DSGM Dublinban

Tavaly ősszel 3 kezelést kapott Áron itt Dublinban Margittól. Reméltem, hogy idén ősszel is tudunk találkozni - és micsoda szerencse, 7 alkalmat sikerült összehozni!

Nagyon örülök, nagyon jót tett neki.


Kaptunk a végén értékelést, miszerint:

"Hason fekve képes tenyerén támaszkodni és törzsét megemelni. A kúszatásnál még meg kell emelni a mellkast, de az alsó végtagok ingerlése nélkül is elrugaszkodik.
A fejmozgások határai tágultak, de még érzékenyek a nyakizmok.
A lapocka mozgásai sokkal szabadabbak, elcsúsztatható a lapocka a bordakosáron.
Az alkar, csukló, ujjak izmainak feszessége is csökkent.
Az arc és szájizmok még kötöttek, érzékenyek
Négykézláb állásban megtartja magát, tenyerén támaszkodik.
A térdflexorok feszessége, érzékenysége megszűnt.
Ülése stabilabb lett, törzsizmait jobban használja.
Térdelő helyzetben törzsizmok és a csípőflexorok stabilabbak lettek a kötöttségcsökkent.
Állásban kitámaszt mindkét lábbal, rááll a lábára, törzsét megtartja, volt hogy csak a csípő rögzítésével segítettem. Állásból előre hajlásban kezét letámasztja. Lehajlásból visszajövetelnél a törzsemelésben már a kezdettől besegít.
Lábhát érzékenysége megszűnt."

Szép haladás a 2 hét alatt, tényleg érezhetően jobban tartja magát, jobban letámaszt. És nem tudom, van-e összefüggés, de 2 hete magához képest NAGYON jól eszik, a minimum 500 milliért nem kellett megküzdeni, és 3x is 600 fölé ment, egyik alkalommal majdnem 700 ml-ig, ami világrekord nála. :)

Készült egy kúszós és egy mászós videó. (Hangot tessék levenni, nem kimondottan lelkes a torna alatt. Úgy is mondhatjuk, ordít.)

És pár fénykép is:

 

Alkartámasz, kúszáshoz felkészülni.

 

Indulás! - Nem nagy kedvvel...

 

Sztrájkol

 

Sajnálja magát

 

De nincs kegyelem, térdelve is támasztani kell, majd mászni is.

(Ez amúgy jobban megy, mint a kúszás, illetve legalább kevésbé nyünnyög.)

 

Állás - még kicsit nyafog

 

Cumi be, játék, cumilánc kézbe, mehet az állás.

 

És tessék, a hasa oda se ér támaszkodni!

 

A végén pedig kidőlhetett végre. :)

Kedves Margit, nagyon örülünk, hogy jöttél (én legalábbis mindenképp, Áron gondolom, kevésbé díjazta a kemény edzéseket). Remélem, sikerül még ilyet összehozni tavasszal is!

Köszönünk mindent, puszi!