2013. július 29., hétfő

Mama Dublinban

Tegnap délután a városban jártunk, kicsit körülnézni. Áronnal ez elég rövidre és körülményesre sikerült (pl. sikítva ordítós peluscsere a parkolóházban, még jó, hogy nem tél van és 2 fok...), az idő se volt a jóbarátunk, a túra vége felé eleredt az eső (ZÁPOR), és jól eláztunk, míg a kocsihoz visszaértünk.



Dublinbus :)


Áronka a Dame Streeten


Trinity college, na itt kezdett hűvös lenni már, de mi nem ijedtünk meg a fenyegető felhőktől




Liffey az O'Connel Bridge-ről


Apának fotózta anya, az Ulysses tiszteletére néhol ilyen táblák vannak, egy-egy idézettel, ott, ahol épp Mr. Bloom is áthaladt céltalan bolyongásai során


Mindenhol ilyen gyönyörű petúnia virágkosarak, ládák, bokrok vannak.


A városnézés fárasztó, meg is éhezett, és a Liffey parton megette a szenyáját


Liffey néző hajó



Sirályetetés - ez a nő kézből etette a vadakat, én biztos nem dugnám oda a kezem az 5 centis csőr elé!


Liffey a Ha'Penneys Bridge-ről


Csibészke


Temple Bar - itt nem időztünk sokat, mert Áron kezdett magához térni, és mert a macsaköveken nem tudtam rendesen tolni szegényt, a feje szértázódott volna.



We went to town on Sunday. My mom's pictures, unfortunately the weather wasn't too kind to us, it was grey, and then towards the end it started lashing, we got soaked till we got to the carpark. Still, it was very nice, especially the flower baskets in town. :)

A rózsakertben

A közelünkben (ehemm, kocsival 10-15 perc) levő nagy parkban van egy rózsakert. Az is óriási - a park egy városrésznyi, a rózsakert meg talán futballpályányi. Ilyentájt virágzik, csodálatos, ezer féle rózsa, nagy ágyásokban, színkavalkád, virágtenger. Állítólag illatfelhő is, én a faorrommal ezt sajna nem éreztem, de a látvány is gyönyörű.

Sajnos 1 héttel lecsúsztunk a legszebb pompáról, sok ágyásban teljesen, vagy félig elnyíltak már a virágok, de még így is látszott, milyen gyönyörű volt pár napja.

Anyukám szuper képei következnek. (Én bamba, vittem fényképezőt, de annyira lekötött, hogy Áront takargattam, mert kicsit hűvösebb volt, mint számítottuk, hogy tök elfelejtettem anyukámat lefotózni a virágok közt! Na nem baj, majd az is meglesz. :)

Vigyázat, rengeteg kép, alig bírtam így is választani, melyiket töltsem fel, olyan szépek!


Útban a rózsakert felé


Tomi lufija :)


Ez már a rózsakert











Ez volt anya kedvence


Az enyémek meg ezek a színjátszósok, volt több féle is



Ez meg egy rózsamanó vagy mi?



Menyasszonyi csokorba tudnám elképzelni

 

Ez volt talán a kedvencem, gyönyörű téglavörös színű virág, sose láttam még ilyet!


Tominak sürgős dolga volt végig


Áron pedig a szokásos pozíciójában alszik.

We went to St. Anne's Park to the rosegarden.

2013. július 27., szombat

Áron baba mindennapjai

Most, hogy már ilyen élemedett korba lépett (18 napos!), szemfüles anyukája kifigyelte pár tulajdonságát. Ismervén a babák dolgait, ahogy leírom, mindet elhagyja és újakat vesz fel, de sebaj, 18 naposan ilyen Áronka.

