Dévény a nyáron

Egész nyáron Dévényezünk. (Kivéve, mikor Brigi nyaralni ment, de jól is jött a kis pihi Áronnak is.)

Ügyesedik sokat, nagyon jól megy az ülés, meglepően jól reagál az állásra, sőt a lépegetést is elkezdték.

Igazából bármire képes a gyerek, csak ne kelljen hason feküdni, meg karon támaszkodni!

Alig lehet róla nem sírós hasalós képet csinálni, ahol a feje fent van, és bármilyen kartámaszban van.

Ha hasra fordul, mert ez szuperül megy neki, akkor a fejét azonnal leteszi és pihen. Ez se rossz, mert eddig ebben sem remekelt, de hogy lesz ebből kartámasz, Áronka??

Az ülés sokkal jobban bejön neki, még akkor is, ha közben a hátizmaiban turkálnak.

Vagy a lábujjait igazgatják.

Még arra is van ideje, hogy gyagya képeket vágjon.

Kézletétel helyett maximum ütögeti a padlót.

Ha nagyon erőszakoskodnak vele, akkor persze sírva fakad.

Kis térdelés megnyugtatásképpen.

(Nem, nem tart szónoklatot, csak hadonászik.)

Cumi be, cumilánc kézben, nincs is itt semmi gond. Csak hasalni ne kelljen. :)

Komolyan, áldassék, aki kitalálta ezt a láncot. Naponta órákig képes elfoglalni magát vele. Rángatja, lóbálja, morzsolja, rázogatja, csapkodja, ütögeti. És torna alatt meg leköti a figyelmét, szívja a cumit, matat a lánccal, mindjárt könnyebben mennek a feladatok is.

Áll a baba!

Biztos, hogy állok??

Igen, biztos. :)

Kicsit elfáradt, nehéz az a fejecske. :)

Fél lábon is kell gyakorolni, az is megyeget.

Csak így tovább, Áron, Briginek meg köszi ezredszer is mindent, jövünk karácsonykor, ugye, jöhetünk?
Kérjük szépen a szokásos helyet a naptárban, jóóóó előre!