Borcsi love :)

Tomi nagyon szereti Borcsi kutyát mostanában.
Borcsa pedig nagyon szereti, ha őt szeretik. :))

Thomas loves Bora, our dog very much this time. And Bora loves being loved. :)

Néger kocka

Ezt a bejegyzést Mamának írom.

Szegényt mindig kényszerítem, hogy nekem néger kockát süssön, ami a nagy kedvencem. Nem szereti sütni (állítólag enni se), de nem hagyom békén, amíg meg nem süti nekem, akárhányszor jövünk haza. Hiába, nem tudok ellenállni neki!

A mamák sorsa pedig úgy látszik ilyen, hogy szegény távoli unokáikat gyorsan kényeztetik egy kicsit, ha végre hazajönnek. :) Akkor is, ha már egy kicsit elmúltak 4 évesek. :)

A néger kocka a legjobb dolog, és főleg azért, mert mindig tudom, hogy számíthatok arra, hogy bár nagyon szid engem a Mama, de akkor is megsüti nekem! Nagyon jó egy kicsit ilyenkor megint gyereknek, unokának lenni. :)

Köszi Mama!!!!
Puszi!!

A néger kockám. :)

This cake is from my Granny. I always ask her to bake some for me, and she always does it, even though he supposedly hates both baking and eating it. :) It is kind of a symbol for me for coming home and our little special connection with my Granny! I always look forward to it, it makes me feel like a grandchild and a child being pampered again. :)

Hó

A mai napra is jutott kaland, egészen szokatlan márciusban!

And, a very unusual March-adventure for today....

HAPPY BIRTHDAY DEREK!!!

We love you very much!!

Dunaföldvár

Tegnap éjjel megérkeztünk Magyarországra.
Ma pedig ebédre voltunk hivatalosak (Dédi)mamához. A menü előre rendelt volt: a dédunokának húsleves - 3 rendes nagy tányérral evett meg, kitett magáért. :) A drága unokának (én) pedig káposztás tészta és négerkocka. Én is megtettem a magamét, úgy látszik, Kistesó is szereti Dédi főztjét, nagyon jól esett minden!

Utána, míg én gyöngyöt fűztem nagynénémmel, Tomi felfedező körútra ment a nagyszüleivel.

Ilyen szépeket láttak:

Öreg templom

The Old Church

Várkapu

Gate to the castle

Vár

The castle, after which the village was named.

Kilátása Dunára és a Kálvária-dombra

View with the Danube in the back

Régi várfal maradvány

Old castle wall

Magyar László dunaföldvári lakos Afrika kutató szobra

Native from Dunaföldvár, an Africa discoverer from the last century or even earlier. László Magyar.

A zsákmány. Hazacipelte a botot, meg egy féltéglát is...

The treasure. He carried this stick all the way back to the house, along with half a brick.

We arrived last night in Hungary. It was very late, so after a quick dinner we just went to bed. Today we went to see (Great-)granny, she had us there for lunch. Always a success, we love her cooking. It was very nice, we were happy to see each other. After lunch I stayed in for some beading with my auntie, and Thomas  went to discover Dunaföldvár, my Granny's hometown. (For more info on this lovely little town click HERE.) He really enjoyed it despite the freezing weather, as you can see it on the photos. :)

Almost-birthday

Előszülinapoztunk ma. Dereknek hétfőn lesz a szülinapja, de akkor mi már nem leszünk itt, így ma köszöntöttük meg.

Sütöttem neki palacsinta tortát, Tomival pedig saját tervezésű képeslapot készítettünk. Az egész Tomi ötlete volt, én egyedül a mackót vágtam ki (ő találta ki), meg egy papírra előírtam neki a szöveget, hogy mit írjon. Amúgy minden mást tök egyedül csinált. Ja, a ragasztásnál segítettem, mert egy béna folyós ragasztónk van csak, nem akartam, hogy minden olyan legyen. :)

A palacsinták közt friss eper szeletek vannak, csokival leöntve. :)

A másik pedig citromos-cukros, ahogy az írek szeretik.

Mackó repülős pólóban

Ez kicsit béna fotó lett, de egy torta van a képen, meg aláírva, hogy Thomas, Anya (na itt segítettem a ny miatt), és Baba. :)

Derek's birthday is on Monday. We gave him his surprises today, my pancake-cake(s) and Thomas's specially designed card. The first cake is filled with strawberries, the second is a classic lemon-sugar one.
Thomas worked a lot on the card, he designed, what should be on it, and apart from me cutting out the teddy and writing the greetings on a separate paper, he did the whole thong all alone, even the writing. The names under the birthday cake (it is a birthday cake, just very hard to see on the photo) he wrote all alone. I only helped him to spell ANYA (mom in Hungarian), as he doesn't know the Hungarian letters and spelling yet. :)

Happy birthday, Derek! :) xxx

Kistornász

Kedden volt Tomi első torna vizsgája. Letelt a negyedéves kurzus, amire januárban kezdett járni, minden ilyen végén van egy kis vizsga, ahol különböző szinteket kell teljesíteni a gyerekeknek.

Tomi nagyon ügyes volt, mindent meg tudott csinálni, amit kell, vagy legalábbis az edző néni elfogadta neki, kipipálta neki, ahogy ő tudja. :) (Pl. zárt, nyújtott lábra nem tud teljesen ráhajolni, de legalább felfogja, azt kell csinálni. Van olyan kisgyerek, aki nem, olyan kis bénák, tök cukik. :) Tominak a karkörzés nem megy, csak hadonász, mint egy madárijesztő. És a csípőkörzés az minden csak nem csípő, meg körzés, nagyon viccesen csinálja. De szerencsére ez nem követelmény. :)

Kapott oklevelet is, itt van:

Bukfenc előre-prímán megy. Hátra is. Előre hajlás - nem annyira megy. Hídhoz előkészítés megy. Oldal sasszé - háááát, ugrál, na. :) Sprint -  na ez nagyon megy. Magasról leugrás és érkezés - jól megy. (Itthon gyakorolja a kanapé karfáról...) Korláton lógás, támasztás, segítséggel átpördülés - nagyon megy (ezt meg se nézte neki az edző, mert ez a gyakorlásokkor is nagyon jól ment neki.) Gerendán lábujjhegyen 5 lépés, majd leugrás - megy.

Csak így tovább! :)

Thomas had his first gymnastics exam on Tuesday. He passed all the 10 things he was required to do, so he got 'honours' award.
Congratulations, keep up the great work! :)

Szt. Patrik napja

Március 17-e Szent Patrik ünnepe Írországban. (Itt lehet olvasni róla magyarul és bővebben angolul.)


Tomiék az iskolában nem vitték túlzásba az ünneplést, egy zöld lóherés fejdíszt készítettek (ezt mi ablakdísszé alakítottuk), de még csak zöldben se kellett menni. Ő vitt egy másik fejre valót, mi készítettük, egy szivárvány van rajta. A többi gyerek is vitt ezt-azt. Nem tudom, mennyit foglalkoztak az üggyel, szerintem nem sokat, vagy nem túl nagy sikerrel, mert meglepetve tapasztaltam, hogy Tominak fogalma sincs arról, hogy Szt. Patrik valós személy volt, és egy pap. Szerintem ennyit illett volna tudnia. Ő meg nemhogy nem tudta, de meg volt győződve, hogy Szt. Patrik egy Leprechaun. (Leprechaunokról leírás itt.) A nap folyamán többször tisztáztuk, hogy ki kicsoda, hát remélem, felfogta...

A szombatot patrikos dolgok készítésével töltöttük. A kör elég tág, gyakorlatilag Patriktól az ír trikoloron át a szivárványig meg a Leprechaunokig minden ide tartozik, ami ír, mi bőven teljesítettük is a feladatot. Tomi nemhogy jól bírta a gyártást, de direkt kérte, hogy még és még csináljunk mindent, sokat! Tetszett neki, majd 3 óra alkotás után fáradt bele csak, de még akkor se akarta abbahagyni, csak már nem bírta kézzel, türelemmel. Este folytattuk, így szuper gyűjtemény díszíti az ablakainkat és a ház belsejét is.

Ez a szivárványos fejdísz még pénteken reggel készült, Tomi el is vitte nagy boldogan a suliba. :)

A Leprechaun bábu, a huszárkához hasonlóan mozog keze-lába.

