Vonatunk a Széchenyi-térről indult.
Itt is van.
Derek! :)
Hunyadi János
A Dzsámi, ahova felújítás miatt sajnos nem lehet bemenni.
Az emelkedő harangok
Itt azokat a fura rácsokat kell nézni: a lakatfalak mintájára ide is tettek egy lakat elhelyező valamit, ami később egyedi szobor lesz. :)
Az este kivilágított ház
Kicsit messze van, de ott van a kosfejes Zsolnay-kút
A színháztér, ahol a könyvben a malacokkal fogócskáznak
Itt vonatunk a gyerekek nagy örömére 3 kört tett a szűk helyen. Le a kalappal a sofőrbácsi előtt, mindenhol hajszálpontosan éppen elfért a kisvonat!
Megérkeztünk a Zsolnay-negyedbe
Játszótér pazar díszekkel
Modern része is volt
Híd az egyik részből a másikba a 6-os fölött
Pogácsa szünet :)
Már hazafele
Nekem bevallom a Zsolnay-negyed csalódás volt. Csodaszép, gyönyörű, valóban. De kicsit olyan volt, mint egy elvarázsolt kastély, ahol megállt az élet, valamire vár, nincs benne semmi aktivitás. Van pár múzeum (ami gondolom, gyönyörű, de mi Tomival nem arra vágytunk), van pár drága és zsúfolt bolt, egyetlen darab étterem, egy nagy, kihalt játszótér, ennyi. Pedig a turista szezon közepén, vasárnap voltunk ott. Kicsit nekem olyan céltalannak tűnt az egész. Én egy pezsgő, vonzó, kellemes pihenőhelyet vártam. Sehol egy fagyizó, (sehol egy wc!!), egy csalogató kávézó vagy sütiző, én ezeket nagyon hiányoltam. A Zsolnay része az valóban páratlan, a kismillió szobor, elrejtett dísz, a pazar játszótér, mind szép volt, de nekem olyan üres volt valahogy.
A vonatozás jó volt, így végre teljes a Hoppla túránk is.
Búcsú vonatunktól
És a Barbakántól
Tomikák :)
Pécs persze csodás volt, mint mindig, imádom, jövünk még! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése