A világ legszebb karkötője

És az enyém!!!

Tomi készítette nekem a magyar iskolában anyák napjára. Sose volt még ilyen szép karkötőm, nagyon csinos vagyok benne. :))

Here is the most beautiful bracelet in the world. And it is mine!! Thomas made it for me in the Hungarian School for mother's day. I'm wearing it proudly and I look very pretty with it. :)

Ötszög-labdika

Az Index gyöngyös fórumán láttam meg az egyik gyöngyfűző társ alkotását, egyből beleszerettem! Meg is csináltam még aznap, de csak ma sikerült lefotózni. :) Kb. 2-2.5 centis, nagyon cuki. Na de mire lehet felhasználni?!

The idea is from a beader forum, I fell in love with this little ball as soon as I saw it. It is about 2-2,5 cm. And so far I have no idea what to do with it. :)

Portrane/Howth

Ma kirándulni mentünk. Először a Portrane strandra mentünk el, most is jól éreztük magunkat, rengeteg szép kagylót gyűjtöttünk, és nagy szerencsénkre se a szél nem fújt nagyon, se az eső nem kezdett esni.

Az Évitől kapott kulacsot is vittük, nagyon szuper!

Tomi meguzsonnázott a sziklákon

Majd egy kicsit odébb sétálva, a kagylógyűjtéstől nagyon megéhezve, újra nekifogott. Imád piknikezni!

Mivel csupa csoki lett egy fánktól, így akarták lemosni  a kezét, hogy nehogy a hullámzó tenger a cipőjébe follyon, ha leguggol kezet mosni. :)

Sziklára is mászott.

Ezután elbúcsúztunk a tengerpartról, de annyira szép idő volt, hogy nem akartunk még hazamenni, így Howth fele vettük az irányt. Tomi erősen figyelemmel követte az utat.

Howthon kiszállva, kisebb ellenállásba ütközött az indítványom, hogy sétáljunk egyet. Azért a fiúk képesek voltak 10 métert megtenni, ahol Tomi felfedezte, hogy a félsziget egyik csücskében (magánterületen, de a dombtetőről jól látható) helikopter leszálló van. Helikopter ezúttal nem volt rajta, de ő eltökélte, hogy megnézi magának olyan közelről, ahogy csak lehet. A séta hosszú volt, nehéz megbecsülni, de szerintem van másfél-2 km oda és vissza is. Lefele még hagyján, de visszafele nagyon meredek az emelkedő, szűk kis kavicsos ösvényeken, nagy, kőből vájt ormótlan lépcsőkön vezet az út. Nekem kellemes séta, ami jól megmozgat, Tominak viszont minden bizonnyal nehéz túra volt. (Dereknek pedig olyannyira elrettentő, hogy a kocsiban aludt egyet, míg mi túráztunk. :))

Itt látszik kicsit, milyen messzire gyalogoltunk. Jó hosszú volt, az ösvény kanyarog, fel-le vezet. Majdnem a falig el tudtunk menni.

Odaértünk!

Sőt, túl is mentünk, egészen a félsziget másik oldaláig, ott megpihent szegény fáradt vándor.

A háttérben a domb tetején látható házaktól indultunk.

Ezt láttuk a másik oldalon

Visszafele többször meg kellett állni pihenni, de amint látszik, nem volt túl sok nyirvogás. :)

Ilyen messze jártunk!

Our trip today to Portrane and Howth. Thomas and me walked from Howth top right down to that house with the helicopter landing and back! My little trekker didn't even whine a bit. :)

Anyák napjára

Anyák napja alkalmából sok puszi anyukámnak, mamának, Tomi mamájának, és Tomi dédi mamájának is!
Ügyeskedtünk! :)

Először sárga rózsákat készítettünk mamának. Tomi befestette a szárakat zöldre, én meg alapos magyarázat és mutogatás után a rózsákat csináltam meg. Tomi az oviban látta ezt a módszert, és nagyon ügyesen elmondta nekem, mit hogyan kell. :)

Aztán pedig fénykép keretet készítettünk.

Kiválasztotta mindegyik keretbe a megfelelő képet.

Tomi választotta a színeket a célszemélyeknek. Mamáé lett a sárga (tudja, hogy mama kedvenc színe), Dédié a narancs.

Déditől ezúton is bocsánatot kérünk, mindenképpen ezt a majomkodós-leves evőst akarta beletenni. :))

Ildinek és Anci mamának is készítettünk ajándékot.

