Alvótárs

Mint minden kisgyereknek, Tominak is megvannak az alváshoz elengedhetetlen kellékei. Baba korában, első magyarországi látogatásakor egy kutyus várta őt, azóta is elkísér minket Kutyus mindenhova, alvótársként pedig úgy Tomi 10-12 hós kora óta szerepel. Addig is az ágyában volt, de akkortájt fedezte fel őt úgy igazán Tomi, és azóta is szinte hozzá van nőve. (Kutyus az igen kreatív "Kutyus" névre hallgat, ha angolul beszélünk róla, akkor is "Doggy", bár egyszer elnevezte Bálintnak is, tegnap pedig azt mondta, hogy Kutyust valójában Thomas Keegannek hívják. :)

Íme Kutyus:

Kutyus mellett 3 éves koráig a cumikák voltak nagyon fontosak az alváshoz, szerencsére megszabadultunk tőlük nem sokkal a 3. szülinapja után. (Egy cumi kilyukadt, azt egyből felfogta Tomi, hogy veszélyes lenne egy szakadt cumival aludni, nehogy elrágja, lenyelje álmában, ki is dobta egy szó nélkül. Maradt még 4-5. :) Aztán szép sorra kilyukadtak a cumikák hetek alatt, mígnem már csak egy maradt. Na, arra az egyre nagyon vigyázott. Mikor az is kezdett szétmenni, én egy icipicit rásegítettem, kilyukadt az is. Első este nem dobta ki, de második este rájött, nem jó így már cumizni vele. 2 hétig nagyon nehezen aludt el, volt pár könnyes perc is, de nagyon hősiesen viselte a veszteséget.

Az utolsó megmentett cumi és szökevény kék társa, aki 1 évet rejtőzött valahogy az ágynemű tartó alatt.

Kb. 1-2 éve Tomi újra felfedezte a babatakaróját, azon pedig egy címkét. Kicsi kora óta imádja az ujjai közt fosztorgatni a selyem ruhacímkéket. Először csak a Kutyus fenekén levőt használta, aztán mikor az a felismerhetetlenségig elfoszlott, összetekeredett, fedezte fel a csillagos takarón levőt. Azóta a takaró "Címke", vagy Tomi kiejtésében "cinke" néven fut (semmi köze a madárhoz, nem is nagyon értette, hogy az ugyanaz a szó, hogy helytelenül ejti). Címke is feltétlen kell az elalváshoz, mostanában a feje alá is tűrködi párnaként.
Címkét pár hónapja kiegészítette két tigris (Viktor és Viktória), azóta nekik is az ágyban kell lenni, ahogyan a sárkánynak is, amit egyébként anno "fejvédőnek" tettem be a rácsokhoz, és mivel a kiságy hátsó rácsait nem szedtük le, csak az elejét, a sárkány azóta is ott van.

Kutyus újjászületett tegnap. Ahogy azt fentebb leírtam, a címkéje teljesen elkopott már. Többször mondtam, hogy varrok rá másikat, eddig Tomi elutasította az ötletet. A héten egyik nap viszont neki jutott eszébe, hogy jó lenne. Esténként elfelejtettük, de tegnap volt egy kis szabad időnk, így kiborítottam a mosásra váró cuccait, és megbíztam, válassza ki, melyik címkét vágjam le és varrjam a Kutyus hátsójára. Tomi, mint mindent, ezt is alaposan megfontolva és nagy koncentrálással hajtotta végre. Szisztematikusan végigforgatta az összes ruhát (egy mosógépnyi adagról van szó!), egyenként, végül az utolsó előttiben rálelt a megfelelő címké(k)re: egy kis vékony névcédulára, és mellette 3 szokásos méretű mosási útmutatóra. Azonnal fekláltott, ezeket kéri! Hosszasan megtárgyaltuk, melyik címkét hova varrjam. Mind a négyet kívánta. Mikor elővettem a tűt-cérnát, meggondolta magát, mégse kérte, így eltettem a címkéket. Este lefekvés (és a szokásos műsor) után bejelentette, hogy mégis kéri a 4 címkét, így nekifogtam felvarrni.