Ezt az oviban kezdte, majd itthon befejezte, és nagyon gondosan odakörmölte (másolta) az aljára, hogy Boldog Szt. Patrik napot!

Készülnek a lóherés fejdíszek, mindjárt kettő is.

Sokat segített a kivágásban is, meg a színezésben is, nagyon kis kitartó volt!

Ez pedig Szt. Patrik, hogy ne keverjük már össze a leprechaunnal. A neten találtunk egy képet, és mindketten a saját papírunkra rajzoltuk. Vagyis Tomi nézte, hogy én hogy csinálom lépésről lépésre, de teljesen egyedül rajzolta, színezte, írta az egészet, kivéve a csillagot, az negyedszerre se sikerült sajnos, így kérte, hogy segítsek. 

A remekműveinket (és még párat, amiről nem készült közeli fénykép) kitettük az ablakba:

Az ablak tetején látható zászlósor egy 10m hosszú füzér, ami végigmegy az egész nappalinkon, majd a konyhán is a hátsó ajtóig. :)

Nagyon szorgalmasak voltunk, elégedettek lehetünk az eredménnyel! :)

It is St. Patrick's Day today. While poor Derek was in work yesterday, we decorated the house with Thomas. We did lots of different crafts projects, he was really eager to do more and more, even when his hands got tired and his patience was worn out. :) I think he did a great job cutting and gluing, I'm especially proud of his drawing of St. Patrick - we found a 'how to draw' picture online, and he watched me step by step how to do it, but he did it all alone. And the shiny shamrock and the little star and heart was his own idea. :) Well done, Thomas! 

We also clarified the issue of St. Patrick vs. Leprechaun - he thought the Leprechaun (i.e. the kobold-looking little man is Patrick! He had no idea, Patrick was a real person and a priest. So either he didn't pay attention in school, or they didn't really do anything for Paddy's day. I was a bit surprised, they didn't even need to put on anything green, and the only thing he brought home was a shamrock headdress. (As it got squashed on the way and was too big for him anyway, we recycled it into a window decoration. :) We made 3 other headdresses that look way cooler anyway.

I think we did a great job - it took us most of the day -, the house looks really nice. :) I only wish the weather would be nicer and instead of rain, sleet and snow we would have lovely spring sunshine...

Otthon ülős szombat

Ma se magyar iskola, se egyéb program nem volt, Derek dolgozott, így Tomival kettesben töltöttük a napot.
Nagyon sok mindent nem akartam csinálni, kivéve a Szt. Patrik napi előkészületeket (dekoráció készítése, kézműveskedés), mert eléggé elfáradtam a héten.
Tominak se volt kedve sehova menni, így végül "semmit csináltunk", mint AnnaPetiGergőék a mesekönyvben. :)

Képes beszámoló a napunkról:

Ezzel a képpel indult a napunk, Tomi vette észre, hogy a besütő nap egy szivecskét árnyékolt a kaktuszunkból. :)

Ez pedig itt a nőnapi virágom, amit kínálat hiányában nem vettünk meg múlt héten, csak most. (Akkor ronda és borzalmasan drága virágok voltak csak, nem kértem. Most pedig 2 csokor tulipánt is kaptam, az írisz pedig Tomié, aki éppen a lila korszakát éli, már ami a virágokat illeti.)

A magyar iskolában elültetett magok, ilyen szépen kinőttek 1 hét alatt!

Ez egy karkötő, amit Tomi teljesen egyedül, saját ötletből vágott-ragasztott-színezett nekem. 

Nagyon örültem neki, természetesen!!

Ugye milyen jól áll??

Az ebédünk. Barátfüle! A magyar boltban szereztem, ma húsleves után fogyasztottuk másodiknak-desszertnek, isteni jó volt. Tominak is ízlett, repetázott is az este.

Délután csendespihenőt tartottunk, Tomi mesét nézett, én talán aludtam is vagy 5-10 percet. Utána pedig kimentünk labdázni, kipróbáltuk az új hurley ütőjét, ugróiskolát rajzoltunk, célba dobtunk, eláztunk, szaladtunk be, az ajtóban vártuk, hogy elmenjen a jégeső és újra süssön a nap. Tipikus ír délután. :)

Itt dob célba.