Továbbra is rengeteget alszik - bevallom, nem bánom. Kaja után rendszerint elalszik, és ha jól megtömte a hasát, akkor alszik is a következő evésig.
Kedvenc alvóhelye a mi ágyunkon valamelyik nagypárna, oda befészkel és durmol. A bölcsőjében is jó puha takarókon alszik, szeret belesüppedni mindenbe.
Nem igényli, hogy folyton kézben legyen, de egyedül lenni se szeret, viszont nagyon jól elvan mellettünk párnán, babakocsiban, stb.
Napi  2-3x van egy ébrenlevős időszaka, amikor fél-1 órát fent van és szépen elnézeget, vagy a pocakját fájlalja. Ritkábban kihagy egy alvást két evés közt, ilyenkor igen hamar megéhezik, és akár 1 óra múlva is enni kér. Na ennek nem örülök, egyrészt mert semmi kedvem óránként megetetni, másrészt meg úgy látom, nem ürül ki a pocakja, ráeszik, és akkor nagyon fáj neki utána. Ilyet akkor csinál, ha nem eszik rendesen egy alkalommal.
Cumizós, mint Tomi, sőt talán jobban, Tominak elég volt a cumi, Áron a kezeit is tuszkolná be, azért is kapott cumit, mert az ujjait szopta ezerrel, evés után is, azt meg nagyon nem szeretném, ha ujjszopós lenne. Akkor már inkább a cumi. Ahogy Tominál, nála se tapasztalok cumizavart, ha éhes, fél méterre kiköpi a cumit és ordít, dehogy keveri ő össze a nyugtatóját a kajaforrással.
Nagyon nehéz szoptatni. Fuldoklik, nem tud elég gyorsan nyelni, tiltakozik, kész harc minden evés vele. Ha pedig már annyit evett, hogy nincs az éhhalál küszöbén, akkor abbahagyja, és vagy elalszik, vagy egyszerűen beszorítja a száját és nem hajlandó többet enni, pedig bőven lenne mit. Ilyenkor persze egy óra múlva éhes, nem pihen eleget, fáradékonyabb, emiatt nem tud kitartóan enni se, ördögi kör.  Pont Tomi ellentéte, aki meg élt-halt a kajáért, sokat gyorsan és még többet volt a jelszava, vele örökös gond volt, hogy nem volt neki elég a tej. Áron a cumisüvegből sokkal jobban tud enni, abból ugyanis éppen csak csöpög, szépen elpiszmog rajta és kiszlopálja a kaját fulladozás meg stressz nélkül.
Nagyon szereti nézegetni este a plafonon az árnyakat. Sötétben nem szeret aludni, így ha nem ájul bele a kajába, akkor éjjelre égve hagyom a kislámpát, ő meg békésen elnézegeti a plafont, majd belealszik. Én meg addigra kumok egy felet már. :)
Evés közben megnyugtatja, ha a fenekét ütögetem és vagy susogok, vagy dudorászok neki. Ha ezt nem csinálom, akkor tép, rág, harap, fuldoklik, egyszóval szörnyű etetni.
Utálja a pelenkacserét. Öltözni se szeret, de a pelenkázás (napi 12x legalább) katasztrófa, kétségbeesetten ordít, azt lehet hinni, nyúzzák. Kész agyvérzés éjjel tisztába tenni, amikor folyton azon izgulok, hogy a másik szobában felordítja Tomit. Van hangereje, szerintem a harmadik szomszédban is hallani.
Imád fürdeni. A vetkőzést végigüvölti, ki nem állhatja, ha nincs rajta ruha és pelenka. Ahogy vízbe ér a feneke, és rájön, hogy nem akarjuk elveszejteni, elhallgat, kisimul, a lábait hosszan kinyújtja, boldogan lebeg, tök aranyos. :) Aztán kivesszük, és üvölt, amíg nincs teljesen bebugyolálva a törölközőbe, majd üvölt, amíg fel nem kerül a pelenka, majd a ruhái, aztán elhallgat, és megnyugszik teljesen. Kis lüke.
Legalább 3 óránként enni kér éjjel-nappal. Mivel nem szív annyit, amennyivel teletömné a pocakját, időnként kap 30 ml pótlást, ezzel kihúzza a 3 órát, amúgy 1,5-2 óra múlva enni kérne, amit én finoman fogalmazva nem bírtam. A 3 óránkénti evés azt hiszem az én limitem (alig várom, mikor már 4 óránként eszik majd), kellett a kompromisszum, mert 1 hét "igény szerinti" - mármint Áron igényei szerinti etetés után teljesen kikészültem. Így bírja ő is, én is. :) Ez is napi 8 kaja, szerintem az bőven elég, nem kell 12x, vagy még többször enni, másból se állna a nap.
Tegnap 2210 gramm volt, ami a kedden mért születési súlyhoz képest plusz 70 gramm. Ügyes volt!
Álmában mosolyog már sokszor. :)

Most hirtelen ennyi jutott eszembe.