Ildi nem tudom, hogy jutott eszébe, rég említettük már, de ragaszkodott hozzá, hogy neki is küldjünk képet. Indoklás: mert Ildi szereti a rózsaszínt. Ehhez képest lila keretet kellett neki készíteni. :))) Reméljük, a lilát is szereti!

Anci mamának pedig a zöldet választotta Tomi.

It is Mother's Day in Hungary on the first Sunday of May. We were busy making presents for Mama, Dédi (Thomas's great-granny), his "second-granny", who actually is a neighbour of my mom, and a little extra present at Thomas's wish to my childhood friend, Ildi. :) - reason: "Because she likes pink." Then he insisted on a purple frame for Ildi, but this little glitch didn't seem to bother him. :)

Anyák napjára video özön. :)

Tomi tanítja apát magyarul

Tomi falra mászik

Tomi a vad motoros

Játszótér

Évzáró - gyakorlás

Nyuszi fülét hegyezi

Én kicsike vagyok

Süss fel nap

Today is Mother's Day in Hungary. This is a little collection for my mom and granny. And all, who like to watch Thomas. :)

Tomi 4 éves!!

Boldog szülinapot, Tomikám!!


Itt a legelső fotó a friss 4 évesünkről!

Thomas is 4 today!

Happy Birthday!!!

Tomikának

Egy másik anyuka blogon láttam az ötletet, egyből megtetszett, így én is írtam egy ilyen kis Tomi-jellemzést.

Tökcuki - még mindig nagyon édes és aranyos gyerek vagy, egészen születésed óta! Ez persze nem azt jelenti, hogy nem tépjük néha a hajunkat tőled. :))

Okos - nagyon büszkék vagyunk rád, ügyes vagy és értelmes, az összes elképzelésemet túlszárnyaltad a magyart illetően! Keményen megdolgozol a tudásért és fáradhatatlanul gyakorolsz!

Makacs - sokszor! Anyádra ütöttél. :))) Vagy apádra? Ilyenek vagyunk mind, 2 Kos és egy kisBika, a szarvasállatok. Fejjel a falnak néha!

Igyekvő - annyira szorgalmas vagy, ha valamit el akarsz érni, meg akarsz tanulni!

4 -szer kell bemenni hozzád legalább esténként... Szomjas vagy, leesett a kutyus/tigris/címke, ugat a kutya a szomszédban, vagy csak elfelejtetted, hogy kell becsukni a szemed. Nagyon kreatív vagy időhúzás ügyben!!

Énekelni nagyon szeretsz és ügyes is vagy. A verseket kevésbé tanulod szívesen, de dalokkal még mindig szinte azonnal jókedvre lehet téged deríteni, vagy megnyugtatni, megvígasztalni, mint pici baba korodban is.

Villám - most éled a Villám McQueen korszakodat, a rajzfilm nem tetszett, de könyvben ezerszer elolvastattad apával. És villám más szemszögből: te is ilyen vagy, kis sűrű, gyors gyerek. :)

Evés - ha valamit szeretsz (paradicsomleves!!), akkor abból vég nélkül tudál enni, felnőtteket megszégyenítő mennyiséget. Viszont válogatsz, húst csak darálva akarsz enni, sokszor kell könyörögni, vitatkozni, hogy egyél rendesen. Édesség? Az bezzeg jöhet, főleg ha jó csokis!

Süketség  - kialakult az alkalmi fajtája. :)) Csak azt hallod meg, amit szeretnél, bár néha még azt sem, annyira elmerülsz a gondolataidban, kis fantáziáidban. Már azt is mondtad, hogy azért nem hallod, mit mondunk, mert nem ordibálunk veled eléggé. :)

Hát ilyen vagy te 4 évesen, aranyos, kedves, okos, rosszcsont, vicces, duzzogós, cuki, bújós, Nyuszikám. Pont olyan, mint egy átlagos, boldog 4 éves, és ennek nagyon-nagyon örülünk!!

Boldog szülinapot, kiscica!

Can we fix it? - Yes we can!!

A címben Bob, a mester szlogenjét olvashatjuk angolul. (Magyarul a köv. mondat hasonló alakjait kiáltozzák eme csodás rajzfilmben: Meg tudjuk oldani? - Még szép! Naná!)

