Az Évitől kapott kulacsot is vittük, nagyon szuper!
Tomi meguzsonnázott a sziklákon
Majd egy kicsit odébb sétálva, a kagylógyűjtéstől nagyon megéhezve, újra nekifogott. Imád piknikezni!
Mivel csupa csoki lett egy fánktól, így akarták lemosni a kezét, hogy nehogy a hullámzó tenger a cipőjébe follyon, ha leguggol kezet mosni. :)
Sziklára is mászott.
Ezután elbúcsúztunk a tengerpartról, de annyira szép idő volt, hogy nem akartunk még hazamenni, így Howth fele vettük az irányt. Tomi erősen figyelemmel követte az utat.
Howthon kiszállva, kisebb ellenállásba ütközött az indítványom, hogy sétáljunk egyet. Azért a fiúk képesek voltak 10 métert megtenni, ahol Tomi felfedezte, hogy a félsziget egyik csücskében (magánterületen, de a dombtetőről jól látható) helikopter leszálló van. Helikopter ezúttal nem volt rajta, de ő eltökélte, hogy megnézi magának olyan közelről, ahogy csak lehet. A séta hosszú volt, nehéz megbecsülni, de szerintem van másfél-2 km oda és vissza is. Lefele még hagyján, de visszafele nagyon meredek az emelkedő, szűk kis kavicsos ösvényeken, nagy, kőből vájt ormótlan lépcsőkön vezet az út. Nekem kellemes séta, ami jól megmozgat, Tominak viszont minden bizonnyal nehéz túra volt. (Dereknek pedig olyannyira elrettentő, hogy a kocsiban aludt egyet, míg mi túráztunk. :))
Itt látszik kicsit, milyen messzire gyalogoltunk. Jó hosszú volt, az ösvény kanyarog, fel-le vezet. Majdnem a falig el tudtunk menni.
Odaértünk!
Sőt, túl is mentünk, egészen a félsziget másik oldaláig, ott megpihent szegény fáradt vándor.
A háttérben a domb tetején látható házaktól indultunk.
Ezt láttuk a másik oldalon
Visszafele többször meg kellett állni pihenni, de amint látszik, nem volt túl sok nyirvogás. :)
Ilyen messze jártunk!
Our trip today to Portrane and Howth. Thomas and me walked from Howth top right down to that house with the helicopter landing and back! My little trekker didn't even whine a bit. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése