Első fürdés itthon

Áron megfürdött már a kórházban, tegnap pedig sor került az első itthoni fürdésre is. Itt nem ajánlják az újszülöttek mindennapos fürdetését, nem is tiltják, de ahogy a csecsemős ápoló rávilágított, ők még nem csinálnak olyat, amitől naponta koszosak lennének, ha csak úgy nyugtatásképp akarjuk őket megfürdetni, semmi akadája, de tiszálkodás miatt pont elég heti 2x is, esetleg a feneküket le lehet mosni naponta egy kis ronggyal, de a teljes fürdő nem indokolt. Pláne nem kis súlyú babánál, mint Áron, hiszen ő még az átlag csecsemőnék is sokkal hamarabb fázik, kihűl, nehezen tartja a testhőjét.
Így nem siettük el, tegnap este minden adott volt, mindenki itthon volt, pont jó időben voltunk etetés előtt, így nekiláttunk.

A képeken nem látszik, de az első ijedtség  után szépen elhallgatott, ellebegett a vízben a karomban, ha nem hűlt volna ki a víz annyira hamar, akkor még hagytam volna ázni.

Itt már kezett megnyugodni. Annyira nem terült el, mint a kórházban, de egyértelműen elhallgatott és élvezte, csak akkor zendített rá, amikor kivettük és törölközni kellett, az nagyon nem tetszett neki.

De jött a megmentő nagytesó, hozta a kutyusát, és Kutyus puszilgatta Áront, hátha jobb lesz neki. Tök aranyos volt Tomi, látszott rajta, hogy a lehető legjobb dolgot akarja tenni Áronért, nagyon nehezen viseli, ha sír bármiért a baba, befogja a fülét, elszalad, vagy feszülten igyekszik valahogy megmenteni. :)

Kutyus mellett apa ujja is jó nyugtató :)

El is hallgatott

Mikor pedig végre ruha került rá, úgy megnyugodott, hogy teljesen kiütötte magát és elaludt, egészen este 11-ig. :)

Aaron had his first bath in the hospital. Yesterday it was time for his first at home too. :) He wasn't very happy about it at first, but after the shock eased off, he relaxed and enjoyed the bath. But he started crying again when we took him out, luckily he has a great big brother who was there to comfort him with the best thing he knows, his Doggy. Daddy's finger as a soother substitute worked well too, he soon relaxed and after he was safely back in his clothes, he knocked himself out for the next 3 hours. :)

Első napok itthon

Jól telnek, nem mondanám, hogy nehézségek nélkül, de talán mondhatom jobban, mint azt reméltem.

Nagy szerencsénkre itt van Papa, aki szuperül megkönnyebbíti a mindennapjainkat. Egész nap Tomi rendelkezésére áll, sőt egész éjjel is, hiszen Tomi addig nyávogott, hogy végül a földön alszanak egy matracon ketten. :) Én biztos nem bírnám, de Papa engedi, nem szólok én bele! :) Rengeteget játszanak, mesélnek, fociznak, nekem segítenek, mindent kitakarítanak, megfőznek, stb.

Nekem így csak Áronnal kell foglalkoznom, aki egyrészt nagyon könnyű eset, hiszen egész nap alszik szinte, másrészt viszont sok fejtörést okoz pont a sok alvás, ami miatt nehezen etethető, pedig nagyon sokat kellene ennie. A jelenlegi menetrend szerint legalább 3 óránként ennie kell, minél többet. Sajnos evésre 15 percet is alig hajlandó fordítani - ezt jelölte ki a védőnő, mint minimumot, ha ennél kevesebb ideig eszik, akkor pótolni kell neki. Szóval tunkolom szegényt ezerrel, mert egy kicsit javítani kellene a kitartásán, erőnlétén, hogy tovább és hatékonyabban tudjon enni, tudjon erősödni. Nem mondhatnám, hogy rajong érte, apja fia?? Fintorog, a kezeit a szájába turkálja, vagy eltakarja vele a szemeit, orrát, szenvedő képeket vág, egyébként nagyon vicces, csak ne kellene a mini kezek közt betalálni a szorosan csukott szájába. :)

Én megvagyok, egyelőre hősiesen kitartok a szoptatással, meg várom a napot, amikor megint rendesen ülni tudok. :/

Hazajövős

Családi idill két fiúval :D

Cuki alvós

Egyre gyakrabban nyitva a szeme is, tegnap este egy órát nézte a plafonon az árnyakat 

Évitől kapott mellénykéjében

Első kerti túra

Első ének lecke Papával - gyorstalpaló népdalokból, balladákból, székely, magyr himnusz is volt, meg talán katona dalok?  :)

Szóval van bőven része pihenésben és kalandokban is. :)

Kirándultak

Én ugyan egyelőre csak a háló-földszint-kert útvonalon sétálgatok, de Dereknek sikerült elvinni Papát kicsit kirándulni. A nyelvi nehézségekkel ügyesen megbirkóznak, nagyon örülök! Tomi szuperül fordít nekik, tök aranyos.

Képek is vannak!

Papa és Tomi Howth-on

Ma a városba mentek, fagyi is volt, még szép, ilyen csodás időben!

St. Stephen's Green

Molly Malone-nal

Trinity College

A Liffey-nél  - sajna Tomi feje kicsit lemaradt :)

Derek took Papa and Thomas to Howth and to town today. Thanks for that!! And special thanks to our little translator, good man, Tommy! :)

Áron hazajön

Áron kedd hajnali érkezése után reméltem, hogy csütörtökön hazajöhetünk majd. Elvileg 72 órát kellett volna bent tölteni, mert nagyon kicsi Áron, de a kórházban, bármennyire is szuper volt az ellátás, a körülmények eléggé szörnyűek voltak. 10 ágyas szoba, 10 anyuka, 10 baba, apukák, látogatók, stb. Pihenni lehetetlen volt, napi 4-5x fél-egy órákat tudtam aludni max.

Viszont mivel Áronnal semmi gond nem volt, az orvosok is elégedettek voltak vele, egyszerűen kicsi és sovány, de minden szerve tökéletes, így engedélyt kaptunk a távozásra. Pár napig minden nap kijön majd egy védőnő-csecsemős-szülésznő féle, nincs konkrét megfelelője magyarul, midwife a nevük. Épp most járt itt, nagyon elégedett volt Áronnal, ellátott tanácsokkal az etetését illetően, megmérte (2000 gr, hízott 10 gr-ot!!), engem is megnézett. Holnap is jön.

Így tehát tegnap délután hazajöhettünk!

Érdekes divatstílusban nyomul Áron baba: pöttyöset a csíkossal, hozzá menő autós sapi. Hát igen, ha valakinek a legkisebb méret is nagy, akkor ne válogasson, vegye fel azt, ami van. :)

Itthon kipróbálta az ágyunkat

Majd a sajátját is

Ez pedig mini-láb. :)

After he was checked by the pediatrician, Aaron was given the green light yesterday to go home. :)

Kistesó - Nagytesó

Az első nagy találkozás. Tomi bejött, köszönt Áronnak, megsímogatta, megpuszilta, bátran kézbe is vette, úgy viselkedett, mint aki mindig is ezt csinálta. :) Azóta is így van, nem foglalkozik vele különösebben, persze ebben erősen közrejátszik, hogy itt van Papa, Tomi úgy rá van ragadva, mint a matrica, semmi más nem érdekli. :) De Áront meg olyan természetességgel kezeli, mintha mindig is itt lett volna, semmi furcsa újdonság-érzése nincs, úgy látom. Kicsit tartózkodó talán, de nem baj, egyelőre igazából nem is bánom, hogy nem akarja folyton agyusztálni. Szóval minden jól megy ezen a téren. :)

Az első közös kép

Thomas meeting Aaron the first time. He is the best big brother, he acts as he has been doing this always. :)

Aaron Daniel Keegan

Áron baba ma hajnalban 2:24-kor Megszületett!

Ahogy vártuk, nem egy óriás, 47 cm és 2130 gramm, de jól van, alszik, eszik egyre ügyesebben, nagyon jó baba. :-)

Baby Aaron arrived this morning at 2:24, 4 pounds 11 and 47 cm. He is Small but doing great!

38+1 - a célegyenesben...

A hétfői ultrahangon ezúttal Kistesó nem kápráztatott el minket a méreteivel. 37+4 naposan 1871 grammra saccolták - remélem legalább negyed vagy fél kilóval elmérték, és ennél azért nagyobb lesz. Az egy hét alatt az UH szerint csak 20 grammot szedett magára, így megkaptuk a döntést: 1 hét múlva, vagyis július 8-án reggel be kell mennem a kórházba, és beindítják a dolgokat.

Igazából nem tudom, mit gondoljak, még mindig elképzelhetetlen, hogy egyszercsak kibújik és onnantól itt lesz, ez meg, hogy viszonylag tudom is, mikor, még furcsább. Az indításnak sem örülök túlzottan, nagyon el tud húzódni a dolog, akár 2-3 napig is eltarthat, persze lehet, hogy pont mi leszünk a kivétel, és gyorsan megy.

Szóval folyik a visszaszámlálás, próbálok nem aggódni, pihenni, kihasználni mindenre az utolsó pár napot, előkészíteni azokat a napokat, amikor nem leszek itthon - ki tudja, meddig kell majd bent lennem... Vasárnap Tomi Éviéknél alszik majd, remélem, nem lesz baj, eddig nagyon lelkesen áll hozzá, de sose aludt még sehol máshol egyedül, kivéve mamáékat, de hát az neki épp úgy "otthon", mint "itthon". Szerda este pedig jön papa végre, már nagyon várjuk!

Hát ennyi. :)

Honnan származok?

Ezzel a címmel fognak Tomiék jövő héten az oviban foglalkozásokat tartani. Nem ő az egyetlen vegyes családba született gyerek, de az ír gyerekeknek is fontos, hogy foglalkozzanak a felmenőikkel. Több kultúrából származóaknak pedig szerintem kötelező is.

Így örömmel vágtunk bele a munkába, mikor Sandra, az óvoda vezetője megkért, hogy állítsunk össze egy egyszerű kis A4-es képet, melyen Tomi nagyszülei, valamint magyar és ír származásának érdekes pontjai állnak.

Sandra kért 1-1 fotót a nagyszülőkről, valamint pár dolgot, ami a két kultúrára jellemző.

Ilyen lett:

Együtt dolgoztunk, szegény Tomit kicsit elnyomtam, a szivárvány korszakát éli ugyanis, de muszáj volt ráerőltetnem a szabályokat, miszerint a tulipán legyen piros, a címert is csak ezekkel a színekkel lehet kipingálni, és bizony, fontos, hogy a zászlón melyik szín jön előbb. De nem baj, szerintem egyáltalán nem gond, ha azzal is szembesül, hogy míg a színező füzetében felőlem ezerszínű mackókat is pingálhat, addig fontos (és hivatalos) jelképeken tartania kell magát a szabályokhoz.

Szóval én rajzoltam, együtt színeztünk, vágtam, majd ragasztotta a dolgokat.

Középre pedig felírtunk pár érdekességet:

   Tomi - NEVEM - Thomas

Forint - PÉNZ - Euro

CÍMER

JELKÉP

napocska - IDŐJÁRÁS - esőfelhő

csokoládé, úszás, nyuszi - SZAVAK - chocolate, swimming, bunny

A szavakat csak úgy kiválsztottuk, szemléltetésképp, hogy mennyire különbözőek.

Szerintem nagyon jól sikerült! :)


Thomas and me were asked to make a picture that tells about his mixed origin. We had to put pictures of his grandparents on, a few interesting typical things from Irish and Hungarian culture, and a few facts. We did the work together: I drew the small pictures, we coloured in together, and I wrote a few interesting things in the middle. I think it turned out great. :)

Középkor

A magyar iskolában lovagos Mi micsoda könyvet kaptunk. Azonnal el is olvastuk, Tomit nagyon érdekelte az összes lovag kori tudnivaló, amit Kristóf apród kalandjain keresztül ismertünk meg. Biztosan el kell még olvasni párszor a könyvet, mert egyrészt nagyon érdekes volt, másrészt tele volt ismeretlen dolgokkal, nevekkel, szavakkal, hiszen a könyv nagyvonalakban bemutat mindent, ami  egy lovagi várban és körülötte történik. Erről eddig Tomi nem, vagy csak nagyon keveset hallott, nem is értette, és nem is érdekelte a téma. Na de most!

Így aztán nekifogtunk gurigákból a Nagy Várépítő Projektnek. Segédmunkásom nagyon hamar beleunt a dologba, összesen arra volt képes, hogy az alapanyagokat összehordta egy kupacba, majd a tetőkből kettőt kivágott, megrajzolt és ragasztott 3-4 ablakot, és a végén ő rajzolta a zászlókat is.
A várépítés elhúzódott 2 napig, mert a mester (én) idegei elég nehezen bírták a dolgot, valamint a ragasztó is nagyon lassan száradt. (Faragasztót használtam, ugyanannyi idő alatt szárad, mint egy technokol szerű bármilyen ragasztó, de sokkal erősebb)

A felvonóhidat IGAZI láncokkal rögzítettem, ez külön kívánsága volt Tominak, teljesen odáig volt, amikor mondtam, hogy nem gond, van nekem láncom. :)

Elkészült, remélem, a Legó emberkék hamarosan benépesítik, egyelőre csak egy lovag őrzi a várat.

Thomas and me (well mostly me) made a medieval castle out of paper rolls. It is complete with towers, bridge, iron gate, and a perfect size for a Lego army. :) It was hard work, but I like the results!

37+1

Ezennel Kistesó hivatalosan is érettnek nyílváníttatik, ha akár ma megszületne, már nem számítana koraszülöttnek, a súlya ellenére sem. Huhh... hát ezt megúsztuk eddig! :)

Hétfőn voltam ultrahangon, ahol igen kellemes meglepetésben volt részem: Kistesó nemhogy tovább lassult volna, de szép nagyot nőtt az elmúlt 10 napban! A számok szerint behozott 1 hetet, most 3-4 héttel van lemaradva, nem 5-tel. És a múltkori 1550-ről 10 nap alatt feljött 1843-ra, ezek persze becsült értékek, de akkor is. Most a fő-doktornéni mért, nem az eddigi pasi, lehet, hogy máshogy mérnek, ez is benne van, de akkor is nőtt ügyesen. Minden egyéb (placenta, köldökzsinór, magzatvíz, vizelet, vérnyomásom, baba szívhang) tökéletes, jól elvan odabent. Jövő hétfőn kell mennem megint, remélem, addig szépen ül ott bent és nem akar kitörni, növessze csak még magát kicsit. Hétfőn aztán megint megnézik és valószínűleg akkor megkapom a dátumot szülésre a 38. hétre. Nekem már mindegy, csak nőjjön, erősödjön. Szerintem amúgy számított, hogy feküdtem sokat, jókat ettem, aludni is sikerült néha rendesen.

Csak így tovább Kistesó, tessék szépen növögetni!