Íme Kutyus megújulva. :)

FRISS HÍR (2012.06.14.): El kellett távolítanom Kutyus címkéit. Tomi szerint Kutyus már nem szereti őket...

.
Thomas has sleeping buddies, like all kids do. Here is a post dedicated to them. :) First is Doggy, he got it from my mom when he was 7 weeks old and he first went to Hungary to visit his family there. Doggy has seen better days, he goes nearly everywhere. He used to have a label (those with washing instructions and stuff) on his bottom. Thomas loves rubbing those labels between his fingers to sooth him and help him to relax and sleep. Doggy's original label was worn away with all the rubbing, so I put new labels on this weekend, at Thomas's special request 4 labels, which he picked from one of his tops. (He systematically went through a basketful of clothes one by one, to find the right label(s). :)))
He used to have soothers till he was 3, when we finally managed to get rid of them. On the picture the last survivors that I hid as memories. :)
He also has a blanket, called "Label" - the blanket has a label that Thomas also rubs while he is falling asleep, hence the name. (He is very creative with his naming things, isn't he?? :) In the last few weeks he also started to use the blanket as a pillow. In his bed are also 2 tigers Victor and Victoria, and the dragon I used as a bumper when he was a baby.


UPDATE (14.06.2012): I had to cut off Doggy's labels, as Thomas said, Doggy doesn't like it anymore. Uggghhhh...

Évzáró piknik

Tegnap pikniket szervezett a magyar suli. Sajnos elmosta az eső, de sebaj mivel itt ma van a Pünkösd hétfőért járó szünnap, áttettük mára. Ragyogó időnk volt! :) Autó híjján Éviékkel mentünk, és még annak ellenére sokan voltak, hogy csak 4 fele értünk ki, mert a sofőr szegény dolgozott. A játszótér olyannyira dugig volt, hogy nem is bántam, hogy nem ott töltöttük az időt, hanem a parkban fociztak, ettek, szaladtak, kalandoztak a gyerekek.

Képes beszámoló:

A grillezés befejezte után az ifjúság megszállta az elhasznált grill tálcát, és botokat gyújtogattak rajta. Tomi először tüzezett, teljes átéléssel. :)

Tomi és egyik kis barátja, Vencel

Folytatódik a játék a tűzzel

Azért a játszira is bemerészkedtünk, 6 fele kicsit ritkult a tömeg.

Annyira cuki, itt teljes átéléssel (és hangerővel) énekelte a Hinta palintát, miközben ezen a játékon hintázott. :)

We had a picnic today with the Hungarians at Newbridge House Park. Thomas was amazed by playing with the fire! :) Another step towards becoming a Big Boy. :)

Tomi osztálya

Ma megkaptam a fényképet ami az idei tablóra készült a magyar iskolában. Tomi osztályából sajnos hiányzott jópár gyerek, de így is nagyon cukik! :)

Itt pedig az enyémek:

És ilyen lett a teljes tabló (ennél sokkal több gyerekünk volt, tőlem egy, a többi osztályból 4-5 gyerek is hiányzott.)

These are the the class pictures from the Hungarian School, Thomas's class, my big kids, and the last one is  a montage of the 4 classes. We had at least 10 more kids, or maybe even 15, but unfortunately they missed the photo shooting.

Baroca Bead

Végre gyöngyöztem! Mostanában se időm, se kedvem, se ihletem, de most végre rávettem magamat, hogy megfűzzem ezt a mintát. 4 bogyó készült hosszú láncot és fülit kapott.

Nem rossz, bár nem annyira estem ámulatba tőle, mint vártam, de egy hosszú láncnak jó lesz. Vagy ha megkívánja valaki, akkor megválok tőle. :)

I finally managed to do a bit of beading. The pattern I did is called Baroca Bead.

Az én kedves vacsorám...

...csak egy piros alma.

Ööööö... vagyis inkább egy fél túrós batyu, egy Túró Rudi, és utána Dianás cukorka??? Ebből is látszik, a magyar boltban jártunk! :))

A kedves reggelim meg a kávéhoz Pilóta keksz volt.

És végre spenótot is vettem és meg is főztem egy nagy adagot, tejjel, kenyérrel, ahogy kell, és lebotmixeltem, most 4 szép adag spenót vár rám a fagyasztóban!

