Dec. 27-én találkoztunk Brigivel, aki jól átgyúrta, tapogatta, majd összefoglalta Áron állapotát:
Kb. 3 hónapos szinten van - kb. ekkora méretű is. De mivel lassan 6 hós, illene azért kicsit többet csinálnia, mutatnia. Ami valószínűleg visszafogja őt, és nemhogy behozná a születéskori hátrányait, hanem inkább még jobban lemarad, az az izomzatának, testrészeinek feszessége, kötöttsége, gyengesége. Október végén a nyakát kikezelte Margit, egy másik Dévényes szakember (teljesen jobbra tartotta a fejét, nem forgatta, nem használta a nyakát egyáltalán), így leggalább a fejét elkezdte használni rendesen. De minden másban egy kicsit, vagy nagyon le van maradva. (Olyan lényeges és alapvető dolgokban, mint a mosoly, szemkontaktus, kéz használata, fogás, nyúlás, nagymozgások. Hogy az evést ne is említsük...)
A legproblémásabb a hason fekvése: hason nem szeret, és nem is viseli el pár percnél, sőt pár másodpercnél tovább, ha letesszük. Fejét nem, vagy nagyon nehezen tartja, nem emeli magasra, az alkartámasza bizonytalan vagy nincs, jele sincs a fekvőtámasz jellegű mellkas emelésnek. Fordulni oldalra sem próbál, nemhogy hasról hátra, vagy vissza. A lapockáit nem tudja mozgatni, a karjai feszesek állandóan. A jobb oldala gyengébb, mégis azt tudja jobban használni. A hasizmai is feszesek, biztosan fájnak neki, amiatt is utál hason, és pláne nem emeli magát, visszatartja a feszülő izomzat.
Amit még Brigi nagyon rossz állapotúnak talált, az a szája környéke, belseje, valamint az arca, feje. Mindenhol borzasztóan feszül mindene, Brigi szerint csoda, hogy ennyire is tudott enni, tudta nyitni a száját. Ne is csodálkozzak, hogy későn és alig mosolygott, egyrészt folyamatosan fáj neki valami, másrészt fizikailag képtelen volt mosolyra húzni a száját, egyszerűen nem nyúlt annyira az izom.
Az első alkalommal ezeket mondta Brigi, és jól megmasszírozta. Sírt sokat szegény Áron, de korántsem 60 percet, utána pedig kiengedett, boldogan mosolygott, nézegetett, mielőtt elaludt volna hazafele a babakocsiban. :)
Heti 5 alkalommal kap Áron kezelést, ha nincsenek is nagy látványos változások, azért apróságok vannak már most. a nagyobb haladást pedig január végére várja/jósolja Brigi.
Ami újdonság:
-Lényegesen jobb a szemkontaktusa, mint eddig. Nem tökéletes, illetve viszonylag kevés a korához képest, de rengeteget javult.
-Kommunikál: szemmel, hanggal, gesztusokkal, testtartással. Egyértelműen kifejezi, ha valaminek örül, vagy pl. szeretné, ha kivennék a kiságyból. Utóbbival főleg Papát manipulálja.
-Az arca megpuhult, a szája megnyílt, az állán egy kis gömböcske lett a kifeszült állból, aminek a közepén egy kis csík látszik, pont olyan, mint apjának. :)
-Kezeit sokat és nagyra nyitogatja.
-Karjait kereszezi, szájához viszi a kézfejét, nyalogatja a kezét, dörzsöli a szemeit.
-Kezeit, lábait hosszasan nézegeti, elbeszélget velük, örül nekik.
-Föléje lógó játékokat megnéz, örül nekik, beszélget velük, kezével feléjük kalimpál, ha véletlen sikerül megütni, örül.
-Szemmel keres, követ minket, örömmel nézi Tomit is, és Borát is észrevette.
-Hangosan sikongat örömében és mérgében is, magánhangzókat mond, ha nagyon elégedetlen, akkor L és M hangokkal kombinálja őket.
