Bray - repülő show

Tegnap kirándulni voltunk a tengerparton. Bray-ben volt repülő show. Tavaly lemaradtunk, mert épp aznap repültünk Magyarországra, de mivel 2 éve nagyon tetszett, idén semmiképp sem akartuk kihagyni!

Érdemes is volt elmenni, igazán jó hangulat volt, ezerféle vidámparki játék, kicsiknek is, dodzsem, óriás kerék, stb., és persze a lényeg: 2 órás légi bemutató. Tomit idén főképp a vidámpark járművei vonzották - eddig félt tőlük, nem akart semmire se felülni, most viszont szinte mindenre. A kicsiknek való körhintákból jópárat kipróbált, apával pedig dodzsemezett és óriáskerekezett is!

Nekünk meg nagyon tetszettek a repcsik, volt kicsi-nagy, gyors-lassú, szárnyas és propelleres, mindenféle.

Néhány (béna) kép ízelítőnek - sajnos a mi kicsi gépünkkel nem lehet jobb képeket csinálni, főleg ha pont a nézőkére süt a nap, vagyis nem látom, mit fotózok. :)

Itt még csak vártuk a repcsiket, Tomi elfogyasztotta boldogan a meglepi kukoricát, mindjárt 2 csővel. :)

Ez pedig a mamától kapott repülős chips, amit múlt vasárnap (tényleg csak 1 hete volt?!) a repülőútra kapott Tomi, de elfelejtette, így most ette meg. :)

Cipőtolvaj!!!!

A legelső repcsi, ami megjelent az égen, ezt a feliratot húzta:

Yum, hozzám jössz?

Nagyon remélem, hogy Yum igent mondott, mindenki olvadozott a tengerparton. :)

Update: Most találtam meg a hírt: Yum egy férfi becneve, és igent mondott a barátnőjének! :) Hurrá! :)

És elindult a bemutató: az Aerlingus nosztalgia színűre festett A320-asa

Tengerpart :)

Mentőhelikopter

Tomi és az Aerlingus szokványos színben.

Mikor Tomi már nagyon unta a repcsiket, Derek elvitte körhintázni. Felültek erre az óriás kerékre is, felhívtak és integettünk.

Tomi elragadta a fényképezőmet, és mindent fényképezett, többek között ezt a lányt is, aki mellettünk telepedett le a pasijával. A lány visszafényképezte Tomit. :)

Ezek az ír légierő gépei

Ez pedig szintén katonai jármű, nagyon érdekes volt! Ez volt a legjobb szerintem, lenyűgöző trükköket tud csinálni, függőlegesen, fejjel lefele, farokkal lefele, oldalra, hátrafele tud repülni, bemutatta a sebességét is, félelmetes egy gép!

Hát ennyire futotta a képes beszámolóból. A neten kutattam és találtam még képeket (nem az enyémek, csak belinkelem) itt és itt:

Anyukámnak pedig ezúton is boldog névnapot, tegnap volt neki! :)

We went to Bray to see the air show yesterday. :)

Egyenruha

Nagy nap a mai: Tomi megkapta élete első egyenruháját! Szeptembertől minden nap ebbe fog felöltözni, hogy iskolába indulhasson. (Írországban a gyerekek 4 éves kortól iskolás korúak, ha betöltik a 4. életévüket jún. 30-ig. Az első 2 évben még csak ovi jellegű oktatás van, nem is első vagy második osztály a neve, hanem junior infant és senior infant - nem tudom, hogy lehet ezt találóan lefordítani, a junior ugye ifjú, ifi, a senior pedig időst jelent, az infant pedig csecsemőt, kisgyermeket. Mindegy, szóval kiscsoportos iskolás lesz. :) A senior infant után pedig első osztályos majd, holott az neki már a 3. iskolaéve lesz.)

Itt a legtöbb iskolában kötelező az egyenruha. Én annyira nem vagyok híve. Nyilván nagyon egyszerű reggelente felöltöztetni, hiszen minden nap ugyanabban megy, csak arra kell figyelni, hogy amikor torna óra van, akkor a torna cuccban megy egész napra. De tőlem valahogy idegen, hogy minden gyerek ugyanúgy fog kinézni, és unalmas is, hogy minden nap ugyanazt kell hordania. Arról nem beszélve, hogy ugyanúgy meg kell venni a rendes ruháit is, hétvégére, és nyilván hétköznap estére is. Mondjuk legalább annyi megnyugvásom lehet, hogy ilyen piciknek még nem követelik meg az igen otromba egyencipőt (biztos lehet másmilyen utcai cipőben is járni, de én nagyon sok diákon látom ezt a nem túl attraktív, de annál ócskább cipőt - már novemberben teljesen szét van taposva a sarkuk, ki-be dől benne még a nagyok bokája is, szóval nem túl strapabíró és egészséges cipő, de legalább ronda.), sőt a fiúknak a zokni is mindegy, milyen, legalább ennyi szabadságot kaptunk. :) Lányoknak a zokni meg van szabva, mert nekik térdtől lefele kilátszik a lábuk a szoknyából, ruhácskából.  Hát ennyit az egyenruháról.

Ma felkerekedtünk, hogy megvegyük a ruháit. :)

Ez az iskola címere

És íme a kis-nagy iskolás, uzsonnás táskával felszerelkezve!

Az iskola táskát és a tankönyveket még nem szereztük be.

Ez pedig a torna ruhája

Thomas got his first school uniform today! :)

Futóbicikli

Pécsett Tomi kipróbálta Katika futóbringáját. Először kicsit bizonytalanul ment rajta, de 5 perc múlva már igazán élvezte! Ügyesen irányította, és percről percre biztonságosabban ment rajta. Elhatároztam, hogy megajándékozom egy ilyennel én is, mert szerintem nagyon sokat fog könnyíteni neki a rendes 2 kerekű bicajra való átülésben. (Most csak pótkerékkel tud még menni, bár szerintem ügyes, ha sokat futóbringázunk, még a nyáron lekerülhetnek a pótkerekek a biciklijéről.)

Dédi mama megjándékozott mindhármónkat a "nyugdíjunkkal", ahogy ő hívja a pénzbeli ajándékokat. Tomi részéből egy Trunki ülést veszünk majd, az enyémből pedig megvettük Tominak ezt a szuper kis futóbringát:

KÖSZÖNJÜK, DÉDI MAMA!!!

Így megy neki:

Thomas got some money from his great-granny. We bought this cool balance bike for him!!
Big thank you to my granny!

Jack + Terence

Derek elment ma a boltba innivalóért, és ezzel jött haza:

A Jack nevet kapta :)

Jó nagy, 10-15 centi átmérőjű!

Fejlemény: Jack nagyon egyedül érezte magát, így kapott egy társat:

Terence :)

Jack és Terence :D

Derek went to the shop to get his drinks and he came back with this cactus. :)) We named it Jack, it is big, 10-15 cm in diameter! :) Welcome to our family, Jack! :)

Update: Jack felt really lonely, so he got a friend. Derek said, we should call it Terence. :)

Ábelesz-kóbelesz

Tomi 2 évesen kezdett komolyabban érdeklődni a könyvek iránt. Addig egyáltalán nem kötötték le, főleg ha valaki olvasta neki. Ő maga elnézegette a képeket pár percig, de nem ült az ölünkbe egy kis olvasásra.

2.25 éves lehetett, amikor elolvastuk APG Fülgyulladás c. meséjét. Szerelem volt első hallásra, megtörtént a Nagy Áttörés, azóta megállíthatatlanul olvasunk! Igaz, 2 hónapig minden este ezt a mesét kellett elővenni (ill. minden második este, mert apával felváltva mesélünk, így egyik nap magyar, másik nap angol esti mese van), de nem bántam.

Ekkoriban Tomi még csak 3-4 szavas mondattöredékekben beszélt, keverte a nyelveket, nem is nagyon volt tisztában azzal, hogy két nyelvet használ. Mindent megértettünk, amit mondani akart, de a saját nyelvtani szabályait használta. :) Érthető hát, hogy imáimba foglaltam Bartos Erika nevét, amikor az én kis keverékem ékes magyar nyelven megszólalt az egyik mese közben: "Ez a sapka arra való, hogy melegítse a beteg fület!" Nekem ezóta mondhat bárki bármit Bartos Erikáról, én köszönöm neki, hogy hozzájárul Tomi nyelvi fejlődéséhez!! :)

Azóta olvassuk APG-t, Bogyóékat, a verses köteteit. Vannak Trixi könyveink is, amit Tomi szintén szeret, és beszereztem klasszikusabb meséket is (Piroska, Hófehérke, Pán Péter, Szutyejev mesék, stb.) Persze Kisvakond is van! :)

Idén nyáron újabb nagy lépést tettünk. Mama olvasta el neki a Magyar népmesékből az Ábelesz-kóbeleszt. És lőn: Tomi megértette, meghallgatta, lekötötte őt a számára nehéz nyelvezetű mese is! Hurrá! :)

Itt van a mese rajzfilm változata, ezt is megnéztük már, áhítattal bámulta és nagyon kacagott a kedvenc részénél, amikor az ördög a seprűvel társalog a királykisasszonyka helyett.

Jó szórakozást mindenkinek!

This entry is about Thomas's language improvement: the time has come for him to understand and like the traditional folk tales of Hungary, which have a very complex story and language. These are at the core of our culture and are an absolute must-to-know to every little (half)-Hungarian. :)

Cherry

Írországban csak ilyen terem. :)

Krisztának, a munkatársamnak készült. Nemrég varrni kezdett, nagyon édes állatkákat ész szuper táskákat készít. Csereberéltünk, ha elkészül az én szerzeményem, felteszem. :)

These yummy little cherries are for my colleague, Kriszta. She started sewing recently, she makes great stuff: cute little stuffed toys and clever cool bags. We have an exchange deal going: she will make me something and she chose the fancy summer earrings. :) I'll post my "something" as soon as it is ready!

Hiány

Gyerekkoromban nagyon sokat voltam mamánál nyaranta. Unokatesóm meg pár utcával odébb az ő mamájánál. Egyik mamától a másikhoz költöztünk, hol itt, hol ott játszottunk. Később meg dumáltunk vég nélkül.

Edit már Amerikában él, lassan 11 éve, azóta csak online találkozunk. Nagyon hiányzik néha.
Mint akkor is, amikor megláttam ezt a képet, amit Derek csinált a tudtom nélkül.

Egyből eszembe jutott, hány este ültünk itt sötétedésig, vagy még utána is, és csak trécseltünk meg lestük a Duna-partra menő fiúkat. :) Remélem, lesz még alkalom együtt üldögélni a betonon a kapuban és csak önfeledten beszélgetni, míg bele nem fáradunk.

Puszillak, Editkém!! Természetesen milliószor. :)))

Here is my granny's gate (and me sitting in the gate), where I spent many nights gossiping with my cousin, who now lives in the USA and whom I haven't seen for the last 11 years. I miss you, Edit, I thought of you when I spotted this picture on Derek's phone!

