Hálószoba projekt - 0.

Idén elérkeztünk az ötéves tervem utolsó előtti fázisához. Tomi szobája, a lépcsőház, majd a nappali után idén a hálónk kerül sorra. Jövőre pedig a kert szépül majd meg.

Néhány kép a hálónkról a felújítás előttről.

 

A fehér beépített szekrények helyett újakat veszünk, és nem is ebben a sarokban lesznek majd. (Az íróasztal nincs meg már, ezek a képek még a beköltözésünk előtt/alatt készültek, az asztalt az elődeink hagyták ránk.)

 

Ez a két fiókos szekrényke is hagyaték, most kerülnek majd ki végleg.

 

A használaton kívüli kandallónk, előtte szekrény lesz majd. Sajnos túl kicsi a szoba és a ház ahhoz, hogy a falfelületet ne használjuk ki. A földszinten van kandalló, a hálóba csak aludni járunk, fölösleges, sose gyújtanánk be. (Nem is nagyon szeretnék nyílt tűz mellett aludni... Fűteni meg ott a radiátor.)

 

A tolóajtós komód (szintén hagyaték) eddig a ruhásszekrényemben funkcionált polcként. Ha kész a felújítás, akkor leköltözik majd a faházba, szerszámosnak vagy valaminek. Az ágyunk eddig abban a sarokban volt, ahol az a kis polcocska van a  falon, az új szobában új helye lesz.

 

 

We started to do up our bedroom. These are the old photos from the time when we were just moving in, so we can see how it all looked like "before". :)

 

Team night out

Negyedévente a munkahelyi csoportommal valami programra megyünk. A cél gondolom egymás megismerése, csapatépítés, együtt szórakozás, stb, sajnos ezek kötelezően ajánlottak, magyarán igen jó indok kell, hogy valaki ne akarjon részt venni.
Többnyire sikerül érdekes, élvezhető dolgokat csinálni. (Vannak olyan csoportok is, akik mindig csak vacsizni mennek, és ez elég feszült, merev, unalmas tud lenni: végülis az ember egész nap, minden nap együtt van a kollégákkal, és sajnos nem mindig a legjobb barátaival dolgozik. Eleinte még jól ezek a kis kimenők, de 5 év után már mindenkit ismerek annyira, hogy ne akarjak/tudjak egész este felszínes társalgást folytatni velük, mert mindent tudok, amit tudni akarok, és mert sokkal jobban is el tudom tölteni az időmet, minthogy jópofizzak olyanokkal, akiket esetleg egyáltalán nem kedvelek.) Na de szerencsére a mi csoportunkban nem én vagyok az egyetlen, aki így érez, ezért a programok többnyire elég izgalmasak, érdekesek, nem unatkozunk egy tál kaja mellett. Voltunk már falat mászni, színházban musicalt nézni, tengeren hajókázni, kézműveskedni, és most lovagolni!

Jó volt, bár a lovam nem kifejezetten működött velem együtt, folyton ügetni akart velem, ami így 18 év távlatából (kb. akkor ügettem utoljára, lovon se ültem vagy 10 éve) elég gyatrán ment. Hegynek fel még hagyján, egész meg voltam elégedve magammal, hogy nemhogy nem esek le, de még élvezem is azt a pár métert, amíg Divo őszemtelensége behozta az előtte haladó lovat, de hegynek le ijesztő volt. Ennyit az életúnt, fásult lovakról, akiket még lépésre is úgy kell noszogatni. Hát, Divo - ő volt az én lovam - inkább azt a nézetet követheti, hogy ha valahova gyorsan is el lehet jutni, akkor mit totyogjunk lépésben... Ezen kívül az egyik kísérő lovász lány bizalmasan közölte, hogy a lovarda kb. 30 lova közül Divo a legszemtelenebb, legrendetlenebb. Köszi. :) Volt emiatt pár érdekes helyzet, de végülis nem volt rossz. Bár azt hiszem, kilovagoltam magam pár évre előre...