Éljen a magyar konyha! :)))

Hajrá, Borcsi!

Bora nagyon beteg. Most merem csak leírni, mert talán-talán valóban javulgat. Kb. 2 hete kezdődött, püffedt, ivott, étvágytalan lett, hányni kezdtett, elgyengült, kedvetlen lett, mindez pár nap alatt. Végül apáék úgy döntöttek, visszaviszik az orvoshoz. (Két héttel előbb babesiosis gyanú miatt mentek le, kapott is ellene szérumot, a fene a kullancsokba. Mint utóbb kiderült, akár maga az ellenanyag is okozhatta Bora megbetegedését, mivel Bora 11 éves idősödő szervezetét lehet, hogy túlzottan igénybe vette a szer.)
Először vese-, majd szívbajra gyanakodtak, szívizom gyulladásra, de persze mivel a beteg nem mondja meg mi a baja, nehéz is diagnózist felállítani. (Főleg úgy, hogy az orvos nem is töri magát össze, de ez megint más téma, nem erről akarok írni., nem voltam ott. Lehet, jobb is. A lényeg, hogy a szuper állatorvosunk nagyon feldühítette a családot az érdektelenségével és személytelen pénzhajhászásával. 21 éve vagyunk nála, nem ezt vártuk.)
Vizsgálatok során ment át szegény Borcsi, röntgen, szurik, gyógyszerek, stb., mégsem javult. Továbbra se evett, ivott, gyengült, bágyadt, hányt, légzési bajai lettek, "hálni járt belé a lélek". Miután az állatkórházas doki szinte alig látta el a kutyát, apáék konzultáltak a baracsi szomszédunkkal, az ottani állatorvossal. Az ő újabb diagnózisa mérgezés gyanú volt. Apa fel is idézte, hogy Bora felkapott valamit egyik este a betegség előtt, lehet patkányméreg volt. Megindult a mérgezés kezelése. 1 hétig hullámvasút volt: hol kicsit jobban, hol sokkal rosszabbul volt a kutya. Kiszáradás fenyegette többször, szinte 1 hétig nem evett, nem ivott, infúziókat, tonnányi gyógyszert (injekcióban), súlyos betegeknek való humán roboráló szereket kapott. Kezelésébe bekapcsolódott a doki bácsi felesége is, aki egyébként az én háziorvosom.
Nem tudom, konkrétan mi és hogy zajlott, mert hát csak az enyhített változatot kaptam meg csepgtetve skype-on meg pár szavas kis sms-ekben, de az így is átjött, hogy a kutya haldoklott napokig. Most annyival jobban van, hogy "csak" nagyon beteg. Napok óta eszeget, iszik is, pár napja kezd visszatérni a kedve is, sétálgat, csóválgat, vakarózgat, egyszóval kutyaként viselkedik, nem zombiként. Laci (az állatorvos) is pont így fogalmazott ma: Na, talán mégiscsak lesz ebből kutya.
De még messze nem a törtető, csörtető, tank zabagép Borbála, csak egy nagyon lelassult, visszafogott, gyenge Boriska.

Szegény szüleim nem tudom, min mehettek vele keresztül. Utálom, hogy nem vagyok ott, hogy nem ÉN vagyok ott, nem áll módomban ápolgatni, dédelgetni, gyógyítgatni Borcsit, nem tudtam anyáéknak segíteni a nagy évvégi hajtás mellett  a kutyát ápolni. Bora nagyon szerencsés eb, az hagyján, hogy ilyen odaadó és szerető gazdái vannak, de hogy külön orvosi kart is szerzett... Laci naponta többször megnézi, majd 2 hete töpreng, hogy gyógyíthatja meg, apa szerint mindent és még azon túl is megtesz. Ibolyka meg helyettem most a kutyát orvosolja, és nem csak orvosolja, hanem szereti. Ő adta neki az infúziókat, ő fogta órákig apával a kutyát, hogy nyugodtan follyon le a lötty, ő szerezte neki a szupergyógyszereket, és mindemellett arra is van ideje, hogy Borcsit dédelgesse, gügyörésszen neki, szeretgesse. Egész biztos vagyok, hogy Borának ez éppen olyan fontos, ő annyira kis öleb, annyira kell neki, hogy prüntyögjenek neki.

