozik majd hozzájuk.

Itt van a nagy iskolás:

 

....és kilép az ajtón :)

 

pózol is :)

 

Egyből feltalálták magukat (Danny a kabátban), leültek olvasni, játszani.

 

Elköszöntünk, puszi, ölelés, úgy maradt ott, mintha mindig is ezt csinálta volna.

Annyira jól sikerült az első nap, hogy haza se jött, mikor érte mentünk, Louise is jött (az egyik óvónéni, ő fogja őket elhozni a napközibe, ami az eddigi óvodája tulajdonképpen), akkor úgy döntött, Danny-vel együtt megy ő is napközibe. Elkísértük őket  a kapuig, de ott is azt mondta, ő bizony megy Louise-zal. Hát nem bántam, örülök, hogy ilyen flottul ment a váltás. Később biztosan lesz majd még egy kis nyifogás, hogy inkább haza akar jönni, de hát akkor én már dolgozok majd. Jobb ez így, beleszokik az újdonság izgalmával a helyzetbe, és mire eszébe jutna panaszkodni, már rég rutinná vált a dolog.
Így most várjuk, hogy érte menjünk, és meghallgassuk a beszámolót.

Elöljáróban csak annyit, hogy a tanító néni egyből megdícsérte, hogy milyen ügyes, okos, azonnal elmesélt mindent, magyarázott, kommunikált. Ennek nagyon örülök, és csak egy aprócska balsejtelmem van, hogy ebből a talpraesett kommunikálásból lesznek még gondok. :DDD (Nem akarok célozgatni, de anno 2 talpraesett kommunikálós kislányt a 2. napon úgy szétültetett Éva néni az eső osztályban, mint annak a rendje, ehemm ehemm, Ildikém!! :)))



Thomas had his first day in big school!! He was all excited in the morning, happy to put on his uniform, very proud to step out of the house with his cool schoolbag, even posed and smiled for photos, and then off he went, very determined and all set for school. In the schoolyard he held on rather tight to my hand, but put on a brave face, and went up to his class as a real big boy. He was delighted (and rather relieved I guess) to see Danny, a friend from his creche, who is his classmate now. They went in to class together, sat down at a table and started to find books and toys straight away. I was so glad there was no shyness, tears, fear, any of that sort of thing, as there was a good few children, who had hard time saying bye to their parents or grandparents.
We went to collect him after school, and he was very happy to see us and Louise as well - Louise will collect them from creche to take them back for after school -, and he decided he wants to go with Louise and Danny and be an afterschooler rather than come home with us. So off he went again, our big boy.
We are very proud of him, his teacher said he was great, chatting away, answering all questions very nicely, not a bother to him. I have a slight suspicion, this might present a tiny bit of problem later, first day "brilliant and great, a little star", then as the weeks pass and he still speaks so much and even more, he turns into "chatterbox". :)) (....kind of speaking from experience here...)
So that was his first day, I'm only waiting now for the evening, when he gets home and we can get all the news from him in detail.