Nem csak nekem van születésnapom, Borcsika is ma ünnepel!
Nagyon izgatottan vette tudomásul, hogy kivételesen fejedelmi ebéd jár neki: kapott egy vastag szelet párizsit felkockázva, egy maci sajtot, és egy darab trappistát is.
Párizsi sajttorta
Bora nagyon lelkesen falt
Szája szélét megnyalva, reménykedve nézett körbe, de sajnos nem volt második fogás. :)
Nagyon várakozott,vagy ötször kinyalogatta a tányérját, meg körbe a padlót is, de sajnos nem volt több torta. :)
Borcsi a 12 éves
Kukkol ki az erkélyen
Még mindig (kö)véreb :)
És társasági lény, az autózás és legózás mellett matricát is szeret ragasztani.
12 éves vén ebek hamar kifáradnak a bulizásban, a szülinap utáni reggelen meg ott voltak a húsvéti izgalmak, mikor kicsit lecsillapodott, gyorsan be is bújt az ágyamba. Természetesen ez tilos dolog, de ő igen erősen szorította a szemeit, nehogy észrevegye, hogy én megláttam, mit művel. :)
A nagy izgalmakban annyira elfáradt, még az sem zavarta, hogy Tomi reggel öltözködéskor odahajította a pizsamáját Bora fejére. Egy idő után egyszerűen ráfeküdt arra is. :)
Mikor megfosztottam az ágyneműtől, akkor pedig a hasát mutogatva várt egy kis simogatásra.
És most pár szó Boráról.
A tavaly nyári nagy betegség után felépült, gyönyörűen, ha nem is tökéletesen. Az egyik gyógyszertől szinte megsüketült, ordibálni kell, ha azt akarjuk, hogy meghalljon bármit. Sokat alszik, a süketség miatt zavartalanul és mélyen, sokszor észre se veszi, ha hazajövünk, vagy elmegyünk. A kedve egyébként jó, temperamentumából mit sem vesztett, ugyanúgy nyomul, zaklat, rohan, ugrál, mint 1-2 éves korában. Ezzel az egyedüli gond, hogy a teste nem bírja ezt a tempót, hamar elfárad, fájnak a lábai, könnyen elesik, megüti magát, lépcsőn nehezen jár fel, foteljába nehezen, de felugrik. Nagyon érzelmes, mindenért nyivákol, borzasztóan szeretet éhes. Nagyon rigolyás, ragaszkodik és elvár dolgokat, ő szeret a középpontban lenni, ha nem történik az, amit ő szeretne, akkor azonnal visít, tutul. Beül a szoba közepére és addig ugat, amíg vagy el nem éri célját, vagy el nem parancsoljuk a helyére. Ami valószínűleg a betegségéből maradt vissza, az bármilyen stresszhelyzetre pánikszerű remegéssel való reagálás. Ha nem kap időben (vagyis 2 órával a szokásos ideje előtt) enni, nem mehet sétálni, amikor csak kigondolja, vagy feljönnek, és lent kicsit hidegebb volt, vagy valami neki nem tetsző történik, akkor szerencsétlen testhelyzetben összekucorodik, és szánalmas ábrázattal vacog. Egészen biztosan idegi vagy esetleg hormonális alapú ez a dolog, mert csak bizonyos helyzetekben csinálja, és egy kis simogatásra, vagy figyelemeltereléssel abba is hagyja.
Közben eltelt másfél nap, hogy folytatom. Bora pedig estére beteg lett. Nem tudjuk, mi a baj, én arra gyanakszok, hogy jön elő a szokásos tüzelés utáni álvemhessége, és teljesen olyan, mintha mellgyulladása lenne. Biztosan lázas, nem jól érzi magát, nem is evett. Csak remeg és liheg, ül-fekszik egyik helyről a másikra. Nem látszik riadtnak, inkább csak betegnek, levertnek. Kapott egy fél algopyrint, de nem nagyon hat. Rengeteget iszik. Reggelig megfigyelés alatt lesz szegényke, ha nem javul, akkor felhívjuk az állatorvost. :(
Gyerünk Borcsika, gyógyuljál!!