Minden este várom, hogy mit írnak (ma először nem rettegve, hogy vajon nem rossz hír lesz-e), és hálát adok, hogy a szüleim mindent megtesznek Boráért, és hogy ilyen szuper szomszédaink vannak. Sose tudom megköszönni nekik majd eléggé, akárhogy is legyen Borcsa sorsa.

Hajrá Borcsika, imádunk, gyógyulj meg!!!

Friss Tomi dumák

Tomi elkezdett szemtelenkedni. Ma reggel míg hajat mostam, mesét nézhetett, 4 kis 10 perceset. A 4. előtt bejelentettem, hogy ez lesz az utolsó, ha vége, kikapcsoljuk, kéretik nem cirkuszolni. Jó, persze, fogadkozott. Vége lett, kikapcsoltam, Tomi pedig felháborodva, majd könyörögve követett engem, hogy újabb meséket csikarjon ki belőlem. Mondtam neki, hogy megbeszéltük, nem erről volt szó, stb. Erre ő elővette a legcsúnyább nézését, és a fejemhez vágta:

Büdös vagy, anya!! - Majd eliszkolt. :))

Énekel is, papa babérjaira törve, felfedezte a Papp Vendeles nótát újra. Ez az ő előadásában így szól:

Nesze kutya Vendel orra,
Leharapta a sok orra (- időnként orrát!),
Úgy tedd rá, úgy tedd rá...

(Tudatlan Vendel-nem-ismerőknek: 1. vsz: Papp Vendelnek nincsen orra, leharapta a sógora, hejj tedd rá, most tedd rá (...), 2. vsz.: Nesze kutya Vendel orra, sose kaptál ilyen jóra (stb. stb.)

(Aki esetleg elmerengene azon, való-e egy 4 évesnek efajta ének, 4 hónaposan is ezt hallgatta, és ez még a lájtosabb kategória, sokkal kevésbé horror, mint a katona dalok, melyben bajtársát az elesett katona arra bíztatja, hogy lőjje agyon vagy szuronnyal döfje le, ne hagyja szenvedni, vagy ott vannak még Rózsa Sándor és egyéb betyárok, vagy szerencsétlen sorsra jutott ifjú szerelmesek véres-gyilkosos balladái. Hát igen, szegény gyerek ilyeneken nő fel. :))) A papát tessék szidni, ő tömi ilyenekkel a gyerek fejét. :))

Prózában is alkot jókat:

Minden este zajlik az elalvási mizéria, íme néhány brilliáns kifogás, miért nem tud elaludni:

-Szomjas. (Na jó, ez nem brilliáns, minden gyerek megjátsza. De hogy egyedül miért nem tud ini, mikor ott van mellette a vize???)
-Pisilni kell. (Ugyanez, ezerszer mondtuk, pisiljen egyedül. Nem.)
-Összegyűrte valaki (!) a takarót, "meg kell igazítni". Többször is.
-Nincs meg a kutyus/címke/akármi (természetesen a paplan alatt vannak - "jaaaa, nem is láttam!!" - na persze...)
-Anya, elfelejtettem, hogyan kell becsukni a szemem!
-Anya, mindig, amikor este mondod, hogy aludni kell, és ne beszéljek, próbálok és próbálok, de a szám mindig csak akar beszélni!
-Nyitva van a kerti házikójának az ajtaja, csukjam be, mert megázik a motorja. (Az mellékes, hogy van 4 ablak a házon, ami nyitott, azon tök ugyanúgy beesik az eső, mint a kisajtón, és az is rejtély, hogy az a gyerek, aki nyugodtan, csukott szemmel aludni próbál a takarója alatt, hogy látja meg két függönyön át, hogy mi van a kertben...)
-Ugat a kutya a kertben. (A szomszéd kutya, Tomival egyidős, tehát 4 év alatt igazán megszokhatta volna. Egyébként az eb nem egy hangos fajta, amolyan házőrző módon vakkant néha, ha valami megzavarja, nem az a 24/7 céltalanul ugató szegény kutya. Én meg se hallom. Tök érdekes, hogy Baracson, ahol nem egy, hanem 10 kutya ordít éjjel a szomszédokban, 2 konkrétan Tomi ablaka alatt, plusz Borcsi, ha ő is kint van, akkor nem ébred fel...)
-Anya, megmosod a hajad? Akarom, hogy megmossad! (Több okból is.
Először is, ha hajat mosok, fent vagyok az emeleten én is. Aztán meg a zuhany hangja valahogy megnyugtatja, És végül: ilyenkor azonnal wc-re akar menni, kizárólag azért, hogy ott trónoljon, velem diskuráljon, és kukkoljon. :)) Majdnem minden nap hajat akar velem mosatni, akkor is, ha aznap már mostam.)
Ehhez hasonló nem visszatérő indokai vannak tucatszám, miért is nem tud éppen aludni.

