Féltékenység

Tegnap bekopogtatott a zöld szemű szörny hozzánk is. Azzal kezdődött, hogy reggel, mikor a fürdőben voltam, Áron sírt, Tomi pedig "viccből" nem akarta kiengedni mamát a másik szobából, ahol játszottak, hogy megmentse Áront. Már vártuk a dolgot, 4 hete van itt a baba, ahhoz képest tök jól bírta Tomi. Igaz, papa és mama is agyon kényezteti, kedvére tesz mindenben, a kívánságait lesik, hiába vagyok én szinte csak Áronnal elfoglalva, esténként Derek is sokat babázik, Tomi mégse szorult háttérbe, hiszen van valaki, aki csakis vele foglalkozik. Mégis, már napok óta jöttek a jelek - apa, te adj enni, anya, töröld meg a fenekem, jött duvadni szoptatás alatt, amiért persze kénytelen voltam elhajtani, rosszalkodott, elevenkedett, direkt olyanokkal, amit tudja, hogy nem engedünk, mérgesek vagyunk érte, stb.

Tegnap aztán többször is eligazítást tartottunk, majd pedig, hogy kicsit pótoljunk, délután közös programot csináltunk először hármasban (Tomi, Derek, én), elmentünk a játszótérre, aztán mikor nekem jelenésem volt itthon, ők még továbbmentek a mászófalra kettesben. Este játszottunk, együtt fürdettük Áront, stb. Ennek ellenére Tomi annyira szemtelen volt mamával (velünk nem mer, mert azonnal bünti jön), hogy nagy összeveszés, szidás, békülés, sírás volt a vége, és mivel tényleg annyira nem bírt magával, büntetésből nem aludhatott mama mellett, hanem a saját ágyában kellett. Szegény anyukám tiszta lelki beteg volt, mert Tomi meg sírt, de ez most pont az a játszma volt, amit nekünk kellett megnyerni, nem engedhettünk a büntiből. Tomival hamar el tud szaladni a ló, pár hetente kell egy ilyen sírós akció, akkor is, ha ez most extrém helyzet Áron jövetele miatt, mert teljesen elszemtelenedik, ami még itthon is elég gáz, de pláne ha ezt már házon kívül is csinálja. Arról meg pláne nem beszélve, hogy nekem természetes, hogy legalább a felmenőivel szemben, akik szeretik, és mindent a kedvére tesznek, legyen normális, udvarias, hallgasson rájuk.

Biztosan nem ez volt az utolsó ilyen "menet", nem is baj, ez a természetes, hogy valahogy fel kell dolgoznia Áront, de nem fogjuk ráhagyni a kiskamasz dolgokat, az is biztos.

Játszós képek a pozitív befejezéshez:

Thomas is dealing well with having a brother. Of course my parents are a great help, first my dad, now my mom are giving him all the attention he is used to, so the change is not so dramatic from being all the time in the centre to being the second all the time now, until Aaron is a bit bigger and learns to wait for his turn. Still, he is a tiny bit jealous, so yesterday we took him to the playground, while "the intruder" stayed home with my mom. After I had to go back home for feeding time, they went on to the climbing wall. I hope he had great time without his brother. :)