Pár kép az eseményről:

 

A sárga lovon ülök (mint megtudtam, ez a szín nem "sárga", hanem ez a palomino), igen, ennyivel kisebb a ló is meg én is az előttünk menő Maiknál és Apollo nevű lovánál. Apollo még a várakozás alatt nagyon szeretett volna megismerkedni velem a boxából, különös tekintettel a zsebeimre, a hátizsákomra, majd mivel ezek üresek voltak, a hajam is nagyon érdekelni kezdte, egy adott pillanatban kezdte megrágni a fonatomat. :)

 

Divo

 

Itt indultunk ki terepre

 

 

Felmentünk a dombon, a fenyőerdőbe, majd pedig egy erdei kis autóúton egészen a tetőre, ott tettünk egy trükkös kanyart (trükkös volt, mert elég mocsaras volt, egy kicsi ösvényen kellett menni, és oldalt nagyon ízletes füvecskék voltak, amiktől a lovakat elég nehéz volt távoltartani, és előre ösztökélni. )

We spent our last team night out horse riding.

Első nap az iskolában!

Ma reggel (és a héten már minden reggel) nagy izgalommal ébredtünk. Elérkezett a nagy nap, az első nap a "nagy iskolában"! Itt "big school"-nak hívják az első osztályt, vagyis a junior infant osztályt, ahova Tomi ma ment először, mert az átlag gyerek ezelőtt pre-schoolba, vagyis előkészítőbe járt, amikor "még kicsi fiú/lány" volt - mert már most olyan nagy. :))) Tomit ez annyira nem érintette, mert ő már 9 hónapos kora óta intézményesítve van ugyebár, de sok gyerek volt az osztályában, aki valóban csak az 1 évig tartó pre-school-ba járt eddig, napi 3 órácskában. És mivel ez nem is kötelező, volt olyan gyerek is, aki most először maradt anya-apa-nagyszülő nélkül. Akármennyire is sajnálom néha, hogy Tomi nem velem töltötte a napjait már olyan régóta, a mai nap örültem neki. Büszkén (mondjuk azért a kezemet nagyon erősen szorítva), mosolyogva, bátran indult a suliba, boldogan (és kicsit megkönnyebbülten) szaladt oda Danny-hez, az osztálytársához, akivel az oviba évek óta együtt jár, holnap pedig már Aidan is csatlakozik majd hozzájuk.

Itt van a nagy iskolás:

 

....és kilép az ajtón :)

 

pózol is :)

 

Egyből feltalálták magukat (Danny a kabátban), leültek olvasni, játszani.

 

Elköszöntünk, puszi, ölelés, úgy maradt ott, mintha mindig is ezt csinálta volna.

Annyira jól sikerült az első nap, hogy haza se jött, mikor érte mentünk, Louise is jött (az egyik óvónéni, ő fogja őket elhozni a napközibe, ami az eddigi óvodája tulajdonképpen), akkor úgy döntött, Danny-vel együtt megy ő is napközibe. Elkísértük őket  a kapuig, de ott is azt mondta, ő bizony megy Louise-zal. Hát nem bántam, örülök, hogy ilyen flottul ment a váltás. Később biztosan lesz majd még egy kis nyifogás, hogy inkább haza akar jönni, de hát akkor én már dolgozok majd. Jobb ez így, beleszokik az újdonság izgalmával a helyzetbe, és mire eszébe jutna panaszkodni, már rég rutinná vált a dolog.
Így most várjuk, hogy érte menjünk, és meghallgassuk a beszámolót.

Elöljáróban csak annyit, hogy a tanító néni egyből megdícsérte, hogy milyen ügyes, okos, azonnal elmesélt mindent, magyarázott, kommunikált. Ennek nagyon örülök, és csak egy aprócska balsejtelmem van, hogy ebből a talpraesett kommunikálásból lesznek még gondok. :DDD (Nem akarok célozgatni, de anno 2 talpraesett kommunikálós kislányt a 2. napon úgy szétültetett Éva néni az eső osztályban, mint annak a rendje, ehemm ehemm, Ildikém!! :)))



Thomas had his first day in big school!! He was all excited in the morning, happy to put on his uniform, very proud to step out of the house with his cool schoolbag, even posed and smiled for photos, and then off he went, very determined and all set for school. In the schoolyard he held on rather tight to my hand, but put on a brave face, and went up to his class as a real big boy. He was delighted (and rather relieved I guess) to see Danny, a friend from his creche, who is his classmate now. They went in to class together, sat down at a table and started to find books and toys straight away. I was so glad there was no shyness, tears, fear, any of that sort of thing, as there was a good few children, who had hard time saying bye to their parents or grandparents.
We went to collect him after school, and he was very happy to see us and Louise as well - Louise will collect them from creche to take them back for after school -, and he decided he wants to go with Louise and Danny and be an afterschooler rather than come home with us. So off he went again, our big boy.
We are very proud of him, his teacher said he was great, chatting away, answering all questions very nicely, not a bother to him. I have a slight suspicion, this might present a tiny bit of problem later, first day "brilliant and great, a little star", then as the weeks pass and he still speaks so much and even more, he turns into "chatterbox". :)) (....kind of speaking from experience here...)
So that was his first day, I'm only waiting now for the evening, when he gets home and we can get all the news from him in detail.

2012.08.30.

 

Sok szerencsét!!!

Good luck!!!

Tall Ship Races 2012

A héten vitorláshajó fesztivál van. Nem akármilyen, hanem az óriás sok árbocos tengerjáró vitorlások érkeztek Dublinba. Többször is voltak már itt, idén ráadásul verseny végállomása Dublin. Csütörtökön a munkahelyem ablakából meg is figyeltük, ahogy a győztes hajó beúszik az öbölbe, nagy mexikói zászlót lobogtatva büszkén. Kár, hogy a vitorlái be voltak vonva, biztosan lenyűgöző látvány, de csak úgy vontatva is nagyon izgalmas volt egy ekkora hajót látni.

Mi ma jutottunk ki, szerencsénk volt az idővel, csak párszor eredt el az eső, akkor sem komolyan. (Pénteken egész nap zuhogott.)

Jöjjenek a képek!

 

Kismatróz. :)

 

Stavros s Niarchos

 

 

Alexander von Humboldt II

 

Ez a legnagyobb! Amerigo Vespucci a neve és 1931-ben épült

 

Guayas - egyenesen Ecuadorból

 

Persze körhintázni is kellett

 

Cuauhtemoc - a verseny nyertese. Mexikóból érkezett!

 

A Liffey a vitorlásokkal. Ezt az egyik hídról (Samuel Beckett híd) fotóztam, mögöttem és a másik oldalon is volt még egy csomó hajó. Összesen 43 résztvevő volt, de köztük voltak egész kicsi, 10 méter alatti hajók is. Ilyen óriás, A osztályú 11 van.

 

Ezt Tominak fényképeztem, rendőrhajó :)

 

A mexikói hajó tatja és a nagy lobogó. Alul meg egy tollaskígyó díszíti

 

A túlparton a vidámparkos rész

 

 

Ennyire elfáradtunk!  Én is, hazafele gyalog toltam Tomit (kb. másfél-2 óra intenzív gyaloglás), mert Derek elment a kocsiért, mi meg addig hazafele indultunk, mondván, majd felvesz útközben. Akkora tömeg és dugó volt a városban, hogy 20 percre (gyalog) a házunktól ért utol. Mondtam, hazasétálok most már, nem cibálom ki az alvó oroszlánt.

We went to see the tall ships today! We were lucky with the weather, and had a nice day in town, and as you can see on the last picture, we got very tired. :)

Bye Bye Bunny Hops!