Ma ezzel a felkiáltással is nekivághattam volna a Nagy Feladatnak, de nem tettem, mert nem volt senki, aki válaszolhatna. (Pedig nem bánnám, ha Bob gépeihez hasonló önjáró gárda segítené a napi munkámat, vagy a házi rabszolgaságot. Egy tűzhely, ami magától megfőz... Vagy egy mosógép, ami bepakol, kimos, tereget, hajtogat és elrakja a ruhákat... Óhhhh. Na de ne térjünk el a témától ám!)
És hogy mi volt a Nagy Feladat? Drága ünnepeltünk leadta a rendelést: Bob tortát kíván. (Kb. 1 hónappal ezelőttig sárkányt akart, tuti sárkány-tortát találtam a neten, de aztán sajna újra Bob lett a befutó a torta-versenyben.) Erősen gondolkoztam, hogy fogok én Bobot sütni, mert az hagyján, hogy az ebayen lehet venni Bob sütőformát, de hogy díszítem én ki az igen szerény rajz- és festőképességeimmel? Bújtam a netet, és ráakadtam egy oldalra, ahol nem kifejezetten Bob, hanem építkezés témájú tortákat mutattak be. (Házi tortákra gondoljunk, nem cukrászdai költeményekre!) Ha, gondoltam, ez menni fog. (Ezt is szokta harsogni a Bob: Fog ez menni? - Mire a munkagépek kórusban válaszolják: Naná!!!)

Így hát beszereztem a kellékeket: a süti alapanyagokat, mindenféle ehető építési törmeléket, anyagot, és persze a lényeget: Bobot és csapatát. (Köszönöm, ebay, hogy vagy nekem!! :))

Neki is láttam a direkt e célra kivett szabadnapomon:

A sütésről nem csináltam képeket, ez úgyse főzős blog. Mindenki képzelje el, hogy egy sima piskótát sütöttem (kicsit lapos lett, de finom), bekentem lekvárral, és mindenféle finomságból építkezést halmoztam a tetejére.

Íme:

Kicsit zsúfolt, lehetett volna nagyobb is a torta, de ekkora formám volt csak. Nem baj, szerintem a megrendelő nem fog panaszkodni! :)

Bob az oviba megy, bizonyára örülnek majd nekem az óvónénik, a torta csupa csoki és ragacs. :)) Hát ez van, nem csinálhatok mást egy csokissüti rajongónak!

Hogy itthonra is legyen torta, sütöttem egy másikat is. (Ez kakaós piskóta, csokival bekenve.) Erre nem kaptam megrendelést, meglepetés lesz, így a másik kedvencet választottam, az űrutazást. (Villám McQueen is lehetett volna, az is nagy kedvenc, na de azért annyira nem vagyok kreatív...)

Íme Tomi űrsikjója:

Kicsit nyomi, kicsit rozoga, de elsőre elégedett voltam, a NASA is felrobbantott pár rakétát, mire sikerült nekik! :)


Thomas ordered a Bob cake for his birthday - I fixed it. :)
As the Bob cake goes into the creche, I made a small one for home, too, as he is still very interested in space and rockets and stuff, I made him a space shuttle. Not perfect, but will do, I hope! :)

Április 11.

A költészet napja

Nekem ez a két vers jutott ma eszembe:

Két karodban ringatózom csöndesen.
Két karomban ringatózol csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te hallgatlak.
Két karodban átölelsz te ha félek.
Két karommal átölellek s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem.
Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem.

(Radnóti Miklós)


Radnóti Miklós: Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg

Today is the day of poetry in Hungary. I remembered it with two of my favourite poems. One is about gentleness and love and the other is about home, as in home land, my country and the love for it.

Húsvétoltunk

Ma reggel nagy izgalommal ébredtünk (főleg Tomi, én annyira nem izgultam, csak azon, hogy az áthurcolt alvós kellékek, meg a kapálódzó gyerek mellett kiesek az ágyból félálomban). Borzasztóan vártuk a nyuszit, Tomi percenként nézte, jön-e már. Pedig én ecseteltem, hogy a nyuszi későn kelő, nem kell összekeverni a Télapóval, aki az éjszaka folyamán oson be a kéményen, a nyuszi bármikor beugrálhat a kertünkbe, és én valószínűbbnek tartom, hogy később fog jönni, nem reggel 7-kor. Na nem baj, vártuk. És vártuk. Sokat vártuk.

Míg egyszercsak... megláttuk a szobaablakból fentről, hogy valamik vannak a bokrokon, alattuk, a fákon, mindenütt! Na, irány le. :)

A legjobban a Legónak örült(ünk), bár a csoki is eléggé népszerű volt. :)

We did the easter egg hunt. Thomas was very excited, when the easter bunny is coming. He was delighted, when he discovered the presents hidden in the garden. :) The most favourite present was the Lego, but the chocolate is very popular as well. :)