Nem gondoltam volna, hogy a második blog bejegyzésem egész másról fog szólni, mint amiről a blog íródik. (Haha, nem is íródik, csak várja a folytatást.)
Viszont tegnap megérkezett a legújabb szerzeményem, hála a drága Ebaynek, be kell mutatnom!
Íme:
HA-LOB
Az ok: 2012. február 3-án reggel 6:00-kor a MALÉV befejezte csodálatos pályafutását, a gyönyörű kék orrú repülők örökre leszálltak. 66 évig "szálltak rendelkezésünkre".
Engem több szinten is megérintett, megviselt a dolog. Először is márc. 10-én a Malév repített volna haza minket Tomival, és 25.-én vissza. Vártam nagyon, előre készültem, hogy mar reggel fel 8-tól indul majd a magyar túra, hiába lettünk volna meg 3 órányira otthonról. Malév géppel indulni innen mindig különleges élményt jelent, mindig is megnyugtatott, hogy az utaskíserők, a pilóta magyarul szólnak hozzánk, hogy ott van a piros-fehér-zöld azon a szép kék repülogép farkon, hogy a büszke nagy gép szinte mosolyog ránk, ahogy várakozunk a kapun belepésre a terminálban. Sajnos ezúttal mégsem kell hajnalban menni a reptérre, elég lesz délután indulni, és egy nagy zöld gép visz majd a szép fehér helyett... Hogy a jegyek árát sikerül-e visszakapni, még nem derült ki teljes biztonsággal, de valahogy ez annak ellenére nem tűnik olyan fontosnak, hogy nem kis pénzről van szó. De mi az én pár száz eurós veszteségem ahhoz képest, hogy az ország, a kultúra, a mindennapjaim egy része süllyedt el a Malev vegevel? (Nem is említve a dolgozókat, akik életük egy részét, saját bevallásuk szerint családjukat veszítették el most.)
Megvisel engem is nagyon. Furcsa, hiszen tulajdonképpen azon kívül semmi közöm hozzájuk, hogy párszor repültem velük. Mégis, szomorúságot, gyászt érzek, és éreztem az elmúlt napokban is. Újra es újra visszatérek a nethez, keresem, gyűjtöm a képeket, böngészem a leveleket, cikkeket, amit a leállásrol írtak. Nagyon furcsa érzés az is, hogy alig pár órányira tőlem itt várják sorsukat az elhagyott, elárvult Malév gépek a Shannon Airporton.
Úgy éreztem, nekem is kell egy darabka emlék, egy kis Malév, amit megőrzök, nem csak a szívemben, hanem egy kézzel fogható valami is. Igy találtam az Ebayre, és a kis repülő modellekre. (Más is igy érezheti, mert 1 héttel a vásárlasom után a 15-20 kapható repülőből egy sem maradt, mind megvették.)
Blue Nose:
Blue Nose:
A modellem eredetijéről egy fotó, információk pedig itt:
És lássuk azt is, hogy mit jelentett nekem személyesen a MALÉV, nem a praktikus oldalat nézve a dolgoknak, hanem szimplán a szentimentális érzelmeimet. Csak úgy minden rendszer nélkül, miért szeretem a Malévet:
-Eleve vonzódok kicsi korom óta a repüléshez hiszen gyerekkoromban ez valami csodálatos dolog volt, olyan, ami csak különleges esetben történik meg valakivel. A repülés másik országba sokáig egyet jelentett nekem a Malévvel.
-Emlékszem, nagymamám repült velük, hozott egy kicsi összecsukhatós poharat, szürke színű volt, kék tetővel, rajta MALÉV. Volt neki nem összecsukhatós is, ha jól emlékszem. Mindig imádtam az összecsukhatósbol inni, pedig kifolyott belőle a víz. Úgy emlékszem, mama Törökországba repült nyaralni. Vagy talán Bulgariaba? Nem tudom mar, óvodás voltam még. Nekem ezek gyerekként iszonyú távoli úticélnak, varázslatos dolognak tűntek. Összefolytak képzeletemben a Malévval, ami a mamát elvitte nyaralni, és hozott vissza nekem egy kis narancssárga terepjárótés egy bőr darabokból varrott ülőpárnát. Sokáig őrizgettem mindkettőt, a párna azóta szétfoszlott, az autó talán meg megvan valahol.
-Életemben először Malevval repültem, Angliába, nagynénémhez. Imádtam a repülés minden percét!
- Derek egyik legjobb barátja, Daniel, a reptéren rendőr és tűzoltó. Többször is bevitt már minket körülnézni, a tűzoltó állomáson és a kifutópályán járőrkocsival is, szuper élmény! Az első alkalommal este mentünk. Kivitt minket egyenesen a kifutópálya végébe, ahol alig pár méterrel a fejünk fölött húztak el a repülők, mielőtt landoltak volna. Az egyik gép, amit aznap este láttam, Malév volt, nagyon örültem, mikor megláttam a kék orrot, és meghallottam Danny rádióján a pilóta bejelentkezését.
-Nem egyszer repített haza innen is a Malév, a legemlékezetesebb utunk 2010. karácsonyán volt, amikor dec. 24-én, a 20 centis hó alá fagyott szervezeten, fejetlen dublini reptérre fél napos késéssel mégis megérkezett a gépünk, es karácsony ide vagy oda, hazavitt minket, hogy együtt ünnepelhessünk szüleimmel. 23-án lestem a reptér oldalakat, a kinti havazást, és nagyon zokogtam, amikor este 8-kor azt láttam, a járatot Dublin fele törölték, igy nem is tud majd reggel visszaindulni. Felhívtam az ügyfélszolgálatot Budapesten, egy nagyon kedves férfi nyugtatott meg engem, folyamatosan nézik az időjárást, a dublini ég mar tisztul, éjjel nem fog esni több hó, 24.-ére tiszta, napos eget mondanak, a repteret reggelre fogadóképessé teszik a dubliniak, és a Malév elindítja az esti járatot reggel, es kb. 10 órakor indul majd vissza Dublinból Budapestre. Reggel 6-kor szívemmel a torkomban néztem a Ferihegy weboldalát: a dublini járat alig pár perce felszállt! Hurrá, irány a reptér! Ott teljes fejetlenség, de mégis, mégis, úgy 10 óra fele messze kint a kifutópályán, vagy 6 várakozó gép mögött feltűnt a kék orr, hát én majdnem sírva fakadtam örömömben. Végül délután fél 4-kor repültünk el, így is nagy szerencsével, hiszen az Aerlingus budapesti járata egyáltalán el se ment, és rengetegen itt ragadtak azon a karácsonyon Dublinban. Köszönöm, Malév, hogy minket akkor elvittetek, csodalatos karácsonyi ajándék volt!
-Tomival együtt rajongunk a repülőkért. Mivel elég erős magyarság tudata van, boldog és büszke, hogy a Malév repülők ugyanúgy magyarok, mint ő, és izgatottan szokta nekem mutogatni a zászlót a farkon, amit már felismer. Itt van tányérja, amit 2 éve készítettem neki, csúf is, béna is, de mi szeretjük, mert repülős is és magyar is:
-Vegyes családban élve keveset tudok magyarul beszélgetni, hiányzik a nyelvem. Szuper érzés magyarul beszélni már hazafele a repüléskor. Es még szuperebb volt, amikor a 2 éves kicsi fiam magyarul motyoghatta szégyellősen a repulőn: "Narancslevet kérek."
Bizonyára van még számtalan apróság, ami a Malévhoz köt, aminek most vége, sose lesz többet. Nagyon sajnálom ezt.
És jöjjenek most a képek, amiket összegyűjtöttem. (A képeket tehát nem én készítettem, sőt, a fotós engedélye nélkül teszem most ide őket, a forrásokat sajnos nem mentettem le. Köszönöm nekik, hogy megcsinálták a fotókat, álljanak itt a Malév emlékére.)
2012. febr.3.
2012.02.16.
A HA-LOB is Shannonba indul társai után
(Szervíz miatt tovább maradhatott Budapesten.)
HA-LOB Írország fölött
HA-LOB majdnem a célban
És végül egy saját felvétel: Dublin, 2010. dec. 24., a gép, ami hazavitt minket akkor karácsonykor.
Ég veled, Malév!
On the 3. Feb. 2012 the Hungarian national Airline, Malév collapsed. They flew since 1946 non-stop. I travelled with them several times, and was always happy to use them, even though their prizes were much higher than Ryanair or Aerlingus. It was a big shock for me and many others that they seized their operations, on a personal level, too, I mourned them with a sad heart. This blog entry is to remember Malév. The last picture was taken by me on the 24. Dec. 2010, when despite the snowed over and chaotic Dublin Airport, our Malég plane arrived and flew us to Hungary, thus giving me the best Christmas present: Christmas with my family. The last plane in the background is our Malév. Thank you Blue Nose and Farewell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése