Karácsonyi koncert

Nagy izgalmak közepette, de hazaértem a koncertre a kórházból. Annyit vinnyogtam nekik, hogy de pedig nekem mennem kell oda, hogy csak a fél neurológiai osztály kívánt sok szerencsét Tominak, mikor eltávoztam. :)

A műsor nagyon jól sikerült, a gyerekek kitettek magukért, nagyon édesek, lelkesek voltak. (Szegény Ms. McCarthy saját bevallása szerint is csodálatos szereplés volt, főleg ahhoz képest, hogy még a főpróba is katasztrofális volt, a gyerekek egymást gyilkolták a színpadon gyakorlás helyett. Kedd estére összekapták magukat, egyedül egy dalban csúszott el ide-oda a szöveg, ének, zongora, de ez mit sem rontott az előadás összességén, szupercukik voltak így is!)

Tomi nyitotta meg a műsort, ami Dublin írfoci csapatáról szólt, annak tiszteletére, hogy megnyerték idén a Sam Maguire kupát. Sajnos a mondott szövegek legtöbbjét nem értettem, voltak benne buzdító szurkolói dalok is, és a fő attrakció a végén a Molly Malone dal. Minden szuperül sikerült, szépen viselkedtek, nézték Ms. McCarthy-t, mint az atyaúristent, tudta minden egyes gyerek a szövegét, bátrak, vidámak voltak. Le a kalappal!

 

Bevonultak, Tomi balról a második

 

Tomi üdvözölte a közönséget a 6. terem és Ms. McCarthy nevében

 

Éneklős

 

Még mondott kétszer szöveget. 

(Keze a zsebében, végig. :D)

 

Tomi barátja, Dani.

 

Az osztály másik fele

 

In Dublin's fair city,

Where the girls are so pretty,

I first set my eyes on sweet Molly Malone...

  

"Alive, alive, oh,

Alive, alive, oh,"

Tomi nagyon ügyes volt, nagyon büszkék voltunk rá! (Ms. McCarthy meg azért tud valamit... ;)

És itt van a dalszöveg, hátha valaki ismeri és énekelgetni akar. :D

In Dublin's fair city,

Where the girls are so pretty,

I first set my eyes on sweet Molly Malone,

As she wheeled her wheel-barrow,

Through streets broad and narrow,

Crying, "Cockles and mussels, alive, alive, oh!"

"Alive, alive, oh,

Alive, alive, oh,"

Crying "Cockles and mussels, alive, alive, oh".

She was a fishmonger,

But sure 'twas no wonder,

For so were her father and mother before,

And they each wheeled their barrows,

Through streets broad and narrow,

Crying, "Cockles and mussels, alive, alive, oh!"

(chorus)

She died of a fever,

And none could save her,

And that was the end of sweet Molly Malone.

But her ghost wheels her barrow,

Through streets broad and narrow,

Crying, "Cockles and mussels, alive, alive, oh!"

 

(chorus)