És lássuk azt is, hogy mit jelentett nekem személyesen a MALÉV, nem a praktikus oldalat nézve a dolgoknak, hanem szimplán a szentimentális érzelmeimet. Csak úgy minden rendszer nélkül, miért szeretem a Malévet:
-Eleve vonzódok kicsi korom óta a repüléshez hiszen gyerekkoromban ez valami csodálatos dolog volt, olyan, ami csak különleges esetben történik meg valakivel. A repülés másik országba sokáig egyet jelentett nekem a Malévvel.
-Emlékszem, nagymamám repült velük, hozott egy kicsi összecsukhatós poharat, szürke színű volt, kék tetővel, rajta MALÉV. Volt neki nem összecsukhatós is, ha jól emlékszem. Mindig imádtam az összecsukhatósbol inni, pedig kifolyott belőle a víz. Úgy emlékszem, mama Törökországba repült nyaralni. Vagy talán Bulgariaba? Nem tudom mar, óvodás voltam még. Nekem ezek gyerekként iszonyú távoli úticélnak, varázslatos dolognak tűntek. Összefolytak képzeletemben a Malévval, ami a mamát elvitte nyaralni, és hozott vissza nekem egy kis narancssárga terepjárótés egy bőr darabokból varrott ülőpárnát. Sokáig őrizgettem mindkettőt, a párna azóta szétfoszlott, az autó talán meg megvan valahol.
-Életemben először Malevval repültem, Angliába, nagynénémhez. Imádtam a repülés minden percét!
- Derek egyik legjobb barátja, Daniel, a reptéren rendőr és tűzoltó. Többször is bevitt már minket körülnézni, a tűzoltó állomáson és a kifutópályán járőrkocsival is, szuper élmény! Az első alkalommal este mentünk. Kivitt minket egyenesen a kifutópálya végébe, ahol alig pár méterrel a fejünk fölött húztak el a repülők, mielőtt landoltak volna. Az egyik gép, amit aznap este láttam, Malév volt, nagyon örültem, mikor megláttam a kék orrot, és meghallottam Danny rádióján a pilóta bejelentkezését.
-Nem egyszer repített haza innen is a Malév, a legemlékezetesebb utunk 2010. karácsonyán volt, amikor dec. 24-én, a 20 centis hó alá fagyott szervezeten, fejetlen dublini reptérre fél napos késéssel mégis megérkezett a gépünk, es karácsony ide vagy oda, hazavitt minket, hogy együtt ünnepelhessünk szüleimmel. 23-án lestem a reptér oldalakat, a kinti havazást, és nagyon zokogtam, amikor este 8-kor azt láttam, a járatot Dublin fele törölték, igy nem is tud majd reggel visszaindulni. Felhívtam az ügyfélszolgálatot Budapesten, egy nagyon kedves férfi nyugtatott meg engem, folyamatosan nézik az időjárást, a dublini ég mar tisztul, éjjel nem fog esni több hó, 24.-ére tiszta, napos eget mondanak, a repteret reggelre fogadóképessé teszik a dubliniak, és a Malév elindítja az esti járatot reggel, es kb. 10 órakor indul majd vissza Dublinból Budapestre. Reggel 6-kor szívemmel a torkomban néztem a Ferihegy weboldalát: a dublini járat alig pár perce felszállt! Hurrá, irány a reptér! Ott teljes fejetlenség, de mégis, mégis, úgy 10 óra fele messze kint a kifutópályán, vagy 6 várakozó gép mögött feltűnt a kék orr, hát én majdnem sírva fakadtam örömömben. Végül délután fél 4-kor repültünk el, így is nagy szerencsével, hiszen az Aerlingus budapesti járata egyáltalán el se ment, és rengetegen itt ragadtak azon a karácsonyon Dublinban. Köszönöm, Malév, hogy minket akkor elvittetek, csodalatos karácsonyi ajándék volt!
-Tomival együtt rajongunk a repülőkért. Mivel elég erős magyarság tudata van, boldog és büszke, hogy a Malév repülők ugyanúgy magyarok, mint ő, és izgatottan szokta nekem mutogatni a zászlót a farkon, amit már felismer. Itt van tányérja, amit 2 éve készítettem neki, csúf is, béna is, de mi szeretjük, mert repülős is és magyar is:
-Vegyes családban élve keveset tudok magyarul beszélgetni, hiányzik a nyelvem. Szuper érzés magyarul beszélni már hazafele a repüléskor. Es még szuperebb volt, amikor a 2 éves kicsi fiam magyarul motyoghatta szégyellősen a repulőn: "Narancslevet kérek."
Bizonyára van még számtalan apróság, ami a Malévhoz köt, aminek most vége, sose lesz többet. Nagyon sajnálom ezt.
És jöjjenek most a képek, amiket összegyűjtöttem. (A képeket tehát nem én készítettem, sőt, a fotós engedélye nélkül teszem most ide őket, a forrásokat sajnos nem mentettem le. Köszönöm nekik, hogy megcsinálták a fotókat, álljanak itt a Malév emlékére.)
2012. febr.3.
2012.02.16.
A HA-LOB is Shannonba indul társai után
(Szervíz miatt tovább maradhatott Budapesten.)
HA-LOB Írország fölött
HA-LOB majdnem a célban
És végül egy saját felvétel: Dublin, 2010. dec. 24., a gép, ami hazavitt minket akkor karácsonykor.
Ég veled, Malév!