Mesemaraton

Ahogy Tomi papával folyton hintázott, úgy kér naponta újra és újra mesét, most, hogy mama van itt. Amúgy is imádja a meseolvasást, de most még a szokásosnál jobban is rá van kattanva.

Mama hozott neki egy mesekönyvet, egy füzet inkább, amiben a Hetet egycsapásra (A vitéz szabólegény címen is ismert) c. mese van. Tomi teljesen odáig van érte, naponta 3x legalább el kell olvasni, utána pedig az Ábelesz-kóbeleszt, amit szerintem már kívülről fúj, és felfedezte A szegényember szőlője címűt is, azt is el kellett olvasni párszor, na meg a többit.

Három népmesés könyve van, egyre inkább érti és élvezi a benne levő meséket, hurrá. :)

  

Az Ábelesz-kóbeleszt már egyszer belinkeltem, most itt van A szegényember szőlője, lehet kikapcsolódni. :)


Szabó Gyula bácsinak ezúton is köszönjük a sok szép mesemondást a rajzfilmekben! :)

2013. július 26., péntek

Kalocsai gyűjtemény

Még mindig tetszik nekem a kalocsai minta, és ezt tudják azok is, akik néha meglepnek ajándékkal.
Anyukám volt a postás: Évi és Mama küldtek nekem csodaszép ajándékokat, nagyon örültem neki!!

Mamától kaptam egy gyönyörű Hollóházi porcelán medált, Évitől pedig hozzá való fülbevalókat. És egy pár nagyon trendi zoknit is. :)

A medálra tettem egy tartót és láncot is kapott, a fülbevalóra pedig másmilyen akasztót fabrikáltam, mint az eredeti volt, mert azt nem tudtam a fülembe tenni.

A fekete alátét a képeken pedig egy hasmelegítő, amit még tavaly kaptam Ilditől, akkor nem tudtam már a pocak miatt használni, de majd most ősszel eljön az ideje, hogy a hideg napokon szépen melegítse a derekam! :)

A delica karkötőm pedig jól illik a szettbe, azt is hozzáfotóztam.






2013. július 24., szerda

Áron 2 hetes...

... volt tegnap.

a kórházba kellett menni konrollra, elég megterhelő volt.
Az eredmény: Áron visszanyerte az elvesztett grammokat, pont 2 hetesen annyi, mint születéskor, a doktornő elégedett volt vele. (Pont ugyanaz volt, aki szüléskor is megvizsgálta.)
A múltkor itthon elvégzett sarok tesztje (a sarkából vettek vért mindenféle betegség kiszűrésére) is negatív lett, hál isten.
Mivel kicsi, neki valami rutin vizelet tesztet is kellett csináltatni, ehhez tegnap vettek mintát, nem részletezném, szörnyű volt, juszt sem akart pisilni, másfél órát vártunk a produktumra, majdnem elaléltam már, ő meg a tüdejét 25x kiordította. 9-kor mentünk, 1-re értünk haza, kiütöttük magunkat rendesen...
Erikának ezúton is köszönjük a fuvart, örök hálánk!

Mindegy, legközelebb csak 6 hetesen kell vinnem, valamint a BCG oltásra, ezek a kórházi váróhoz képest sétagalopp lesznek, kis rendelőbe kell vinnem rutin vizsgálatra a magyar orvoshoz, oltásra meg ide a szomszédba, 25 perces sétára, ahol Tomi a fejét ragasztatta össze a kerítésoszloppal való randi után. :)

Kép a 2 hetesről:




Aaron was 2 weeks old yesterday. :)

2013. július 23., kedd

Borcsi love a távolból

Anyukám vasárnap érkezett, apukám pedig hétfőn repült vissza Magyarországra. Addig Borcsira Évi nagynéném és Dédimama vigyáztak Baracson.

Évi beszámolója szerint Borcsika jól érezte magát, nem hiányolt senkit sem, teljesen jól elvolt velük. Évi még képeket is küldött, sajnos a legtöbb homályos lett, de Borcsit így is imádjuk. :)




Ezeket Dédi akarta küldeni a 3 fiúnak, de sajnos a táskájában maradtak, nem baj, majd legközelebb! :)



While my mom arrived on Sunday and my dad was still here till Monday, Bora was minded by my aunt and granny. She didn't miss us and was happy with the two of them, my aunt even took a few pics - a bit blurry as they were taken by an old mobile phone, but we still love Borcsi! :)