A tábor se a legszimpatikusabb hely nekem. Ez amolyan napközi féle, valami foglalkozással (pl. tánctábor, sporttábor, vitorlázós tábor, végtelen számú tábor van). Ez önmagában nem lenne rossz ötlet, de nagyon drága, drágább, mint a szuper ovink egész napos díja, ismeretlen helyre adom be a gyerekem, ismeretlen, sokfelől érkező, és különböző életkorú gyerekek közé. 1-2 hét egy ilyen tábor, de mi van, ha az első 3 nap után utálja? Vagy eltelik pár nap, mire kiderítem, hogy valami nem tetszik a táborban, addig szenved a gyerek? Persze a befizetett pénzt nem térítik vissza, nyilván. Tudom, ilyen alapon lehet pont az ellenkezője is, egy szuper élmény, na de mi van, ha mégsem. Szóval egyelőre nem tetszik nekem ez a megoldás. És persze szintén nem dolgozóbarát megoldás: a táborok ált. 10-től kezdődnek (addig mit csinálok vele?? Nekem 10-kor legkésőbb dolgoznom kell.), és fél 4-ig tartanak. Ha beleszámolom, hogy kb. fél órát utazok a munkahelyemre (ténylegesen ennél többet, de tegyük fel, hogy a munkahelyemhez közelebb lenne a tábor), akkor még a mostani 5 órás részmunkámat sem tudnám elvégezni, nemhogy napi 8 órát dolgozni. Én nem értem, hogy mások ezt hogyan oldják meg.... Majd ha 10-12 éves lesz és egyedül elmegy, hazamegy, akkor esetleg megfontolom - bár annyi idős gyereket talán már otthon is lehet hagyni pár órára egyedül. Majd meglátjuk, van még időnk addig...
Egyelőre tehát más megoldást kell találnom a suli szünetek jó részére. Az őszit sikerült úgy intézni, hogy délig itthon vagyok vele, akkortól pedig oviba megy - köszönhető ez a csoportvezetőmnek (Danke Stéphanie!!), aki volt olyan rendes és megértő, hogy magunk közt elintéztük ezt így - természetesen az órákat előre ledolgoztam szorgalmasan. Hogy azért ne minden nap kelljen igénybe vennem a munkatársaim jóindulatát, igyekeztem egyéb helyen is elhelyezni
Nagyon jól érezte magát, Erika pedig vitézül helytállt a két poronttyal (neki is van egy saját), sőt Tominak mindenben a kedvére tett. Még fotózott is, jöjjenek a nap képei:
Korán reggel kezdődött a nap, Tomi már ott reggelizett, így is kelteni kellett, mikor Derek munkába indult.
Kapott Erikától egy szuper füzetet, a Rút kiskacsa meséje, olvasni lehet, színező, és még matricákat is bele kell ragasztani. Erika elégedett volt Tomival, hogy ügyesen, precízen ragasztotta, amit kellett, és szépen színezte is a képeket.
Mikor Abi felébredt, csatlakozott. :) Először jól megfigyelte a betolakodót.
Tomi színezett
Abi is színezett! :)
Tízórai
A joghurtozás után kimentek bicajozni-motorozni, erről nem készült kép, Erika szerint elég nehéz volt a két fele közlekedő gyerekeket szemmel tartani, bár azt mondta, Tomi ügyesen szót fogadott, csak hát ő gyorsabban megy a futóbringán, mint Abi a motorján. De legalább ki tudtak menni, hideg volt ugyan, de szépen sütött a nap.
Utcázás után kis játék
Majd egy kis mese
Paradicsom leves!! Azt mondta Tomi, nagyon finom volt. :)
Ezután Abi lefeküdt aludni.
Tomi eközben királyi kiszolgálásban részesült: Dínóvonat megy a laptopon, ő meg palacsintát fal. :) Kell ennél több?
Ebéd után Erika véget vetett a mozinak, következett a rajzolás, itt pillangó készül.
Nagyon koncentrál!
Ezt is Erikától kapta, egy valami furcsa anyagból készült kitömött halacska (furcsa, mert olyan, mintha textil, papír és műanyag keveréke lenne), filctollal lehet kiszínezni, nagyon jól néz ki! Azóta itthon megcsinálta az egyik felét teljesen, holnap folytatjuk!
Kapott szuper mágneslapokat is, amire rajzolni lehet, és kivágni őket, cuki kis hűtőmágneseket rajzoltak, már a hűtőnkön díszelegnek!
Abi felébredt és uzsonnázgat. :)
Ezek után nem sokkal én is odaértem, épp a kertben fociztak.
Erikának nagyon köszönjük a segítséget, vendégvárást, mindent, Tominak remek napja volt, el is fáradt, különösebb cirkusz nélkül lefeküdt és elaludt. :) Reméljük, Abi is! Óriási segítség volt ez nekem, egy másodpercig nem kellett aggódnom, hogy vajon jól elvan-e a gyerek, bár nagyon kíváncsi voltam, mit csinál, hogy fogad szót, hogy foglalja el magát, kijönnek-e egymással Abival (persze, hogy kijöttek, bár Abi még inkább "egymás mellett" játszik, de nagyon aranyosan figyelte Tomit, Tomi pedig örült, hogy most ő lehetett az ügyes nagyfiú, aki a kisebbnek tanít valamit.), nagyon jó érzés, hogy jó helyen tudhattam őt.
Köszönjük!!
Nincs mit igazán!:) Örülök, hogy jól érezte magát és jöhet máskor is!:)
VálaszTörlés