Hoppla meséi nyomán

Magyarországon biztosan rengeteg ovis ismeri a Hoppla meséi című könyvet. Mi amúgy is szeretjük Bartos Erika könyveit, én nem tartom sem gagyinak, sem igénytelennek őket, és a mi szempontunkból tökéletes olvasmány, hiszen amellett, hogy egyszerű, a mindennapi nyelvet használja, amit Tomi így könnyedén megtanul. Én sokkal jobban élvezem, mint Boribont, vagy Szutyejev vidám meséit, hogy a klasszikus "horrorokat", mint Hófehérke, Piroska, stb. ne is említsem. Lassan elérkezik a magyar népmesék korszaka nagy örömömre, de addig is éljen APG, Bogyó és Babóca és Hoppláék. :)

Mikor megtudtam, hogy készült egy könyv Pécsről is, egyből tudtam, nekünk kellene egy ilyen! Pécshez sokszorosan kötődünk, szüleim oda jártak egyetemre, én ott születtem, vannak ott rokonaink, barátaink, és én is oda jártam egyetemre, ott éltem szinte 10 évig, legalábbis a tanév alatt.

Így Ilditől megkaptuk ajándékba Hoppla meséit. Tomi azonnal megszerette, hetekig csak azt olvastuk!

Idén nyáron így elterveztük, hogy a nyaralásba egy pécsi látogatást is beszervezünk valahogy, annál is inkább, mert én se voltam lent 5 éve, és a barátnőmet se láttam szinte azóta. Tomi előre örült, vittük magunkkal a könyvet Magyarországra, készültünk nagyon!

Terveink közt mindenképp szerepelt a Széchenyi-tér a Dzsámival, a Székesegyház, a lakatfal (ehhez még lakatokat is vittünk), a Marcipánmúzeum.

Végül mindent nem sikerült megnézni (a TV-tornyot viszont igen!), de nagyon jól éreztük magunkat, akkor is, ha a hisztiig fáradtunk is néha. :)

Először Annáéknál játszottunk egy nagyot, itt éppen sárleves készül. :)

Miután Marci felébredt, elindultunk várost felfedezni

A Minaret, az első Hoppla helyszín :)

Tomi-Marci-Kati egy régi kútban

A dóm

A dóm kapuja, a szőlővel, gyíkokkal, madarakkal

Tomi nagyon be akart menni. Annyira, hogy a jegyszedő néni beengedett minket tök ingyen. Papa előadást tartott az építészetről, a templom díszeiről, amit Tomi nagy figyelemmel hallgatott. Teljesen lenyűgözte a templom, áhítattal csodálta. Mondjuk egész kicsi kora óta vonzódik a templomokhoz, még a mi itteni ronda vasból készült rettenethez is.

A lakatfal

Tomi lakatja, amit a mi kicsi zöldünkre csatolt. Derekkel 5 éve tettük ide a kis zöldet, és azt, ami rajta lóg. Nagyon örültünk, hogy megtaláltuk!

Minden gyerek tehetett fel lakatot

Dzsámi

Az angyalok - ettől Tomi teljesen lázba jött, hiszen a könyvében is éppen így néznek ki!

A marcipán kaktusz a múzeum ablakában - ez sajnos bezárt, mire mi odaértünk. :(

Elefántos ház

Maci bolt

A babakocsi. Tomi babakocsi rajongó, imád benne ülni, utál sétálni. Marcié a kocsi, nagyritkán belecsüccsenhettek a nagyok is, volt is veszekedés, hogy ki következzen! Marci féltette a járművét, Tomi állandóan pályázott rá, Kati meg szerintem már csakazértis bele akart ülni, ha már a másik kettőnek lehetett. :)

Fagyiztunk is, mint a könyvben az állatkák

TV-torony

A TV-toronyban a dínó kiállítás

Égi fagyi  a TV-torony magaslati kávézójában

Pintér kert, az oroszlán, amitől Cini megijed a könyvben :)

A Pintér kert kapuja tényleg szivárványos

During our Hungary stay we managed to visit Pécs, the town where I was born and where I studied at university. We visited my uni-friend and family, and also our distant but very dear auntie. Thomas has a book written by a very popular children's author, which is placed in this town. He was really looking forward to see everything that we read about so much. It was a short but very eventful trip!