A szép kis kitartó nárciszaim, amik már harmadszorra nyílnak ki az igen mostoha körülmények között tartott függőkosárkában. Szívós kis növény, az biztos!

Mindent összevetve jó kis nap volt, pedig semmi különlegeset nem csináltunk, és jól el is fáradtunk (én legalábbis). És még 2 nap hétvége, hurrá!


Today we didn't do anything. Anything outside the house that is. Derek was in work, Thomas and me spent the day preparing for Paddy's Day, and in the craft breaks we just enjoyed doing nothing special. We did our chores too, but rewarded ourselves with yummy lunch (thank you Hungarian shop!), went out to the garden to play ball in the sunshine, we even tried Thomas's new hurley. I made him a hopscotch, we drew on the wall with crayons and admired my lovely little daffodils. 
On the first few pics there are just snapshots from our day: Thomas noticed that the cactus has a heart-shaped shadow, I took a photo of my flowers we got on Friday, and Thomas made me a paper bracelet - all his design, cutting and gluing, I think it looks great, I was very happy about it. :)

It was a nice day, even though I was wrecked at the end of it. :)

22. hét

Tegnap voltunk a nagy ultrahangon. Mindent rendben találtak, a baba kicsit kisebb, mint kellene, emiatt gyakrabban kell valószínűleg majd nézegetni, hogy fejlődik-e továbbra is rendesen.

Amúgy mindene megvan - annyira, hogy kisfiú. :) Szóval nem jöttek be a megérzéseim, én 100%-ra, vagy legalább 99,9%-ra biztos voltam benne, hogy lány. Olyannyira, hogy tegnap este neveken töprengve is szinte csak lány nevekre tudtam gondolni, hiába mondták tegnap, hogy fiú, és láttam saját szememmel is a "bizonyítékot". Na pont emiatt akartam tudni, hogy legyen időm hozzászokni, hogy kisfiú. (Okos kollegák egyből lecsaptak, hogy naaa, és csalódott voltál??? NEM. Nem mondom, hogy örülnék, ha mégis lány lenne, meg nagyon fura, hogy rosszul éreztem, de kit érdekel, hogy mi a végeredmény, csak rendben meglegyen, nem?? Hülyét kapok az ilyenektől.)

Elég nehezen lehetett a gyermeket vizsgálni - ugyanis a kezeit nem nagyon volt hajlandó a mellkasa elől elvenni, a lábait pedig felváltva dugdosta a szájába, nyalogatta, vagy a feje fölé tartotta. :) Nem is értem, hogy hogy lehet ez kényelmes póz, de annyira rossz nem lehet neki, mert szinte a teljes UH alatt (25-30 perc) ebben a pozitúrában volt, ha ki is mozdult, akkor is rövidesen újra a szájába tolta a lábujjait. :)
Az UH-t se nagyon díjjazta, amikor épp nem nyújtó gyakorlatozott, akkor erősen döfölte az UH készüléket. :)

3 képet kaptunk, lefotóztam őket:

Fej, egy kis aggyal, meg jóóó nagy pocival

Head with a little brain and a biiig tummy.

Az orra előtt-fölött az a valami az a lába...

That little thing above his nose is his foot...

Itt talán jobban látszik, kb. a homlok fölött halványan rajzolódó lábujjak. Nem, nem a fejéből nő ki a lába, megnéztük!! :)

Maybe here more visible: just about the forehead the faint silhouette of tiny toes, No, his feet don't grow out of his head, we got that checked. :))

So we went to the 22. week scan today. Baby is doing OK, he is a bit small for his age, so he needs to be monitored a bit more frequently. No probs, next check up very soon in Hungary. He - yes, it's a boy again! - was very active, he was doing gymnastics all the time, feet constantly in his mouth or above his head. He wasn't very happy about the scan, kept banging against the scan device, and refused for a while to show his heart as well, he kept covering it with his hands. :)

So my feelings were wrong - I was nearly 100% sure it is a girl this time. In fact I still feel it is a girl, very weird... It was quite obvious, he is a boy though, but just to make things sure, we'll check again at the next scan. :)