Pénteken megvolt az itteni státuszvizsgálat is, kicsit másokra is figyelnek, mint az otthoni kiskönyvbeli "elvárások".
Ezek szerint Áron:
Rúgkapál - Igen
Fejét kis segítséggel, vagy önállóan tartja - Igen
Hason a fejét emeli - Igen (bár itt nem térnek ki arra, mennyire kell emelni, csak meg tudja emelni)
Ülő helyzetben kihúzza magát - Nem tudom, nem szoktam ültetni, a védőnő sem ültette.
Ha a lába földet ér függőleges helyzetben, súlyt helyez rá - Igen
Szemével mozgó tárgyat követ - Nem, ritkán. Ezt pl. egyáltalán nem volt hajlandó csinálni, sokáig nézegette a védőnő, még a lámpát sem akarta követni.
Kezeit nézegeti - Talán. Többször ránézett már, de nem szokta nézegetni.
Fejét hang irányába fordítja - Nem, vagy nagyon ritkán.
Érdekes, mikor ezt említettem, hogy nem fordul felénk, ha szólítjuk, akkor azt mondta a védőnő, hogy ezt nem is kell tudnia, mert bár az ennyi idős baba hall, de nem hallja pontosan, honnan jön a hang, majd csak fél évesen fogja tudni az irányt is észlelni. Ez engem nagyon meglepett, szerintem egy 3 hós gyerek simán tudja, honnan szólnak neki, és ha nem tudná, akkor minek lenne a státuszban? Fura...
Hangokat ad (uuu, aaaa) - Igen, bár Áron heee, eee, hőőő hangokat ad, vagy ha el van keseredve, akkor leeee vagy meeee. Mondjuk Tomi is teljesen másképp gügyögött, mint az angol nyelvű gyerekek, szerintem amiatt, hogy főleg magyarul hallanak most, majd a bölcsiben megváltozik az arány.
Játék közben kacag, kuncog - Nem. Ha nagyon-nagyon izgatott, akkor egyetlen csuklásszerű kis sikkantást elereszt esetleg, de még soha nem kacarászott, már annak is örülök, ha mosolyog.
Többet van ébren, és élénk - Ez milyen jó pont, mihez képest?! Igen, többet van ébren, egyik nap, másik nap meg kevesebbet. :D
Emellett feltűnt a védőnőnek, hogy eléggé kötött a csípője Áronnak: elvileg magától, vagy minimális segítséggel le kellene tudnia tenni a felhúzott térdeit széles terpeszben a talajra. Áronnak pedig erőteljes nyomásra is még vagy 5 cm kellett volna, hogy a talajra érjen a térd, nem akarta lenyomni a nőci (még jó), mert már kezdett tiltakozni a gyerek. Sajna tipikusan semmit nem mondott, hogy ezzel mit kell kezdeni, majd 5 hét múlva ezt is megnézi a doki. És gondolom, akkor mondja majd, hogy minden baba más, semmi gond, ahogy kedden tette...
A nyakára azt mondta a védőnő, hogy stimuláljam a gyereket, forduljon balra is, fordítsam meg a kiságyat (vagy a gyereket az ágyban), hogy minden érdekes a bal oldalán legyen. Mondtam, hogy 6 hetes kora óta forgatom a gyereket, tök nem hatja meg, mindig és mindenhol talál valami érdekeset, amit nézhet. Erre nem tudott mit ajánlani. Gyógytorna, gyógymasszázs, lazítás, vagy ilyenek, na persze.... Ez Írország.
Áron amúgy megint tökéletesen viselte a dolgot, komolyan, többet kellene oda hordanom. A keddi orvosi vizsgálat alatt tökéletesen csinált mindent, amit tud, sőt olyanokat is, amit amúgy előtte és azóta sem soha (hangra balra fordítani a fejét). Teljesen meg voltam lepve, nem ordított pucéran se, tűrte a nyomigálást, élénken nézegetett, stb. A doki pont emiatt egyáltalán nem vett engem komolyan, hiába mondtam, hogy soha nem ilyen ügyes, mint abban a 10 percben volt. A védőnő szerencsére meghallgatott, elfogadta, hogy aggodalmaim vannak, de ő sem javasolt semmi megoldást, csak annyit, amit a doki mondott: 5 hét múlva újra doki. Azt az időpontot is csak azért kaptuk, mert mozgó tárgyat, fényt a dokinak sem volt hajlandó Áron követni, és ezt a doki is rendellenesnek találta.
Mérés is volt: kedden a doki 53 centinek mérte, 3550 grammal, péntekre megszedte magát, mert 3640 gr. volt, de ehhez képest összement, csak 52-t mért a védőnő. :)
Ma este újabb véleményt kapok róla - óriási szerencsémre találkozok egy magyar konduktorral!! Nagyon várom.
.JPG)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