Meg előadta nekem boldogan, amit anya mesélt neki: Anya, amikor kicsi voltál és a barátaiddal néztétek a kukásautót, hogy beleöblíti a szemetet a kukásautóba, akkor kiabáltatok, hogy kuukáásautó, kuuukááásautó!!!! :))
Hát igen, anya kuka-fan volt és az ovi kerítésénél csápolt a kukásautónak. :)) Szerintem Tomi erre marha büszke, hogy tudtam értékelni a fontos dolgokat már akkor is. :)

Elmentünk pár hete vonatozni, a városon át. A központban átmentünk a vonattal a Liffey folyó felett, meg is beszéltük, hogy ez a neve. Tomi meg is dícsérte magát, mert eszébe jutott, hogy Liffey folyó, mikor én megmondtam. :) Önbizalomban nincs hiány, az tuti. Visszafele ugyanúgy jöttünk a vonattal. Mondom, na itt a folyó megint, emlékszel még, hogy hívják? Öntudatosan bólint: Igen! Duna-part.

Hát most ennyi jutott eszembe, annyi van még, de elfelejtem őket!

Gyereknap!

Írországban nincs gyereknap. De mi azért nem feledkeztünk meg róla, és az állatkertben voltunk. :)

Jöttek velünk (sőt vittek minket, mert az autónk elromlott) Loláék is. (Lola Tomi kereszttesója.) Jól éreztük magunkat, nem volt nagy tömeg szerencsére. Annyira szuper idő volt, hogy szerintem mindenki a tengerpartra nyomult. Én nem bánom, hogy nem mentünk, bár tökéletes nap lett volna arra is, igazán meleg volt ma, még nekem is kellemes volt, úgy 25 fok lehetett, estefele talán 26, sehol egy felhő. Végre!!

A majmok, a majmok!! - Kiabálta Lola, nagyon tetszettek neki. :)

Itt pedig Tomi elefántlesen.

Még fázós macska is jól érezte magát délután rövidgatyában, nagyon büszkén mutogatta a szomszédnak a focis gatyáját. :) Jót labdáztunk, hintáztunk, szomszédoztuk (ehemmm... pletykáltunk) a kertben estig, aztán pedig palacsintával zártuk a napot. Bár minden hétvége ilyen lenne, nem  is érezném magam annyira szerencsétlennek ebben a fagyos országban!

The last Sunday of May is Children's Day in Hungary.  We went to the Zoo. :)

Évzáró a magyar iskolában

Tegnap volt az évzáró iskolánkban. Tomiék csoportja versekkel, énekekkel szerepelt, nagyon ügyesek voltak, gratulálunk!!

Itt látható a videó is.

Tomi megkapta az év teljesítéséért járó ajándékot is, nagyon büszkék vagyunk rá!

It was the last day in the Hungarian school today. Thomas's class performed with songs and rhymes, they were great, congratulations! He also got the present for completing the year, we are very proud of him!

Én kis kertet kerteltem...

....a múlt hétvégén. Nem mondom, hogy állatira élveztem, újfent megállapítottam, hogy engem a kertészkedés max stresszel, egyáltalán nem kívánom a hátam közepére se, ki se kapcsol, és nem is nyugtat meg. De a végeredmény az igen. :) Ilyen szép virágaim vannak az első kertben most.

Árvácskák az akasztósban

Mama lila virágai, végre tudtam venni!

És persze százszorszép is nő a fű közt, őket nem én ültettem. :)

Here is my lovely flower-bed I planted last weekend.