-Száját már nem szorítja feszesen, sokszor nyitva tartja, mindkét ajka látszik, alsó ajkát kidugja, nyalogatja, játszik vele. Nyelvét is kidugja, ha valami a szája elé kerül, azonnal nyalogatni kezd, nagyon édes, mint egy kiscica. :)
A torna alatt pedig kevesebbet, vagy nem sír a már ismert feladatoknál, újaknál sajnos ordít. Hason hosszabban elvan, fejét tartja, de le tudja tenni nyugalmi helyzetbe is. Fejét mindkét oldalra fordítja (az első pár kezelés alatt csak jobbra.) Ha a kezeit a talajon fogom, Brigi pedig kiemeli nyújtott kartámaszba, akkor 1-2 mp-ig megtartja magát, nem esik el. Segítséggel támaszkodik, a bal karja jóval gyengébb. Ilyenkor általában sír, nem szereti ezt a feladatot. Négykézlábas helyzetben a lábait jól tartja, a jobbat magától felhúzza, a balt nem, vagy nehezen, ritkán. Kúszás tanításkor is viszonylag jól használja a lábait, főleg a jobbat, a kezeit nem, ott segíteni kell. Forgás tanításkor el kell indítani a mozdulatot, többnyire befejezi magától. Fejét ügyesen viszi, karjaival segíteni kell legtöbbször. Ezt a feladatot szívesen csinálja, ha jó passzban van. Ilyenkor nem sír. sőt, néha mosolyog, hümmög. Ha rossz a kedve, akkor ordít. :)
Ezek szuper fejlemények, magához képest nagyon ügyes, mindig meg tudjuk valami újdonságért dícsérni.
Brigire egyébként nagyon jól reagál, annak ellenére, hogy sokat "kínozza" Brigi, Áron jókedvűen fogadja, nagy szemekkel nézegeti, egyáltalán nem fél tőle. Ha vége a sírós feladatoknak, meg is nyugszik egyből Brigi kezében, a könnyebb feladatoknál ellazul, beszélget, szinte elalszik néha. Még négy alkalommal tudunk találkozni, remélem a haladás töretlen marad.
Nagyon jó ez nekünk, el se tudom mondani, mennyire megnyugtató, hogy Áron jó kezekben, jó kezelést kap, és szemmel láthatóan reagál rá, ha lassacskán is, de halad. Bár lenne ilyen Dublinban is...
Csináltam képeket a kezelésekről, ahol épp nem sír.
Forgássorozat egy pillanata
A feszes alkar kimasszírozása
Itt a lényeg, hogy kezével az orrát dörgöli :)
Pihi - nagyon nézte és mondogatott Briginek, aki épp telefonált. Sikongatott és kalimpált neki. :)
Hátról hasra forgás segítséggel
Kúszás bemutatása - itt próbálta ki először Áron, milyen is az.
Már nem sír, ha a fejéhez ér valami, sőt a nyomkodás alatt sem!
A száj körüli izmok nyújtása, lazítása, itt sem sír már!
Nem torna, hanem mama-relax, a lényeg, hogy az alsó ajkát nem szívja be, az állkapcsa szemmel láthatólag laza, kicsit nyitva van, az állacskája gömbölyű lett, és ott a csík a közepén! :)
Szintén nem torna. Eddig a lábait sem húzta fel ilyen magasra, pláne nem gyorsan, rugdosva, sokszor egymás után.
Ez is kezelésen kívüli kép: viszonylag hosszan elvolt hason, jó, itt épp csal, mert a kezeivel támasztja a fejét, de nyugodtan feküdt, nézegetett, már ez is haladás nála.
Kezeit gyakran így felemeli, mozgatja, gyakorol ügyesen.
Nyitott ujjacskák.
Így is gyakorol sokat. Összeteszi az ökleit, majd újra le a padlóig, oda-vissza, sokszor.
Még Borát is megsimizte! :)
A legutóbbi kezelés, hason egyáltalán nem sírt! Éberen nézegetett, fejét emelte, forgatta ügyesen.
Itt pedig letette a fejét, és lent tartotta, ellazult a masszázs alatt, nem is kellett fognom, hogy ne emelgesse. Néha hümmentett, nyögött, mosolygott, jól esett neki.
Hasra fordul, kezét is viszi, nem a levegőben kalimpál vele hátra.
Négykézlábas
Persze tartani kell, orra bukna, de már az is haladás, hogy nem kell fognom a kezeit, hogy ne emelje fel, és főleg nem ordít. Néhányszor pár mp ez, de a semmihez képest szuper.
Dévény Annának örök hálám a módszerért, és Margitnak a nyakjavításért, és Briginek a rengeteg munkáért, szeretetért szintén!!!