Ma megvolt a nagy nap, elballagott a gyermek az óvodából. Igaz, még jövő héten 3 nap megy, majd pedig ugyanott lesz napközis, de a hivatalos ünnepség, búcsú ma volt. Állítólag nagyon jól sikerült, volt torta (maga Mr. Hops hozta, ő az ovi névadó nyuszija, varázslatos, nem lehet látni, és a szomszédos Cadbury's csokigyár területén él...), tánc, kaptak apró ajándékokat, oklevelet, lufit. Tomi beszámolója szerint az óvónénik örültek a medáloknak is, Jennifer le is kiabált az emeletről, hogy nagyon szép, köszöni, a többiekkel nem beszéltem. :)

Jöjjenek a képek (sajnos az eseményről nem készült egy se, pedig kértem őket, hogy fényképezzenek, főleg magukat is a gyerekkel, de sajnos nem sikerült.)

 

A kis ballagónk :)

 

Kezében az oklevéllel - Jennifer még csillámos ragasztóval le is pecsételte nekik. :)

 

Névre szóló lufival - bírom, mindig ilyen tök egyszerű, de mégis egyedi, gyerekeknek igen kedves kis ajándékot kapnak, a lufinak mindig mindenki örül!

 

A kis zacsiban volt 1 csoki, 1 gumicukor, 1 lufi és egy aranyérem a jó viselkedésért, meg matricák

 

Búcsúlevél Jennifertől és a többi nénitől

 

Az óvónénik minden gyereknek (gondolom) apró személyes kis üzenetet írtak

 

 

És a diploma. Majd lamináltatjuk! :)

 

Ez pedig az ünnepi vacsi, természetesen a kedvencekkel - pirítós, kukorica, virsli, és ketchup.

Köszönjük a Bunny Hops Creche and Montessori 3,5 éve tartó gondoskodását, szeretetét, nevelését, mindent, jobbat nem is kívánhatnánk a gyerekünknek!!

Thomas graduated today from creche! He still will be an after schooler in the same place, but they said their official good byes today. There was party, cake, presents, they really had a lovely day. They even got their photos taken and graduation diplomas as well, sealed with red glitter glue.
Thank you Bunny Hops Creche and Montessori for the last 3.5 years, for all the love and attention, all the care and teaching, we couldn't wish for a better place for our child!

Gyöngyvirágok

A múltkor készítettem el Mézesmama lándzsavirágját. Annyira jó kis minta, egyből tudtam, hogy ez lesz a nyerő, amit majd elkészítek az óvónéniknek.

Tomi ugyanis jövő héten befejezi óvodai pályafutásást, augusztus 30-tól iskolás lesz. :)
"Napközibe" visszajár majd az oviba, hiszen az iskola csak 9-1-ig van, de hivatalosan is elbúcsúztatják őket most pénteken, így mindenképp meg akartam köszönni nekik az elmúlt majdnem 3.5 évet. Tomi 9 hónapos kora óta jár oda bölcsibe-oviba, és ennél jobb helyet nem is kívánhatnék neki!

Így aztán elkészült a 7 virág a 7 óvónéninek, és még 3 nekem, és egy picike Ildinek. :)

Itt vannak tömegesen és egyenként, ha Tomi kiválogatta őket, akkor alá írom majd, melyik kié lesz.

 

Virágkoszorú

 

Azt hiszem, ez lesz Louise-é (update: igen.)

 

Enyém :)

 

Roshni

 

 

Jennifer

 

Sandra

 

Gillian

 

Elaine

 

Ez is enyém

 

Sharon

 

Ildié a csillagos hajgumi mellé

 

Még egy csoportkép

 

 Még update: a medálokra kis címkék kerültek, majd egy dobozkába tettem őket, és Tomi holnap átadja. Lesz buli, diszkó, ünnepélyes búcsú (mini talárban!), kaja, játék, minden. Csak azt sajnálom, hogy mi nem mehetünk, kicsi az ovi (egy családi ház), nem férne oda be a 8-10 gyerek szülője. :( Mindegy, remélem, csinálnak képeket!

 

 

 

Thomas is graduating from creche this Friday, starting "big school" on the 30th Aug. He is not entirely saying good bye to his creche, as he will be an after schooler, but still I wanted to say thank you for the last 3.5 years. I couldn't wish for better teachers for Thomas, Bunny Hops Creche is just great!! These flowers are for the teachers. :)